A hétvégi fősulis csoport találkozót egy mesebeli helyen töltöttük. A tóparton a faházak cölöpökön félig a vízben álltak, a domboldalon őzikék szaladgáltak és egy vaddisznó család is a környéken él. Manó, ahogy meglátta a disznókat ordítani kezdett, mire azok megriadtak és elpucoltak. A lovak nem voltak beszariak, egyáltalán nem érdekelték őket, hogy a kutya ugat. Manó csak akkor nyugodott meg, amikor ölbe került.
Az éjjel aztán volt némi riadalom. A kutya szájából 3 zacskót szedtem ki és amikor egy negyediket kihozott az ágy alól gyanút fogtam. Másnap Tomi újabb zacskókat söpört elő és az egyik üres volt. Felmerült a gyanu, hogy Manó evett az egereknek kitett méregből, minek következtében pánikba estem. A kóceráj tulajdonosa segített, szerzett K vitamint és a vakcinát is beadta az állatnak, mivel a környéken hétvégén nem volt nyitva állatorvosi rendelő. (ui. azóta voltunk a saját dokinknál, vett vért - minden rendben - és kaptunk szájon át adható K vitamint a következő hétre a biztonság kedvéért)
Szombat reggel amikor reggelizni mentünk a faház mögött volt a vaddisznócsalád. Pont szembe jöttek. Manó kiabált, az anyakoca szerencsére odébbállt, ám a kisdisznók farkasszemet néztek a kutyával, aki jobbnak látta felvenni a nyúlcipőt. Napközben fürödtünk a tóban, így abszolút kibírható volt a kánikula. Manó is fürdött, bár a gumimatracozás nem lett a kedvenc programja. Este pedig átmentünk Hollókőre vacsorázni. A vasárnap is a pancsolás jegyében telt.
