A múlt héten Lipóton voltunk a Hotel Orchideában. A szálloda egy mesterséges patakkal körülvett területen van, fahidacskákkal, gondozott, szép kerttel, ám Manó már az első napon elintézte magának a pórázt, mert az erkélyről (földszinten laktunk) kilógott macskákat kergetni. Tomi próbálta elkapni a kutyát, aztán én is utánuk mentem, mert Manó már a szállodai focipályája szélénél volt és éppen azt nézegette, hogyan tudná tovább követni a macskákat. 
"Mindíg a macskák miatt kerülök bajba.."
Késő-délután lementünk a Dunához, ahol elengedhettem a kutyát. Egy helyi vizslával találkoztunk, aki, bár nem volt ellenséges, igyekezett a kutyám tudtára adni, hogy ez az ő területe. Manó egy ideig tűrte, hogy a vizsla állandóan elé áll, majd egy vakkantással jelezte, hogy pucolás, ő gazdákkal van...
A szállodától pár percre egy szép kis tavacska is volt (Kövecses tó), aminek a partján remekül lehetett sétáltatni a kutyát, de a Dunához is többször levittük Manót szaglászni, guberálni.
"Látod milyen szépen ülök, igazán elengedhetnél a szállodában is"
Szerdán még szép napos időben sétálhattunk Győr belvárosában sőt, délután még ki is fekhettünk a kertbe napozni, ám csütörtökre megérkezett a szél és estére be is borult. Ezen a napon Mosonmagyaróvárra kirándultunk, illetve a Dunakiliti duzzasztónál jártunk.
Péntekre aztán ideért az eső is. Ennek ellenére el tudtunk menni Lébényre megnézni a Szent Jakab templomot, amelyet 1212-ben már állt (nem tudni pontosan mikor építették.
Lébény, Szent Jakab templom
Visszafelé benéztünk a hédervári kastélyhoz, majd irány a szálloda wellnesse (ezutóbbi egyébként állandó programunk volt délutánonként).
Hédervár, kastély
Szombaton is erős szél fújt, de legalább nem esett. A Macska-szigetre mentünk (macska nem volt :) ), ahol a vizimadarak élnek, költenek.
Macska-sziget
Manó nagyon élvezte a tavaszolást, minden nap kapott valami finomságot a reggeliről és/vagy a vacsoráról: szép darab sertésszűzérmét, vaddisznó pörköltet, harcsatekercset, angol szalonnát stb. Ilyenkor érdekes módon azonnal megértette, hogy mit kell tennie, hogy hozzájusson a finomságokhoz. Természetesen a szobába bekészített gyümölcstálból is jutott neki. Azt is pontosan tudta, mikor megyünk reggelizni, vacsizni, wellnessezni és mikor kirándulni. Olyankor izgatottan mászkált fel-alá, nézte a pórázát és igyekezett felhívni magára a figyelmet. Az autóban pedig rászokott a nézelődésre. Persze az ablakot csak akkor engedtük le neki, ha lassan mentünk, nehogy a széltől begyulladjon a szeme. 
"Kukucs...arra mi van?"
.
