Szombaton a Hajógyári szigeten kezdtük meg az adventi hétvégét, ahol Manó Bobekkal és Tódival bandázott. Drukkoltam, hogy a kutya ne legyen nagyon sáros, mert este vendégségbe készültünk és kutyamosás-szárításra már nem volt idő. Manó nagyon jól viselkedett (csak egyszer állt be valami mocsárba, de az szerencsére leszáradt róla hamar) Tódi viszont önállósította magát, szagot fogott, és csak ment, ment.... aztán Manó is elkapta a szagot, de őt simán vissza lehetett hívni. Bobek kihasználta az adódó alkalmat és leste a lehulló virslikarikákat, időnként reklamált is, ha bizonyos időnként nem kapott (nagyon örültem, hogy elfogadta, ette, vidáman sétált, és együtt guberált Manóval). Találkoztunk más kutyásokkal is. Az egyikükben Bánsági Ildikót véltük felfedezni, majd amikor beszélgettünk vele, a hangjáról már biztosabban felismertük... a német juhász kutyáját, Boriszt sétáltatta.
Este szauna partyra mentünk, Manóval persze. A háziak aggódtak, hogy a kutyájuk mit fog szólni a vendégkutyához, mert Tappancs nagyon védi a területét. Azt tervezték, hogy elzárják majd a kutyát. Erre azonban nem került sor, mert kis győzködés után ráálltak, hogy engedjük össze a kutyákat.... és láss csodát, Tapi örült Manónak, aki először közömbös volt, majd amikor elunta a másik kutya folyamatos nyüzsgését, beszólt a másik állatnak, majd oda is kapott (megtrimmelte kissé Tapit). Ezek után nem mertük a két kutyát magukra hagyni. Amíg szaunáztunk Tappancs a nappaliban, Manó pedig a szauna előterében töltötte az időt.
Vasárnap nálunk volt vendégség, Nudli és Shéna jött (gazdikkal persze). Forralt bort ittunk, beszélgettünk... no meg a kutyákkal játszottunk. 
