Szombaton a Westie Rescue Hungary piknikjén voltunk a Hajógyári szigeten. Bár előre jeleztem, hogy senki ne hagyjon kutya által elérhető magasságban, illetve helyen, őrizetlenül kaját, mégis volt pár óvatlan naiv, aki azt hitte, hogy egy doboztető Manónak akadály. Alighogy megérkeztünk, Manó felmérte a terepet és megkezdte a pikniket. Pogácsát, sós sütiket és jutifalikat zsákmányolt. A piknikezők terrorizálásában Bobek bizonyult a legkitartóbb partnernek. Egy szerencsétlen nőt gyakorlatilag "megtámadtak", aki egy nylon tasakba rejtett sütijét védte. Közben pár kutya összebalhézott...pontosan nem is tudjuk, hogyan és mi történt, de folyt a kutyavér. Manót azonban ez egyáltalán nem érdekelte, még katasztrófa-turistáskodni sem ment oda. Semmi és senki nem tudta eltéríteni a kajaszerző körútjától. A pogácsa nem volt elég a kutyámnak. Amikor a part felé indultunk egy bográcsozó társaságot szemelt ki magának. A meghagyott pörköltet az ott ücsörgők nagy mulatságára befalta, majd azt nézegette, hogy egyen-e hozzá egy kis kenyeret. Mire eldönthette volna odaértem, és sűrű elnézést kérések közepette elhajtottam a zállatot onnan.
A Duna vízállása még elég magas volt, így komoly pancsolás, labdázás nem volt. Éppen csak szügyig mentek be egy kicsit hűsölni, meg inni.
A terv szerint vasárnap - szűkebb körben - folytattuk volna a pikniket, de sajnos olyan zivatar tört ránk, hogy kénytelenek voltunk lemondani.
