Tegnap a melegre való tekintettel a déli séta a parkban a házak között volt. Egy bokor alatt Manó, Shénával és Zsanival közösen úgy döntött, ásni fog. A kutyám fáradhatatlannak bizonyult. Akkor is ásott, amikor a másik kéttő már megpihent. Szerencsére a föld hamar lepereg róla, ezért mire hazaértünk már egyáltalán nem volt sáros a kutya.
A mai nap sem múlt el kaland nélkül. Amikor meglátogattuk apámat, hogy felköszöntsük a szülinapján, a ház előtt Manó odaszaladt egy macskához, aki egyáltalán nem félt tőle. Nem láttam mi történt. Arra kaptam fel a fejemet, hogy éktelenül visít. Vsz kapott egy pofont a cicától.
