Iszonyú hőség van. Csütörtökön kínomban kivittem Manót a Népszigetre, mert ott is be lehet menni a Dunába, ráadásul kocsival közelebb lehet megállni a vízhez és a tűző napon minden lépés számít. A part teljesen alkalmas lenne, mert sekély, árnyas. DE olyan mennyiségű szemét (eldobott kajás dobozok, flakonok stb) van a parton, hogy az már undorító. A kutya persze ment volna guberálni. Alig tudtam a viz mellett tartani, még a narancs malaca után is csak immel-ámmal ment. Állandóan azt leste, hogyan tudna a szeméthez menni zabálni. 
"Körülnézek egy kicsit...hátha találok valami ehetőt..."
Pénteken a Hajógyári szigetre mentünk a szokott csapattal. A változatosság kedvéért Manó itt almahéjat talált a parton. Az erős sodrás okán nem nagyon akart úszni, inkább ásott meg guberált.
"Nem megyek mélyebbre... csak a lábamat hűsítem."
Szombaton Zizuék is csatlakoztak a társasághoz. A Duna visszahúzódott kissé, így be tudtunk menni mi is. Mig mi pancsoltunk a kutyák megdöbbenve ültek a parton. Aztán Manó némi fürdőzés után új gödör ásásába kezdett és persze védte, védte, védte... 
Laci folyamatosan fotózott...., le nem rakta volna a gépét.... félt, ha leteszi ő sem ússza meg szárazon.
"Ezek mi a csudát csinálnak ott?"
