Menő-Manó és Ginger története

Hétfőn a reggeli sétát már velem tette meg Manó, miután a kötés is lekerült a lábamról. Tényleg szépen figyel, és jön. Vivivel és Bogival (tibeti terrier) találkoztunk, akikkel egy jót játszott, aztán elment pockozni. Miután elég nehézkesen és csak lassan tudok lépegetni (arra is kell figyelnem, hogy a beidegződött sántikálást ne folytassam), nem mentem árkon-bokron keresztül oda a kutyához, hogy megfogjam, hanem elindultam hazafelé. Már letértem a betonútról a garázsok felé, amikor Manó a fejéhez kapott és utánam rohant. A 10 percesnek indult sétából lett 30 perc, úgyhogy a nap hátralévő részében felpolcolt lábbal heverésztem és azt hiszem egyelőre így is kell tennem, mert a keddi, és a ma reggeli séta után is eléggé megdagadt a lábfejem :((