Tegnap kutyás vásáron voltunk a szokott bandával a Hajógyári szigeten. Bár én erősködtem, hogy menjünk korábban... féltem, hogy ideér az eső... mégis negyedórás késéssel értünk oda. Szerencsére a többiek is. Pont egyszerre parkoltunk le, majd indultunk a Golftanyához. A vásár maga nem volt egy nagy szám, ám Manó gondoskodott a szórakoztatásunkról. Az egyik kiállító-sátor alól kibányászott egy kisautót... a másik oldalon egy kisgyerek játszhatott vele, mert a ponyva alól kinyúlt egy pici kéz a játékért.
A nagy füves területen találkoztunk több ismerős-ismeretlen WRH-sal. Manó Bobekkel és Brúnóval egy csapatot alkotva kunyerált óvatlan gazdiktól.
Manó persze mindenkivel szövetkezett, aki csatlakozott hozzá a kunyerálásban. Igy, amikor Tomi Edyt akarta tömni, ő is jelentkezett. Miután ácsorogtunk nézelődtünk (voltak bemutatók is) , megpróbáltunk némi rétest meg kávét szerezni... nem mondanám, hogy a büfé fel volt készülve 2-nél több vendég egyidejű kiszolgálására. 
A vásár után még sétáltunk egyet a szigeten. Tomi szétosztotta a maradék jutifalikat... volt is nagy tülekedés. Aztán előkerült egy labda. Amig csak a tacsik voltak az "ellenfelek" jól is ment a dolog, Manó simán lefutotta őket. Ezután egy agár mutatott érdeklődést a labda iránt... Manó felmérte az erőviszonyokat és feladta... inkább ásott. Sikerült segédmunkást is szereznie, mert Gésa ezúttal veletartott és együtt túrták a földet. A nap végére Manó annyira kimerült, hogy még kunyerálni sem jött este, amikor vacsiztam.
