Szombaton csülök-partyra mentünk a kibővített westie-s bandával. Az étterembe nem vittünk kutyákat, bár Manó nagyon szeretett volna jönni. Amikor elkezdtünk készülődni azt hitte szegényke, hogy megyünk bandázni és beállt követő üzemmódra. Mondtuk neki, hogy Manó te most nem jössz, de nem akarta elhinni... amikor elindultunk kislisszolt az ajtón és várakozóan megállt a lépcsőház előtt, mondván ő is akar. Úgy kellett visszacipelni, mert magától bizony nem ment be a lakásba. 
A kárpótlásra Húsvét hétfőjén került sor, amikor kisütött a nap és kimentünk a Hajógyári szigetre. Közkívánatra sütöttem túrós rétest, Laci pedig hozott túrórudis muffint..., hátha mégsem sütök... Persze inni is volt mit...Manó leginkább ásással foglalatoskodott, kivéve, amikor zabálni lehetett. Szerencsére Bobek gyorsabb volt nála és amikor a réteses dobozt "valaki" lerántotta, nem Manó volt az, aki megette a sárba pottyanó sütit. (Kicsit segítettem is neki, hogy ne ő legyen az, aki feleszi).
Azt mondanom sem kell, hogy Manó a pocsolyázást ezalkalommal sem hagyta ki. Az autókhoz visszafelé menet láb mellett tartottam a kutyát... a kék kerítéses résznél még működött is a szabadon lábnál követés.. aztán megindult, az sem zavarta, hogy a kerítés már nem kék, hanem zöld. Talált egy nyitott kaput és bevágtatott a magánterületre... állandó tanítványával, Edyvel... Persze jellemző, mig Edy első szóra rohant a gazdijához, Manónak kellett némi könyörgés. 
