Hétfőn kihasználtuk a jó időt és lementünk a kutyákkal a Duna partra. Manó boldogan rohangált, igaz nem sokat, mert Ginger miatt csak rövid időt töltöttünk ott. Viszont a kocsiban Ginger Manónál kereste a biztonságot. A kicsit megviselte a "kirándulás", úgyhogy elhatároztuk, hogy elkezdjük szoktatni a kocsihoz. Gyakran kell rövid utakra vinni.
Aztán az etetéssel kínlódtunk ... Ginger nem akart enni, csak játszott az étellel, a konzerv sem kellett neki.. rájöttünk, hogy Manó kajáját akarja. Rendeltem bárányos puppy tápot, ám Gingernek nem a táp ízesítésével volt vélhetően gondja, hanem a beáztatással (a szottyos táp nem kellett) ... és Manó karalábéjából is akart ...
Szerdán Manót trimmelték, aminek nem nagyon örült a kiskutyám. Amikor Andi megérkezett - jobbra számított - beült a helyére és arcára kiült a kétségbeesés. Persze nem úszta meg a fodrászkodást. Ginger is kapott ízelítőt... csak, hogy tudja mi vár rá .. fülecskéjéből kitépte Andi a szőrt, valamint megmutatta, hogyan tépkedjem ki a babaszőrt, hogy erős szőrzet alakuljon ki.
Mialatt Manóval sétáltam Ginger megkapta a 3. oltását. Elég jól viselte a kocsikázást leszámitva, de az étkezés megy már rendesen. Közben - természetesen - élik világukat a zállatok és egyre jobban összebarátkoznak. Volt falkafutás, közös kukkolás az erkélyről, sőt, amikor az oltás után Ginger egy kicsit maga alatt volt, Manó játszani hívta ... ééés késő délután megtörtént az áttörés...végre együtt játszottak, kergetőztek.
