Ezen a héten Manóval Zalacsányban nyaraltunk. A szálloda nagyon szép környezetben helyezkedik el, nagyon kellemes a kültéri medencéje és gondozott, nagy méretű parkja van. A szobától már nem voltunk annyira elgyengülve. Kissé szűk volt, nem volt benne minibár, és a wifi sem működött a kastély vastag falai miatt. Ennek ellenére igyekeztünk jól érezni magunkat. Szerencsére az időjárás nekünk kedvezett, így a szobában minimális időt töltöttünk.
Manó az induláskor előadta a szokásos jelenetét: pánikban volt, hogy mi ez a pakolás és amikor az ágyát elcsomagoltuk, elszakadt nála a cérna. Onnantól kezdve végig a sarkamban volt. Az ágyat feleslegesen cipeltük, mert őkutyasága velünk akart aludni. Először méltatlankodott, hogy van ágyvég és ő ott nem tud felugrani, de aztán rájött, hogy az ágy oldalánál is fel lehett jutni és akkor helyreállt a lelki békéje.
A medence partján is otthonosan érezte magát és jó kiskutya volt (időnként ugatott, ha valami szokatlan történt, de szerencsére nem volt zavaró a jelenléte a többi vendég számára sem) A hét második felében játszótársak is érkeztek (2 fekete kiskutya, 1 golden és egy berni pásztorkutya) Manó úgy gondolta ő a rangidős, a bernit (kölyök) megadásra kényszerítette, a goldent megfélemlítette, a két kicsi feketét pedig kergette (nem érte utol őket)
Zalacsány Batthyány Kastélyszálló
"Hűű, de álmos vagyok..."
"Most miért kellett lefröcskölni engem?"
"Asszem itt hűsölök egy kicsit... nagyon melegem van."
"Hát te meg ki vagy? Hiába nézel, én voltam itt előbb... én vagyok a főnök.."
