Csütörtök délután, amikor hazaértem olyan rosszul voltam, hogy még a kutyát sem tudtam levinni. Vsz bekaptam valami vírust vagy bacilust. Aput kellett megkérnem, hogy jöjjön át és vigye le Manót, mert Tomi csak késő este jött haza és a kutya addig nem bírta volna ki. Szegény apukám nem egy rutinos kutyasétáltató, már a póráz kezelésével is meggyűlt a baja. Manó meg azonnal megérezte a határozatlanságot és kihasználta a helyzetet. Láttam az erkélyről, hogy össze-vissza kolbászol és rángatni is kellett.

Nagyon gyenge vagyok, főleg fekszem egész nap és nincs erőm, hogy a kutyával foglalkozzak, amit Manó egyáltalán nem ért. Időnként hozza a labdáját, nézeget a polc felé, ahol a sündisznója van és vsz kevés neki a mozgás is. Még jó, hogy holnap már hétvége lesz és Tomi hosszabb időre is le tudja vinni. Remélem vasárnap estig rendbe-jövök és a jövő héten már helyre áll a megszokott rend.

ui. Na a teljes rend helyreállásáig még egy kicsit várni kell, mert vasárnap este Tomi robbant le. Még jó, hogy nem egyszerre lettünk betegek. Kutyás barátaink felajánlották, hogy leviszik Manót is sétálni (péntek este így is történt - Ági, Orsi, köszi:). Manó, amikor meglátta Sütit Orsival feljönni a lépcsőn, hátra sem nézett, rohant oda hozzájuk. Észre sem vette, hogy már nem én vagyok a póráz végén.