Az elmúlt szűk hetet Tiszafüreden töltöttük a Balneum hotelben. A szállodához érkezve sokkolt a látvány,hogy a parkolója tele van, alig találtunk helyet. Persze ez azt is jelentheti, hogy jó a hely, mert sokan jönnek, ám nekünk a teli parkoló azt üzente, hogy zsúfolt lesz. És tényleg. Az első nap sorba kellett állni!! az étteremnél, hogy bemehessünk vacsorázni. Tomi feje kezdett lilulni, hogy ez mindennap így lesz? A pincér nem győzött magyarázkodni... a finom ételek némiképp feledtették a negatív első benyomást. A szálloda egyébként tényleg jó, a szobánk és a terasz tágas volt, kultúrált, jól működő wellness részlegben pihenhettünk - itt nem is volt tömeg - , a konyhán ízletes ételeket főztek, jó minőségű alapanyagokból, és a személyzet is korrektül végezte a dolgát.
A meterológia egy hidegfrontot, majd folyamatos melegedést, kánikulát jósolt, ezért kihasználva, hogy még nincs olyan forróság először Mezőkövesdre indultunk a Hadas városrészt felfedezni. Itt különböző mesterek műhelyébe pillanthattunk be (sajnos többen nem voltak otthon, mert a Művészetek Völgyébe mentek túladni a portékájukon). Úgy terveztük, hogy felváltva megyünk be a házakba Manó miatt, de mindenhol beengedték a kutyát. Sőt Manónak ismerkedésre is volt lehetősége.
Természetesen nem hagyhattuk ki a Tisza-tavi madárrezervátum felfedezését sem. Motorcsónakot béreltünk vezetővel és a kutyával együtt elindultunk. Manó még nem ült csónakban ezelőtt, így meglehetősen izgatottan mászkált. Persze a madarak is érdekelték.
" Ez a valami itt alattam eléggé inog, inkább visszamásznék hozzád..." 
"Na ki a bátor? Ki jön ide kiskutyához....?"
A tiszaigari arborétum volt Manónak a Paradicsom. póráz nélkül futkározhatott az erdei ösvényen, amit nagyon élvezett. Szinte csak mi voltunk az erdőben. A bejáratnál találkoztuk egy turistával és az egyik ösvényen egy kutyát futtató helyi lakossal. A szállodai tömeg után felüdülés volt az arborétum árnyas fái alatt sétálni, a madarak csicsergését hallgatni.
"Na mi lesz? Jöttök már?"
A teraszunk a medencére nézett. Úszkálás közben arra gondoltam, milyen jó lenne szemből egy olyan fotó, ahol Manó a teraszról lefelé néz. Felszóltam a kutyának: Manó erkély! Tomi arcára egy elég sajátságos mosoly ült ki....aztán nyúlt is a fényképezőgép után, mert Manó kijött és körülnézett, hogy hol vagyok. Sőt még le is tudtam ültetni.
" Nekem szóltatok? Itt vagyok..."
Nagy nehezen sikerült bejutnunk az idén májusban átadott Ökocentrumba Poroszlón.
Elég sokan voltak és az állatok zöme a nagy meleg elöl elbújt. Úgy gondolom, ennek a létesítménynek is nagyobb a marketingje, mint a tartalma. Az akvárium alagútja és a tutajos tó volt, amiért megérte bemenni. Sajnos ide kutyát nem lehetett bevinni, így Manó a szállodában maradt. Kárpótlásul kapott egy játék vidrát.
Néhány állatka, akik nem tudtak elbújni a kiváncsiskodók elöl.
Az akváriumban elég nehéz volt fotózni (nem szabadott vakut használni), de azért pár kép sikerült.
Tutajos tó (Poroszló Ökocentrum)
"Háhá... ez a vidra már az enyém..."
Pénteken, Gyulára menet útbaejtettük a Hortobágyot és sétáltunk, ebédeltünk a 9 lyukú hídnál.
"... három, négy, öt .... jól van, úgy látom, megvan mind a kilenc..."
A nyaralást Gyulán fejeztük be, ahol Tomi főiskolás csoportjának szokásos évi találkozója volt. Manó nagyon élvezte, hogy a kemping területén póráz nélkül mászkálhatott. Este azonban korlátoznom kellett a szabadságát, mert elkezdett vadászni: békára, a kemping kutyáira és minden mozgó dologra.
