Pénteken is lementünk a plázsra pancsolni. Alighogy kicuccoltunk a kocsiból, Manó megindult a parton... fogalmunk sem volt miért... végig vágtázott egészen a plázs elejéig. Persze mentem utána, amikor egyértelmű volt, hogy nem csak megiramodott hanem eszeveszetten rohan. Ginger az elején ment vakon Manó után, de szerencsére Tomi meg tudta állitani és visszahívta, így "csak" Manót kellett begyűjtenem. Kb. 20 méterre lehettem tőle amikor méltóztatott visszafordulni. Mint kiderült egy nő a vadászgörényével strandolt és a kiskutyám azt akarta közelebbről megnézni. Mindenesetre bátorság kihozni egy olyan kisállatot arra a partszakaszra, ahol ennyi kutya van. Ezután a kis incidens után megkezdhettük a pancsolást. Amikor Tomi, vagy mindketten bementünk a vízbe, Ginger nagyon kétségbeesett. Már-már úgy tűnt utánunk jön, de a félsz nagyobb volt... bár az is nagy bátorság volt tőle, hogy önként nyakig bejött a folyóba. Manónak nem volt kedve fürdeni, a játékért is csak immel-ámmal jött be.
Segítettünk neki, hogy ő is vizes legyen...
