Az egész azzal kezdődött, hogy Kriszta sütőtök levest akart főzni. Hámozás közben egy darabka héj leesett, amire Manó azonnal rárepült, de nem hozta lázba a lepattanó. Ginger viszont felkapta és elpucolt vele, majd elkezdte rágcsálni. Na ez már Manó figyelmét is felkeltette és Artúrral együtt követték a kislányt. Ekkor már tökszeletekkel ment Tomi a kutyákhoz, akik gyakorlatilag megtámadták őt a finomságért. 
Az októberi nyárban (19-20 fok) nem maradhatott el a parti séta sem. Az öbölnél lévő kis szigetre először Artúr ment át, majd Manó utána cammogott. Gingernek inába szállt a bátorság, Tominak is át kellett mennie és csalogatni a kiskutyát, aki végül összeszedte magát és odament a többiekhez. Innentől kezdve már nem volt gondja. Manó nem sokáig időzött a zátonyon. Almaszagot érzett és elment megkeresni a zsákmányt... megtalálta, megette. Nem hiszem el, hogy mindig, mindenhol talál egy almát...
Az ásás mindenhol standard program
A sétányon is szabadlábon voltak a kutyák és nagy örömmel fedezték fel a vakondtúrásokat. Azonnal csapatba rendeződtek és kezdődött a felderítő munka.
