Meglehetősen eseménydúsan telik a hetünk. Hétfőn-kedden Shéna vendégeskedett nálunk. Manó rendes házigazda volt ismét, játékkal oldotta a másik kutya félelmét, aki rendesen be volt rezelve a gazdija nélkül. Még enni sem akart. A fográgcsáján és pár szelet sonkán kívül gyakorlatilag semmit nem fogadott el. Ez nekem elég különös volt, mert Manó soha nem válogat, zabál mindent ami elé kerül. A legnagyobb nehézséget mégsem ez okozta, hanem az, hogy a "dolgát" sem akarta elvégezni... na már most 40 fokban kóborolni és várni, mikor kuporodik le végre... nem kis kihívást.
Séta közben állandóan azt nézte, hogy nem tűnik-e fel valahol a gazdija...kedden délben aztán hazamehetett, mi pedig Manóval a Jim Beach-en töltöttük a délutánt és az estét, Volt medencézés, sütögetés, eszegetés iszogatás. Manónak is nagyon tetszett minden... állítólag a függöny jött be neki a házban leginkább. A rossznyelvek azt állítják, hogy megjelölte... én azonban csak azt láttam, hogy Edy emelte a lábát. A kutyám a kertet is nagyon élvezte... megpróbálta kiásni a szépen gondozott kertből a pampafüvet és igencsak érdeklődött a husik iránt is. Edy, a házigazdák kutyusa, kitartóan rótta a köröket a medence körül, aztán a Varga klán kutyái is megérkeztek és innentől kezdve csapatostul rohangásztak az ebek, nehogy véletlenül egy macska betegye a lábát a strandra.
Szerdán Budörsre - az egyik barátnőm házába - mentünk hűsölni kártyázás ürügyén. Olyan forróság volt, hogy Manó nem is akart a kertben tartózkodni, ő is inkább a hűvös házban heverészett.
Csütörtökön Manó egész nap igen passzív volt. Néha beleállítottam a kádba, hogy hűljön a kutya. Este úgy döntöttem, hogy kiviszem a Dunakeszi plázsra (a futtató sivatagi forrósága helyett). Na ott a vízben felélénkült. Önként ment bele a folyóba, lelkesen úszott és hozta vissza a labdát. A büfében pedig ő is ehetett egy kis fagyit
.
