Menő-Manó és Ginger története

Manót pici korában megtámadta egy francia bulldog. Vélhetően ezért útálja őket. Amikor Manót elengedem, résen kell lennem, mert bizony van kedve megtámadni és nem éppen játékosan megkergetni őket. Ha meglátok egy ilyen kutyát, már rákészülök, hogy azonnal leállítsam a várható támadást. Bár elég jól állunk a leszoktatással, mégis a minap Mike-val sikerült összekapnia. A gazdija - szerintem helytelenül - belenyúlt a kutyák bunyójába és nem a saját kutyáját, hanem Manót emelte ki. Nagyon nem örültem ennek, mert ha a "harc" hevében megkapja a kezét a kutyám, akkor persze engem vádolt volna, hogy megharapta. Manónak egyébként igen harcias hete volt. Egy sharpei kölyök - nem támadásként, inkább játékból - beleharapott a fenekébe, ami igencsak meglepte a kiskutyámat. Kb. 10 perc múlva Manó visszament a kutyához, beleharapott a seggébe és, mint aki jól végezte dolgát visszajött hozzám. De nem úszta meg az a - nála kétszer nagyobb - kutya sem, amelyik rávicsorgott az utcán, a Tulipákerthez vezető úton. Amikor Manó szabadlábra került lerendezte a dolgot (én már csak azt láttam, hogy az a kutya vinnyogva menekül a gazdája háta mögé)