Manó kis barátnőjének Shénának a gazdija úgy volt, hogy szeptemberben egy hétvégére olyan helyre utazik, ahova nem vihet kutyát. Miután Shéna meglehetősen kényes királykisasszony, próba napokat tartottunk. Először egy délelőttöt, majd egy egész napot töltött nálunk. Manó nagyon rendes házigazda volt. Mindent megtett, hogy oldja Shéna félelmét, ám a kiskutya alig-alig oldódott. Nem evett, nem ivott, ha Manó kezdeményezett akkor játszott, de passzívabban mint szokott és a sétánál nem ürített. Amikor egész nap nálunk volt, délután már hivnom kellett Barbit, hogy jöjjön a kutyáért, mert szegényke már remegett félelmében.
"Gyere Shéna, guberáljunk ki valami jó játékot..."
"OKé... a fotó megvolt... most mehetünk játszani?"
https://www.youtube.com/watch?v=WpO6Vzl0xmg&feature=plcp
"Na jó... látom most már hunyákolhatok... megnyugodtál.."
Tegnap délelőtt is nálunk volt Shéna és, hogy lássa nem csak neki van olyan "sanyarú" sorsa, hogy egyedül kell vendégségben lennie, délután Manó ment őhozzájuk. Na Manó aztán szépen bemutatkozott. A vendégség első másfél órájában mindent felfedezett... össze-vissza rohangált (megtalálta Shéna által korábban elrejtett jutifalatot a gardróbban.. azt természetesen megette) aztán gubbasztott egy kicsit, majd rájött, hogyan tudja kinyitni az erkélyajtót és kiment ugatni... játszottak is egymással, végül odaült a bejárati ajtóhoz... Barbi már azon volt, hogy felhív, menjek a kutyáért, de aztán kihúzták 6-ig... Mint kiderült Manónak pisilnie kellett... lent leeresztette a tartályt...és persze lóbálta az egész fenekét, amikor megjelentem.
"Ezt találtam...."
"Csendes pihenőőőő..."
