Vasárnap sosem látott tömeg jelent meg a Hajógyári szigeten... a tavaszi nap rengeteg westiest és nem westiest csalt ki. Amikor megérkeztünk leesett az állam a sokadalom láttán. Kellemesen csípős, napos idő volt. A kutyák össze-vissza rohangáltak, Manó főleg labda után - más labdája után - mi meg szép lassan beszélgetve vihorászva sétáltunk. Niki (Zizu gazdi) hozott tepertős pogácsát, aminek nagy sikere volt... mind a gazdiknál... mind pedig a kutyáknál. Manó persze most is gondoskodott a többiek szórakoztatásáról... a séta elején, távolból láttam, hogy egy gazdi nadrágját lepisilte... miután ez következmények nélkül maradt (lapítottam... nem az én kutyám...) később úgy gondolta, hogy az erőviszonyok tisztázása érdekében Tomi cipőjét is megjelöli (az én gazdim)... Ezt már nem lehetett elsumákolni. Megjegyzem ezt az "ott pisilek ahol akarok" dolgot már pénteken elkezdte, amikor a pucerájozás után Laci fotózni akarta, ... felmentek az emeletre és Manó ott az egyik virágos dézsát meglocsolta...
