Menő-Manó és Ginger története

Karácsony másnapján felkerekedtünk és elutaztunk Döbröntére. A meteorológusok nagyon ígérték a havat ezért sapka, sál, hótaposó is került a csomagba. Szombat reggel már látszott, hogy lesz hó... igyekeztem is az első hópelyhet lencsevégre kapni... Manó az egészből semmit sem érzékelt, ráadásul az előző esti séta (zseblámpa hiányában) a falun át vezetett, ahol a kerítések mögül a helybeli kutyák alaposan beszóltak neki... nem tudom mit mondhattak, de Manót nem tette boldoggá amit hallott. Olyannyira, hogy másnap reggel nem is akarta elhagyni a szálloda területét. Aztán vasárnap reggelre megérkezett a hó, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva....reggel igyekeztem kivinni a kutyát, hogy még szűz hóban fotózhassam az állatot...Kirándulni a Bitva patakhoz mentünk és a szarvaskői vár volt még tervben. Amikor elhagytuk a falut, Manó felélénkült és már élvezte a sétát. Nekiállt vadászni, bedugta az orrát a hóba.. egy farakástól alig tudtuk elvonszolni, biztos jártak ott pockok. A patakot kis hídon kereszteztük, majd egy másik helyen már híd nélkül kellett átkelni. A havazás ekkor már kisebb hóviharrá fajult. Az Ödön forrásig nem jutottunk el, mert miután sikerült zakóznom egyet, visszafordultunk. Tomi is esett, de ő már a várból lefelé jövet (a mászást, idén az időjárási és talajviszonyokra való hivatkozással kihagytam). Jól esett a szállodában felmelegedni, wellnessezni. Manó is wellnessezett: befészkelte magát az ágyunkba és ki sem lehetett robbantani onnan. Hétfőn ragyogó napsütésre ébredtünk... de már jönni kellett sajnos haza.