Manónak szombaton igazán jó napja volt. Reggel a szokásos haverjaival: Shéna, Nudli bandázott. Mive csúszós volt nagyon a talaj itt maradtunk a ház mögötti téren. Először hógolyókat dobáltunk a kutyáknak, majd előkerült Shéna labdája, amit Manó igencsak meg akart szerezni. Lemértük az időt: 14 percen keresztül próbálkozott, várta, hogy Shéna hibázik. Ment a másik kutya után, kinézte a szájából, majd végül Shéna egy pillanatra letette, hogy megvakarózzon, Manó pedig azonnal lecsapott a játékra.

Otthon pulykanyak zöldséggel és rizzsel várta a kutyát. Manó először elkezdett rohangálni a csontos résszel, majd letette a szőnyegre és visszarohant a táljához, hogy megegye a husit meg a köretet. Ezután odahozta nekem a csontot, hogy segítsek neki...no nem megenni, hanem fogjam, amíg ő elkezdi rágcsálni. Délután a Hajógyári szigeten bandázott Tomival, amíg én az esti vendégségre készültem.

Mondanom sem kell, hogy nyakig sárosan érkezett haza. Este aztán örült a vendégeknek és figyelt, mutatta magát, hogy ő ott van és kér. Engedte magát simogatni, nyünyörgetni csakhogy kapjon. A sajtos rudakért megőrült.