Manót kissé megviselte, hogy deportáltuk szombat éjszakára. Kárpótlásként a vasárnapi orja levesből kapott copákás husit bőven. Ez viszont engem viselt meg, mert háromszor vihettem le a zállatot tojni éjjel. Ráadásul hétfőn még hányt is. Kedd estére jött teljesen rendbe a bele és a lelke. A szálloda környékén viszont nagyon nem akart sétálni. Szerencsére rájöttünk, hogy az Ojtózi sétányt kedveli, így arrafelé vittük amikor csak lehetett.
A szálloda kertjében volt szabadtéri sakktábla, úgyhogy Manóval megcsináltam a szokásos képet.
Hétfőn Eisenstadtba mentünk az Esterházy kastélyba. A parkja csodaszép. Sütiztünk is, majd Ruszt felé vettük az irányt. A Fertő-tóhoz is lementünk (már amennyire lehetett), végül vissza Magyarországra kis pihenővel a Páneurópai Piknik Emlékhelynél.
Kedden Sopronba mentünk városnézésre, majd a Harrer csokoládémanufaktúrában kávéztunk és töltöttük fel a készleteket.
Szerdán ismét Ausztria felé vettük az irányt: Landsee várrom volt az uticél, majd délután a Várisi tanösvényre mentünk el, ami néhány helyen azonos az erdei tornapályával.
Csütörtökön a Károly kilátó és a Szalamandra tó volt napirenden, majd vacsora után elsétáltunk a Várisi tanösvény Ojtózi sétány részére, ami szépen ki volt világítva.
Pénteken, mire a szálloda megtelt volna a hosszú hétvégére érkezőkkel, pucoltunk is haza a tömeg elöl.
