Menő-Manó és Ginger története

Itt a vénasszonyok nyara. A hétvégén mindkét nap ragyogóan sütött a nap és kellemesen meleg volt (dacára az éjszakai viharnak). Szombaton a Varga klánnal bandáztunk, vasárnap a dunakeszi-különítmény és Zizuék is csatlakoztak. Én mindkét nap egyedül vittem Manót, mert Tomi vasárnap elutazott (persze előtte megbeszélte a kutyával, hogy legyen jó és fogadjon szót nekem). Nos az engedelmesség egészen addig működik, míg világos van és nem érünk le a folyópartra. Ott Manó megbolondul, lázasan guberál és futkározik össze-vissza, semennyire nem hallgatva rám. Ennek oka - szerintem - az, hogy a parton rendszeresen sütögetnek és az esetleges maradványok mágnesként vonzzák a kutyám.... és ha egyszer elkezdte a rendetlenkedést, akkor nem tudja abbahagyni. Szombaton a kocsikhoz menet, már jóval a kék kerítés előtt megfogtam... és jól tettem, mert valami lakodalomra készültek a vendéglőben.... az ajtó tárva-nyitva, már csak Manó hiányzott oda... meg egyébként is, már szürkült és sötétedéskor minden rezzenő falevelet levadászna. Vasárnap kicsit mintha engedelmesebb lett volna... bár lehet, hogy csak azért, mert Tádé talált egy teniszlabdát, ami őt is érdekelte... így a zsákmány-labdával le lehetett kötni a figyelmét.