Tegnap ismét a Hajógyári szigeten voltunk barátainkkal és a kutyáinkkal. Eredetileg délután 2 kor akartunk menni, de a nagy meleg miatt áttettük az utolsó pillanatban a találkozót este 6-ra. Ezt aztán elkezdtük megbánni 4-kor, amikor elkezdett dörögni az ég és szakadni az eső. On-line tartottuk a kapcsolatot és végül 6-kor mindenki útnak indult a célpont felé. A szigeten már elállt az eső, sőt a nap is kisütött. Lementünk a vízhez, ahol Manót sikerült a vizbe beküldeni (Tomi kavicsokat dobált neki). Rá is fért a fürdés, mert az odafelé vezető úton mocsarazott, dagonyázott egy kicsit és csupa sár volt. A vízbe először csak szügyig ment bele, aztán egyszercsak kiment a lába alól a talaj és kénytelen volt úszni. Már 8 óra is elmúlt, amikor feleszméltünk: ideje hazamenni. A kutya teljesen kimerült az új élményektől és beájult.
Manó, Zizu és Tádé
Mazsola és Zizu
"Hűha, sűllyedek... na majd a farkincámmal kormányozok"
"Ajaj, hol a talaj?....úszok, úszok..."
"Na ezt megúsztam, pucolás innen..."
