Manónál tegnap egész nap vendégek voltak. Nudli gazdija, aki bevállalta aznapra Shénát, szeretett volna már délelőtt elmenni dolgozni, ezért felajánlottam, hogy jöhet napközibe hozzánk mindenki. Miután a kutyák kisétálták magukat a "látványhóban" (éppen csak annyi esett, hogy egy vékony réteg legyen a talajon), már jöhettek is a napközibe.
A séta után járó jutifalattal a lányok elvonultak a dohányzóasztal alá, Manó pedig, miután befalta a részét, leste, hogy nem hullik-e ki valami morzsa a többiek szájából. A délelőtt békésen telt el, Shéna is oldódott, ha nem is futott, de visszahozta a labdát, játszott kicsit. Nudli pedig engem fixirozott és puncsolt. A délutáni sétán nagyon rendesen viselkedtek, mindenki, minden cirkusz nélkül ürített, szimatolgatott, jött, szótfogadott. Kimentünk a nagyfutira, ám amikor lekerült a lányokról a "köldökzsinór" Shéna azonnal elkezdett aggódni, amit farokleengedéssel, szoros lábkövetéssel jelzett. Megcsináltattam velük a gyakorlatokat és indultunk haza. 
Manó, amint megérkeztünk befordult a konyhába, hogy kéri az ebédjét. Az persze, hogy együtt etessem őket reménytelen volt. Bár egymástól távol tettem le a tányérokat, Manó, miután belekóstolt a sajátjába, rohant, hogy előbb megegye a lányokét. Nem engedtem. Shéna nem akart enni, Nudli azonban igen. Őt végül kézből etettem meg (Manóval nem lehetett bírni) Délután a punnyadozás után volt még egy kis labdázás, ugatás, futkosás, majd végre valahára Shéna is hajlandó volt enni, de csak Tomi kezéből fogadta el az ételt. Az esti sétán már nagyon nézegették a lányok, hogy haza kéne menni. Shéna nem is csinált semmit csak nézett vágyakozva a házuk felé, úgyhogy Tomi hazavitte őket Barbihoz.
