Egész héten azon morfondíroztam, hogy elkezdjük-e már januárban a klubfoglalkozásokat, vagy várjuk meg a tavaszt. Azon is törtem a fejem, hogy milyen ágazatra menjünk. A nyomkövetést kizártam, mert hajnali 6-ra úgy érzem képtelen lennék bárhova is elvinni a kutyát, különösen addig, amíg ilyen sötét van reggel. Az őrző-védő ágazat is necces volt, mert attól tartottam, hogy harsány nevetés kísér majd minket, ha megjelenünk, bár középfokon az oktató kifejezetten javasolta. Ezen a foglalkozáson ugyanis megtanul-hatom a kutya vadászösznönét kontrollálni, az pedig a macskák ellen hasznos lehet.
Végül erőt vettem magamon és vasárnap 1/4 8-kor kimentünk a Népszigetre. Kipróbáltuk az őrző-védőt (kissé megnyugtatott, hogy egy yorkit is láttam ott), részt vettünk az agilityn és utána az engedelmes-ügyes foglalkozáson. Manó úgy láttam nagyon élvezte mindet, bár az őrző-védőn nem értette mit kellene tennie. Játszani akart a "zsákmánnyal". Az agility szuper volt. Nem volt semmi üresjárat. Hatan voltunk két csoportra osztva és amíg sorra kerültünk, addig Ákos (oktató) azt a feladatot adta, hogy "formálással" érjük el, hogy a kutya 2 mancsával rálépjen egy négyzetalakú idomra (később ennek nagy hasznát fogjuk venni a tanításnál).
Az engedelmes-ügyes foglalkozáson aztán Manó belekeveredett egy balhéba. Rosszkor volt rossz helyen. Arra lettem figyelmes, hogy több nagy kutya gazdija is rákiált a kutyájára. Az enyém meg egy halom kutya közül, hátracsapott füllel, behúzott farokkal jött hozzám. Nem is mozdult el mellőlem legalább 10-15 percig. A feladatokat, ahhoz képest, hogy ilyen sok kutya között kellett dolgozni és először próbálta, egész jól csinálta. Az ügyességi feladatoknál pedig mi voltunk a legjobbak.
A végére jól elfáradtam, még szerencse, hogy enyhe volt az idő, így nem fagytunk szét. Már 11 óra is elmúlt mire hazaértünk.
