Mivel az altatás nélküli fogkőleszedést Manó nem engedi, és az egyéb csodaszerek sem segítettek, az orvosi leszedés mellett döntöttünk, ami ugyebár altatással jár. Csütörtök délelőtt került sor a műveletre. Nem volt boldog az állat, amikor rájött, hova vittük. Közben Ginger otthon teljesen egyedül volt (életében talán először). Manót bevittem a rendelőbe és megvártam, míg bebódítják. 1 óra múlva mehettünk érte. Persze már előbb ott toporogtunk. Bemehettem hozzá az ébredéshez. Gyönyörű lett a foga. Ha már bódították, átmosattam a könnycsatornákat. Kiderült, hogy be van gyulladva egy kissé mindkét szeme. Most egy hétig naponta 3x cseppentünk. Szerencsére Manó jó katona... hagyja, hogy csináljam amit kell. Amikor hazaértünk Manóval Ginger örült és szaglászgatta - a még kicsit kába - pajtiját. Elég jól viselte a távollétünket... körbenéztünk a lakásban, sehol semmi nyoma nem volt a rombolásnak. Manó csütörtökön konzervet és rizst kapott, a száraz tápra péntektől álltunk vissza fokozatosan. Éppen megnyugodtunk, hogy minden rendben, amikor péntek este Ginger elkezdett furcsán viselkedni, fel-alá járkált behúzott farokkal, remegett, lihegett... Tomi gyorsan lement vele, de nem tojnia kellett. Figyeltük, simiztük a kutyát, és aggódtunk, hogy nem a túlságosan sokáig rágcsált csont okozza-e a bajt. Abban biztosak voltunk, hogy a pocija fájhat. Az esti sétán nagyot tojt, majd éjjel 1/2 4-kor is lekéredzkedett tojni... utána már minden rendben volt.
Szombaton már minden kutya a szokott formáját hozta. Kimentünk a szentendrei Farsang farka karneválra. Ginger vakkantgatott és húzott, Manó kicsi orra a földön és porszívózott... 
