Menő-Manó és Ginger története

Ez a nyaralás nem a kutyákról, de még csak nem is rólunk szólt, hanem a gyerekekről. "Kereszt"unokánkkal (meg a mamájával), és Tomi unokatesójának 12 éves lányával töltöttünk 1 hetet Sástón. Persze a kutyák is ott voltak és részt vettek minden programban, amiben lehetett. Nagyzsuzsi kikutyázhatta magát. Ginger pórázát szinte mindig ő fogta. Voltunk a Siroki várban, Recsken, a Mátra múzeumban (ezalatt Tomi felvitte a kutyákat a Galya kilátóhoz). Jártunk a Kékesen és Taron (vár + stúpa) is. Nem maradhatott ki az Adneralin park és a wellness sem. Ez utóbbiba Ginger önállóan látogatott el. Történt ugyanis, hogy a teraszon hédereltek a kutyák (szereztük egy padot, amivel elbarikádoztuk a kijáratot (ez nem csak a kutyák ellen volt, Zsuzsi baba sem mehetett le önállóan), én szöszmötöltem a szobában, a többiek kint a teraszon. Úgy hallottam, mintha messziről ugatna Ginger. Kimentem, a teraszon ülők persze észre sem vették, hogy az egyik kutya megpucolt. Elkezdtük keresni... a játszótéren lévők mutatták merre látták elszaladni, aztán a wellnessből kijött egy ott dolgozó, hogy fekete kiskutya jött be, őt keressük-e... Ginger boldogan szaladt hozzám... innentől kezdve résen kellett lennünk... Manó volt a jó kiskutya, neki bezzeg esze ágában sem volt elmászkálni...