Szombaton szülinapi vendégségbe voltunk hivatalosak... Az előzetes infók szerint kb. 8 kutya részvételével. A várható "adjunk már egy kicsit ennek az éhes kiskutyának" szindróma okán Manó csak féladag kaját kapott. Alaposan megsétáltattam, majd nyugodtan mentünk a buliba. Ahogy számítottam, az érkezés után szinte azonnal megindult a "kutya-tömés". Ennek következményeként az ivás... majd - és erre már nem gondoltunk - az ürítés.... Manó (is) tiszteletét tette a szőnyegen. Sőt, miután Tomi ráordított, úgy megijedt, hogy nem tudta abbahagyni és egy kisebb tartályt kiürített. Később még hányikált is egy kicsit, mert mohóságában majdnem egy egész sonkaszeletet nyelt le... Közben persze játszott, rohangált a többiekkel és leste, hogy ki eszik, honnan lehet egy kis pluszkaját beszerezni. Volt is dínom-dánom, eszem-iszom. Az ünnepeltnek a 4-es fogat képeivel díszitett marcipános csokitortájából persze az ebzetek nem kaphattak, de a husikból, sonkákból és egyéb nem édes finomságokból igen. Manó pukkadásig zabált szerintem, mert reggel nem jött a reggelim utolsó falatjáért.
Vasárnap délután az after party-n, a Hajógyári szigeten már kissé élénkebb volt (a reggeli sétán, dacára annak, hogy szabadlábon volt, szépen, engedelmesen bandukolt utánam, nem rohant el guberálni, ásni, rosszalkodni). Szép nagy csapat verődött össze. Manó az ásás mellett kicsit rohangászott is és megismerkedett a legifjabb Ajax-szal. Estére aztán teljesen kidőlt a kutya (is). Biztos kell pár nyugisabb nap, míg "kiheveri" ezt a a mozgalmas hétvégét.
