Úgy látszik a szeptember Manónak a bulizásról szól. A hétvégén Siófokon voltunk 3 napig és Manó az ismerős kutyák mellett találkozott újakkal is: Csicsikével és Rokkóval a westie fiúval.
A panzióhoz, ahol a party volt, hatalmas kert és egy szép nagy tó is tartozott, amit a kutyák azonnal felfedeztek.
A tóparton aztán elindult a buli. Stégen, csónakban, hintaágyakon ment a bohóckodás. Manó, a bátor bele is ment a vízbe, persze csak bokáig, így ekkor még megúsztuk a sarat, ám később rájött, hogy a tóparton remekül lehet ásni is és nekilátott.
A folyamatos randalírozás után sorra dőltek ki a kutyák. 
A fűzfői "kutyatömés" szerencsére elmaradt. Sikerült kontroll alatt tartani Manó etetését. Persze nem kell félteni Manót, kapott ő is mindenből, amit kiskutya ehet... csak mértékkel.
Mi azonban nem apróztuk el. Volt dínom-dánom, eszem-iszom rendesen.
Szombaton volt egy kis riadalom. Délután lefeküdtem egy kicsit aludni és amikor felkeltem, hogy megkeressem a többieket már nem volt sehol senki. Manó póráza az asztalon hevert ezért kimentem, hogy megkeressem a kertben a kutyát, de nem találtam. Aztán a kert végéből megláttam, hogy a társaság a vasútállomáson búcsúzik Ibolyától, de a töltéstől nem láttam csak az embereket. Kiderült a kutyák is ott voltak. Pórázon szépen, ahogy kell. Manón egy Hello Kitty-s kölcsönpóráz.
Az idő kissé hűvös, de szerencsére esőmentes volt. Természetesen többször is lesétáltunk a hétvégén a Balaton partjára, ahol a szeles időnek köszönhetően alig voltak, így senkit nem zavart a kutyafalka.
A Balatonban viszont elkeserítően kevés víz van. Homokdűnék a part szélén... Vasárnapra kisütött a nap és a szél is elállt. A 3 napos programot egy siófoki sétával zártuk. Felmentünk a víztoronyba és korzóztunk a mólón is. 
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a tervezett vasárnap reggeli indulás helyett, szinte utolsóként távoztunk késődélután. Igy nekünk már csak pár ember integetett.
