Még tavaly ősszel kértük az önkormányzatot, hogy ne csak a pihenő park, hanem a szabad kutyafuttató területére is tegyenek ki padokat. Úgy tűnt, hogy megfeledkeztek erről az ígéretükről, ám csodák csodájára húsvéti meglepetésként kikerültek a padok. Ez ugyan inkább a gazdiknak ajándék, de az ebek is jól járnak, hiszen így több időt töltünk a területen.
Séta után Nudliékhoz mentünk "kiskutyák húsvétját" tartani. Mi palacsintáztunk, a kutyák borjúpárizsit faltak (na jó, a palacsinta széléből is kaptak egy kicsit) Aztán amikor hazamentünk, Manó, mintha mi sem történt volna jelentkezett a séta utáni rágcsájáért.
Az igazi műsor azonban az esti séta előtt volt. Már öltözködtem, készülődtem, amikor csengettek. Az egyik szomszéd (akinek macskája van) jött és hozott Manónak rágcsát, jutifalatokat. Ez még nem okozott volna különösebb izgalmat, ám a cicájuk a folyosón ült. Manó meglátta és mint akit puskából lőttek ki már rohant is .... egyenesen a macska után a lakásba. Amikor ott találkoztak nem tudni, hogy ki ijedt meg jobban a másiktól. Mindenesetre a cicát biztonságba helyezték az egyik szobában. Manót azonban úgy kellett kitessékelni, mert nem akarta elhagyni a lakást. Aztán nem akart hazajönni, a folyosón rohangált fel-alá... én meg kergettem. Nudliék a térről nézték az előadást. Jól mulattak. Legközelebb belépődíjat fogok szedni a műsorra.
Húsvét vasárnapján a szabad futtatón nagy buli volt. A napsütés kicsalogatta a népeket. Rég nem látott haverokkal is találkoztunk, például Kókusszal (westie) , akivel Manó nagyon jót bandázott. Hazafelé pedig örömmel láttuk, hogy a kedvenc a fagyizónk kinyitott, így Manó (is) megkaphatta a szezon első fagyiját.
