Nyaralásunkat Diósjenőn fejeztük be, ahova a szokásos évi találkozót szerveztük. Most nem volt gond, hogy jöhet-e a kutya, hiszen mi voltunk az egyik szervezők, s a terep-szemlén már megbeszéltük ezt a tulajjal, hogy ne legyen késöbb gond. Manónak a buli nagyon tetszett. Főleg, hogy össze-vissza zabálhatott. Pénteken dinnyét, körtét, paprikacsumát, pizzát, meg még ki tudja mit kapott, annak ellenére, hogy kértem a többieket ne etessék a vadat. Na, szombaton már jobban résen voltam, de kellett is, mert nem elég, hogy az etetést le kellett állítanom, Manó talált egy szép nagy lyukat a kerítésen, ahol át tudott lógni a strandra, ráadásul feltünt egy macska is.
"Remélem nekem is jut valami.."
"Itt a padok körül mindíg találni valamit.."
A kirándulásokat itt is élvezte Manó: Nógrádi vár, Diósjenői tó, Kemence kisvasutazás volt a program.
"Ki mondta, hogy le akarok innen jönni...?"
"Hűű, de álmos vagyok...hosszú volt a tegnapi buli"
"Még jó, hogy a gazdi ölében ülök... "