Szombaton került sor Manó és Ginger első coursing edzésére. (coursing: nyúlvadászat természetes közegben) A pályát - az előzetes terepszemle és a szervezők pontos információi alapján könnyen megtaláltuk. A benyuszizás is könnyen ment, nem kellett saját játék, amit előzetesen javasoltak a teljesen kezdőknek. 
Aztán elindultak a futamok. A kezdők szólót futottak, a profik között voltak akik társas futamban vettek részt. A táv (egyenes, illetve a kiskör 350-390 m, a nagykör 790 m) hosszabb volt, mint amire számítottam. Aggódtam, hogy Manó nem tudja, vagy nem akarja majd végig futni. Az első futam egyenes volt. Tomi indította a kutyát, én pedig a célnál reménykedtem, hogy nem kell majd a mező közepéről összeszednem a zállatomat. Manó tökéletes futamot teljesített. Futott lendületesen, kitartóan... és még csak nem is lihegett nagyon, amikor utolérte a zsákmányt. Nagyon büszke voltam rá.
Gingert én indítottam és Tomi várta a célnál. Ő is jól futott, de a cél előtt észrevette Tomit, megtorpant, majd megörült a gazdinak és a zsákmány helyett őhozzá futott. Ennek is lehet örülni. Jó kiskutya, a gazdit választotta.
A második futam mindkét kutyának kiskör volt. Egy kicsit magabiztosabban indultunk neki, ám Manó és Ginger is az indítás után nem sokkal megállt és hátrafordult a gazdit keresni. Manót gyakorlatilag végig kellett kísérnem a pályán, sőt egy bokornál úgy gondolta, őt az jobban érdekli, mint a cucc, amit húznak... aztán az utolsó etapnál rá tudtam küldeni a "nyúlra".
Ginger sem érezte komfortosnak a távolságot Tomitól, de ő legalább a nyúl első irányváltását lekövette, csak azután állt meg visszanézett és inkább a gazdit választotta, nem a "nyulat". Őt is el kellett kísérni egy darabig a pályán.
Összességében elégedettek voltunk a két kutya viselkedésével. Ginger nem orditozott az ismeretlen kutyáknak, Manó nem peckeskedett... és ahhoz képest, hogy először vettünk ilyen programon részt, szépen futottak. Profi fotók csak Manóról készültek ... úgy tűnik a fekete kutyánk színe és gyorsasága kifogott az objektíven...
Amikor hazafelé indultunk volt egy bónusz futásuk... A pályához vezető úton volt egy rét, ott akartuk elengedni őket, hogy szabadon pockozhassanak. Előrementem kocsival, a kutyák elkezdtek húzni, miután elhaladtam mellettük. A réten pedig túlmentem (nagyot fejlődött a természet a múlt hét óta, nem ismertem fel) Tomi utánam szólt telefonon, hogy azért nem a bekötő útnál szeretnének beszállni. Megálltam. Amikor látótávolságba értek, Tomi lecsatolta a pórázakat, a kutyák pedig kilőttek felém, meg sem várva az indító engedélyt. Gingert megpróbálta megállítani... sikertelenül. Lehet, hogy Ginger is kötődik hozzám....egy kicsit...?
Vasárnap a Hajógyárin randalíroztattuk őket. Manó alaposan kitett magáért... egy samponos fürdés volt a fődíj.
