A hétvégén Siófokra mentünk a szokásos tavaszi kutyabulira. Manó imádja ezeket az összejöveteleket.... ééééés talán most először nem ő volt a legrosszabb. Mindössze egyszer csúszott bele a kerti tóba ásás közben. Sehol nincs a rosszasága Tódiéhoz képest, aki az első 5 percben megtalálta a kerítésen a rést és meglógott. Szerencsére Andi készült és hozott sípolós szafaládét, amivel vissza tudja hívni vészhelyzetben. A kutya etetés is mérséklődött, így Manó is nyugodtabb volt, sehol nem volt látványos osztogatás. Persze ez nem jelenti, hogy hajnalok hajnalán ne akart volna kimenni... no nem azért mert kellett, hanem mert már valaki kint volt és hát nehogy lemaradjon valami buliról.
Szombaton a Gaja völgybe kirándultunk. A parkolóban sokkolt a rengeteg kocsi látványa, de szerencsére a tömeg inkább a piknik helyen volt, az erdőben már csak pár kirándulóval találkoztunk. Természetesen a kutya csapatnak nagy sikere volt, mindenki bámulta őket.
A Balaton parti séta sem maradhatott el, pénteken Artúr gazdiékhoz is ellátogattunk, és szombat este is megtettük az esti kört. Vasárnap a többiek még átmentek Tihanyba, mi azonban a reggeli után haza indultunk. Manó teljesen kipukkadt a három nap alatt. Úgy aludt az éjjel, mint a bunda.
