Nem indult zökkenőmentesen a vasárnapi kirándulásunk, mert az eső reménytelenül esett, de végül szerencsénk volt. Vácnál már csak szemerkélt és mire a Bánki-tóhoz értünk teljesen elállt. A tópartot Manó nagyon élvezte rohangált, szimatolgatott. A tóparti séta után átmentünk Diósjenőre, hogy feltérképezzük azt a panziót, ahova a nyári csoport-találkozót tervezzük. Nagyon jó kis helyet találtunk. Természetesen itt fel sem merült, hogy a kutya nem jöhet be. Manó is alaposan körbenézett. Sétáltunk egy kicsit az erdőszélén, amíg az ebédünk elkészült, majd jóllakottan, elégedetten hazaindultunk.
"Jéé, de érdekes... annyi minden van itt, azt sem tudom hova fussak.
" (Bánki-tó)
"Hohó, mocsárszagot érzek... nincs itt valami hal vagy béka? "
(Bánki-tó)
"Milyen jó itt futkározni..."
(Diósjenő)
"Rendben, ez a hely nekem is megfelel..." (Diósjenő)
