Özönvíz, szélvihar, lehűlés volt a meteorológia jóslata a pünkösdi hétvégére. Ebből az özönvíz már csütörtökön megérkezett. (A pünkösdi rózsákat már a hét elején leszedtem a telken, így azok megúszták). 
Pénteken remek északi széllel repültünk a Balatonra, ahol egy csepp eső sem esett. Ennek ellenére Manó vizes lett. Tomi kénytelen volt lemosni, mert fetrengett valami büdösben... boldogan :)
Szombat reggel aztán Tomi felavathatta az új gumicsizmáját, mert az éjjel eleredt az eső. Persze egy kis csapadék nem tántorított el bennünket a kirándulástól. A Tátorján tanösvényre mentünk el a Soós hegyre. A löszfal tetejéről csodálatos kilátás tárult elénk. A fotók elkészítése (és a torony megmászása után - erre csak Tomi vállalkozott, mi Krisztáékkal inkább nem próbálkoztunk a csúszós lépcsőn) - Siófokra mentünk a pünkösdi vásárt megnézni.
Vasárnap Zamárdi volt a cél, a Kőhegyi kilátó és a Szamárkő. Ez utóbbi legendája: "Erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma" A pad állítólag valami gyógyító helyen áll. Mi mindenesetre üldögéltünk egy kicsit... ártani nem árt.
Természetesen a kutyák nagyon élvezték a kirándulásokat, a játékot és az ásást a parton, illetve a kertben. Ginger annyira belejött az ásásba, hogy amikor a zoknim "eltűnt" őt gyanúsítottam meg, hogy elásta valahol. Tényleg ő volt a tettes... a szoba sarkába, a fotel alá dugta el a "zsákmányt". A kisállat egyébként nagyot nőtt az elmúlt pár hónapban.
