A múlt hétvégére tervezett kirándulás ideje jött el szombaton, amikor csodaszép időre ébredtünk. Egy gyors reggeli kör után már indultunk is Artúrt (Manó haverja) és gazdijait (a mi haverjaink) felvenni. Gyorsan megtaláltuk az indulási pontot. A leirat szerint, szinte lehetetlen eltévedni a tanösvényen... figyeltük nagyon az útjelzéseket, Kriszta kinyomtatta az útvonalat és Tomi telefonján is néztük hol járunk. Nem tévedtünk el.
Volt minden, hegy, völgy, mászás, barlanglyuk (ahová a kutyák szerettek volna bemászni), befagyott tó (amin a kutyák szerettek volna jégen járni, persze nem engedtük) patakon átívelő hidacska, kerítésen átívelő létra (Artúr kicsi seggét át kellett vinni, Manó nem várta meg a segítő kezeket, felmászott... aztán Tomi őt is leemelte), vaddisznó túrás nyomok (amik szaporább léptekre ösztönöztek). Manó is ásott egy kicsit, hogy összezavarja az utánunk jövőket és, hogy teljes legyen a kirándulása.
A túra végén jól megérdemelt ebédünk elfogyasztása után még körbe sétáltuk a csárda mellett lévő kis tavat... csak úgy levezetésképpen. Persze a kutyák itt is jégre kívánkoztak... meg Kriszta is... de nem volt elég vastag a jég. Tomi talált egy jópofa fát, amire egy fotó erejéig fel kellett ültetnie Manót... aztán ő is utánamászott.
A vasárnapi after-partyn... borsóleves, lazacfilé, pulykasült (ezekből a kutyák is kaptak bőségesen), gesztenyepüré, citromos-csokis süti volt szerény, estébe hajló ebédünk, amit egy kis sétával igyekeztünk kompenzálni...
