Besűrűsödtek az események az év végére... volt bandázás a napközisekkel (a futira délelőttönként egy napközis kutyacsapat jár -oda beépültünk -)... közben elolvadt a hó...cairn séták, Karácsony, ebfizió, mantrailing, Szilveszter. Na ezekből hoztam egy képválogatást...
Ginger 3 éves lett. Ebben az évben sportkutyákká váltak az ebeink. Ginger is kipróbált mindent. Volt agárpálya, coursing, szóló és társas futamok, fékezőernyő, futópad, vadvizi úszás (a Dráván) és fitnesz edzés.
Ahogyan azt ígérték szombatra megérkezett a hó...vasárnap pedig kisütött a Nap.
Ez akkor pár kép Gábortól ... lassan kéne valami Gingerre, mert nagyon könnyen összekeverhető a fekete pajtikkal... főleg Dinnyével az új kutyával... először azt hittük hogy ezen a képen Dinnye van... de nem, ő Ginger :)))
Mivel egész hétre, de főleg a hétvégére esős időt jósoltak, gyorsan foglaltam időpontot Manónak ebfizióra, Gingert pedig mantrailingre jelentettem be. ... Aztán a hét közepére kisütött a Nap, és a hétvége sem látszott már full esősnek. Gyorsan mindent lemondtunk és Siófokot állítottuk célkeresztbe. Nem indult valami jól az út, mert a garázskapu nem akart lecsukódni, ráadásul majdnem karamboloztunk a Váci úton... a rakparton pedig álltunk a dugóban. De az idő nem volt rossz. A kirándulásokat elnapoltuk, mert Kriszta nem érezte túl jól magát. A kutyák viszont jól jártak, mert mindkét nap többször randalírozhattak a parton. Ki is purcantak rendesen... Ma pótoltuk a hétvégén lemondott fitnesz órát Manónak... annyira fáradt volt, hogy csak az óra felében volt hajlandó gyakorlatozni... az óra másik felében kapott egy masszázst.
Szombaton ketté váltunk, mert Manónak ebfizió, Gingernek mantrailing edzése volt. Én Manót vittem tornázni. Nagyon ügyes a kisállat, már haladó pályát épitenek neki. Jól kideglett... a végén már csak nézett és nem akart felmenni a matracra sem... persze a nagy fáradság azonnal elmúlt mikor hazaértünk és elérkezett az ebédidő... Manónak azonban várnia kellett, mert Ginger Tomival mantrailing edzésre ment. A tréner szerint Ginger ügyes volt... Tomi semmit sem látott az egészből, mert neki kellett elbújnia, őt kellett megkeresnie a kutyának.
Vasárnap egységben az erő volt. Délelőtt letoltunk egy laza 2 órás sétát a Hajógyárin a cairn csapattal. Jó sok kutya volt, élvezték a mieink is a bulit. Szaladgáltak, labdáztak ástak, bandáztak.
Ezután tovább mentünk Tahitótfaluba a Mikulás coursingra. Ez volt az idei utolsó edzés. Mivel a kutyák szemmel láthatóan nem bírtak magukkal, úgy döntöttünk nagykört futnak (együtt).... majd amikor külön futottak Manó akkor is nagy kört ment. Ginger belassult ezért ő kiskört futott... Eléggé ellazázta, pedig nem fáradt el... este jött a patkányával játszani...
Már régóta ki akartuk próbálni ezt a mozgásformát. Abban biztosak voltunk, hogy jót tesz a kutyáknak. Erősíti őket és jó móka. Bejelentkeztem szombatra Manóval egy kiscsoportos foglalkozásra (úgy gondoltuk ő fogja tesztelni, mert Manó jobban együttműködik, és ha falat van, semmi más nem érdekli...)
Aztán minden másként történt. Volt egy 50 %-os árkedvezményes lehetőség szerdán, és ami fontos, egyéni foglalkozásra. Elvittük mindkét kutyát. Felváltva csinálták a gyakorlatokat. Ahogy arra számítottunk, Manó elképesztően igyekezett a falatért megcsinált mindent... Ginger először lefagyott, majd amikor elővettük a labdáját ő is dolgozott... Szombaton is tudott mindkét kutya gyakorlatozni, mert Manóval egyedül lettünk volna a csoportban, ezért Gingert is bevittük a foglalkozásra.... Manó ismét iszonyatosan igyekezett, hogy dolgozhasson... no meg kapja a jutifalit. Ginger is oldódott...Azt hiszem jövünk még ide.... Manóval csoportos foglalkozásra is, Gingerrel pedig egyelőre csak egyéni foglalkozásra.
A hétvégén szerintem az utolsó napsütéses időt töltöttük a Balatonon. A hét elején még kellemes ősz, aztán hirtelen hideg. A kirándulás persze nem maradhatott el. Új helyeket fedeztünk fel az északi parton. Vászolyban egy kellemes kisvendéglőben megebédeltünk, miután lábon kihordtam egy infarktust. A tóparton - kutyák szabadlábon - egy szimpatikus napsütötte pad felé tartottam, hogy majd ott fotózunk. Kriszta szólt, hogy egy macska ül a padon... gyorsan pórázra vettünk mindenkit... A cicus szerencsére nem futott el, így cirkusz nélkül el tudtunk haladni... Manóék észre sem vették a zállatot. Nem szeretnék belegondolni abba, hogy mi van, ha ők veszik észre előbb és nekiindulnak ... vsz a falu határában - sem - kapom el Manót.
Vasárnap a standard parti pockozással zártuk a 7végét. Nem mondanám, hogy melegem volt, de nagyon jól éreztük magunkat.... és ismét őrült szerencsénk volt, mert hétfőn már borús, esős idő volt.
Egyre ködösebbek a reggelek, ezt tapasztaltuk, amikor a Farkas erdőben vagy a patakparton sétáltunk.
Ködre ébredtünk vasárnap is, amikor az utolsóutolsóutólsó Lelkes edzésre mentünk Isaszegre... Egy nagy baleset miatt teljes útzár volt az odafelé vezető úton, ezért egy erdőn át tudtunk csak bejutni a településre (egy helyi lakos segített, különben Dány felé kerültünk volna egy nagyot).
Manó 9.30kor futott volna (mi 9.15-re értünk ki) de a köd, meg a baleset miatt késve érkezők miatt, jó 20 perces csúszás volt. (Ezt 11.00-re már ledolgozták Andiék, akik profi módon pörgették a futamokat). A feljelentkezéskor nem volt lehetőség 3 futamra, Manó 2 x 75 m-re, Gingert 75 m és 275 m -re kértem... aztán Gingert betettük Manó második futamába is, így le tudta futni a standard 3 körét, anélkül, hogy bezavartunk volna a programba... 
Gondolom a hidegre való tekintettel, lehetett csak délelőtti vagy csak délutáni futamokat kérni... mi a "csak délelőtt"-öt választottuk. Ebédre már haza is értünk... a kutyák (főleg Manó) viszont túl hamar kipihenték magukat és este 7-kor már foglalkoztatást követeltek...
és a profi képek: köd előtt, köd mögött...
.... és még mindig nincs vége a "nyárnak". Bár kissé hűvösebb van, de még mindig lehet kabát nélkül sétálni. Kihasználjuk az időt... vasárnap reggel a cairn csapattal, kedd délután pedig Artúrral bandáztunk. A rendkívül alacsony vízállás okán hatalmas homokpad, kis szigetek, félszigetek alakultak ki a parton... nagyon élvezték a kutyák.
A hosszú hétvégére Krisztáékhoz mentünk Balatonra... még mindig nyár van... elképesztő. Persze nekünk ez jó, hiszen a kellemes melegben jó kirándulni, bandázni a parton. Voltunk a várhegyi kilátónál, sétáltunk Fonyódon a löszfal tetején és persze pockoztattuk, futtattuk a kutyákat a tó partján. Új trükk tanitása is napirenden volt: kengu :)))... 
Nagyon néztük az időjárás jelentéseket, mert ugyan melegedést jósoltak, de záporokat is. A workshop előtti napon beemeltünk egy kis kirándulást a kedvenc tavamhoz...
Október utolsó vasárnapján évadzáró HKR coursing edzés és workshop volt. Először az észt kaptuk meg... ideje volt, mert eddig csak futottak a kutyák, most már tudjuk is hogy mik a birálati szempontok meg miegymás...8.15-re kellett kimennünk Tahitótfaluba, de mégsem kellett sötétben indulni, ugyanis pont vasárnap hajnalban volt az utolsó(?) óraátállítás, így elvileg egy órával többet alhattunk.... jól jött... 
Az első körben együtt engedtük ki a kutyákat.... és Ginger nem torpant meg, végig a nyúlra figyelt és futott... Manócskám így persze kissé lemaradt és kicsit levágott kanyarokat, hogy ő is utolérhesse a nyulat. (100 pontból Ginger 88, Manó 82 pontot szerzett)
A második körben egyedül futottak. Ginger kissé elbénázta, nem volt olyan gyors és koncentrált, mint az első körben (82 pontot kapott) DE végig futotta... nem állt le, nem fordult vissza... Manó pedig szinte tökéletes kört futott. (88 pont)
Péntek este indult a buli... A kutyák nagyon örültek egymásnak... Szombaton kirándulást terveztünk... remek időnk volt, a kompot is pont elértük így belefért a piacozás, lángosozás, no meg a forralt bor is. Ezután a Kőtenger felé vettük az irányt... visszafelé jövet egy palotaromot kerestünk.. megtaláltuk ... meg egy kaktuszültetvényt is... Borkóstolással folytattuk majd, ebéd, cukrászda ... öreg este lett, mire visszaértünk a nyaralóba... készek voltunk... mi is meg a kutyák is.
Vasárnap először a partra mentünk, hogy a kutyák, kacsázhassanak és kirohangálják magukat... tulajdonképpen nekik ez az igazi buli...aztán a szél csendesedett és ismét az északi part felé vettük az irányt. Első célállomásunk Monoszló-Hegyestű volt, majd megkerestük azt a romot, amit az előző nap kihagytunk. Beiktattunk a kutyáknak egy kis mezei pockozást is. Manó nem értette, hogy mi van, magas volt a fű, ebédidő is volt már... Ginger és Artúr kicsit szétnéztek, de fáradtak voltak már ők is. Jócskán délután lett, mire visszaértünk a déli partra "ebédelni", majd összecihelődtünk és irány haza... 
Nagyon jó, de fárasztó hétvégénk volt... a kutyák teljesen kipukkadtak... el is döntöttük, hogy ennyire fárasztó és sűrű programot nem fogunk csinálni... kell nekik (is) a pihenés.
Péntek reggel elindultunk Siófokra Krisztáékhoz... nem mondanám, hogy nem volt forgalom, de leértünk és már indultunk is egy kirándulásra (jártunk vulkán kráterében, kilátó, erdő)... borkóstolásra... sütizésre. Öreg este lett, mire visszaértünk a szállásra. 
Szombatra pihenős napot terveztem.... aztán Manó és Ginger döglött angolnában fetrengett a parton, mosni úsztatni kellett a zállatokat... és mivel szinte nyár volt elmentünk még egy kicsit mászkálni...
Az autót illetőleg ismét egy újabb szakaszba léptünk... Ginger eddig az autó közelében nem ivott, annyira befeszült a várható kocsikázástól... most az autóban!! ivott többször is, sőt nem kellett vontatni, "magától" ment a csomagtartó felé.
Este viszont hazajöttünk, hiszen vasárnap Isaszegre mentünk a Lelkes Edzőklub évadzáró edzésére. Nagyobb tömeg volt a szokásosnál, ezért kétséges volt, hogy tudunk-e boxot gyakorolni, illetve a kisérő programok (fékezőernyő, távolugrás stb) elmaradtak. Ginger 3. edzőfutama is bizonytalan volt. Azért, hogy biztos tudjon hármat futni felajánlottuk, hogy a standard 75 m-es futamokat együtt futja Manóval. Végül úgy alakult, hogy Gingernek mindhárom futama társas lett. (275 m-en Marcipán westie csatlakozott hozzá) Az utolsó 75 m-re pedig felajánlottuk, hogy az összes westie csatlakozon. A szünetben került sor az év Lelkese díjak és a Leglelkesebb terrier vándorkupa átadására. Hatalmas meglepetésünkre a kanok között Manó bronzérmet kapott, Ginger pedig megkapta a vándorkupát.
Végre coursing verseny... Nagyon vártuk már...Vasárnap a tahitótfalui pályán a Duna parton került megrendezésre a Lelkes verseny. A mi csoportunkba (35 cm marmagasság alatt) 7 kutya nevezett. Rajtunk kívül mindenkinek ez volt az első coursing futása... és azért ez más, mint az agárpálya.... 2 kört értékelt a bíró 5 szempont alapján. Mivel nem csak a gyorsaság számított, Manó esélyei is megnövekedtek. Minden kutya nagyon ügyes volt...
Manó hozta a szokott formáját... szépen futott, a szünetekben pedig cirkuszolt, hogy futna már/még. Ginger az első körében bizonytalankodott, de ezt szerintem rajtunk kívül nem vette észre senki (nem véletlenül küldtük ki együtt a két kutyát. Számítottunk rá, hogy Manó majd tovább húzza Gingert ha kell). A második körben Manó ugyanolyan stabilan ment, Ginger pedig egy 100%-os kört futott. így összesítve a csoportban első helyen végzett, Manó pedig második lett (Marcipán westie-vel, akivel együtt bandáztunk).
Az eredményhirdetésre várva kihasználtuk a Duna közelségét, labdáztunk velük a parton és kipróbáltuk a fékezőernyőt is.
Vasárnap hajógyáriztunk a cairn bandával. Kicsi pockainknak már hiányzott ez a program. Mindketten felszabadultan, boldogan rohangáltak a többiekkel. (Persze a fotózkodás sem maradt el.../portrék: F.G fotói/)
Nem mondhatnám, hogy túl jó időre ébredtünk szombaton... folyamatosan az időjárás jelentéseket néztem és drukkoltam, hogy ne essen a verseny alatt, vagy ha már esik, essen mindkét futam alatt. Ez azért volt fontos, mert a Fitt-eb futófesztiválján nem a gyorsaság számított, hanem a kiegyensúlyozottság. Vagyis az nyer, akinek a futamai között a legkisebb a különbség. Ez Manó versenye volt, mert ő ha lassabban is, de stabilan fut. Meg is szerezte az ezüst érmet. Ginger is felállhatott a dobogóra, bronzérmes lett... 
Vasárnap a HKR klub szülinapi coursing edzésére mentünk. Kint volt az ebfiziológia csapata is. Szerettem volna ha Manó kipróbálja a gyakorlatokat, de elvesztettük a kutya figyelmét abban a pillanatban, amikor ráfordultunk a pályára vezető útra. Manót csak az érdekelte, hogy futhasson és megszerezze a nyulat. Volt beagle falkahajtás is, amiben Benő (unokatesó) részt vett... 21 beagle futott... 
Úgy tűnik ez a szeptember a futásról szól. A Lelkes kupa, az Iskolakezdő Fitt-eb edzés, majd a félnaposra hirdetett, de kibővült Lelkes edzés és egy coursig pálya tesztelése után már itt is egy újabb verseny: Frenetikus Fitt-eb futófesztivál és a HKR coursing club szülinapi rendezvénye.....
Tomi az edzésnapon vállalta, hogy megsétáltatja a zsűriházban és mindenhol máshol dolgozó Nagy Andi maliját... hihetetlen engedelmes az a kutya.
Kiskutyáink imádják a rohangászást a nyúl után... a coursig pálya tesztelésnél együtt küldtük ki őket... a nyulat ugyan szem elől tévesztették (túl kicsi volt a csali és túl nagy a fű) de rohantak ééés, amikor végleg elvesztették a nyulat, visszafutottak hozzánk ... nagyon messziről
Manó 9. szülinapját Alsónémediben kezdtük el megünnepelni szombaton. A Fitt-eb futóedzésére érkeztünk. Először nem is tudta a kisállat, hogy agárpályán vagyunk, mert a nyúlgép hangja nagyon más (Isaszegen benzinmotoros, itt elektromos). Békésen feküdt a lelátó alsó lépcsőjén. Ginger - Tomival - a lelátó tetejéről figyelt. Az ő kicsi fejében már összeállt a kép, de ő nem szokott hisztizni, feszülten, de csendben figyelte a futamokat. Aztán amikor Manó is felment és rájött hol vagyunk és lehet nyulat kergetni, elszabadult a pokol... torkaszakadtából üvöltött, hogy ő is akar. 
Nem volt gond, hogy másmilyen a nyúlgép hangja. Mindketten futottak, ahogy csak bírtak. A futamok között a tóparton pihentettük a kutyákat. Itthon kellemes meglepetés érte Manót, hiszen kapott tortát (amit testvériesen megoszthatott Gingerrel) 
Másnap a futtatón ünnepelt több más szülinapossal...kért a tortából egy kis előleget...egy óvatlan pillanatban pillanatban felszaladt a mászókán és úgy gondolta nem vár tovább, nekilát...
Szenzációsan futottak a kutyák... az eredmények:
Kicsi Manóm a 75 m-es fajtacsoportban a 4. helyre küzdötte fel magát. Ginger ugyanitt ezüst érmet szerzett.
Gingert indítottuk 275 m-en. Gyönyörűen lefutotta. 5. helyet ért el. Miután mindkét távot sikeresen teljesítette szuperkupában is elismerték. 4. helyezés.
A profi fotók később jönnek... addig is egy montázs a verseny előtt.. közben...után
A versenyfutamokat követően a nap zárásaként összeállt a fajtacsoport egy közös futásra (Ginger itt többet futott, mint a többiek, mert elbénáztam és elszabadult még a rajt előtt a kutya. Ginger elkezdett rohanni a cél felé, majd hirtelen megállt, ...hol a nyúl? ... visszafordult és a nyúlgéphez szaladt.... én meg szépen begyűjtöttem őkelmét... ezután már gond nélkül indulhatott a futam)
Amikor hazaértünk mindenki megvacsorázott ... az esti sétára alig lehetett levinni őket. Reggel sem jelentkezett sétára senki... hatalmasat aludtak..
UPDATE... a profi fotók:
Nyárbúcsúztató piacozáson voltunk a Rómain... a piacon is és a parton is ....Manó is kóstolt sajtot... Ginger inkább a parton moszatot...
A kellemes hűvösebb időben a hetet a parton kezdtük (a rokonlátogatás után) ... Manócskám sokkal élénkebb, hogy nincs kánikula...
Vasárnap a cairnes bandával Duna-partoztunk, hétfőn pedig coursingra mentünk Tahitótfaluba. Mindkét nap jól kifáradtak a kutyák. 
... és Gábor fotói:
Élvezték a pancsolást, no meg a nyúlkergetést. A coursingon a második futamuk ismét társas volt, mert Ginger az első körét (egyedül) nem akarta lefutni. A társasnál is Manó segítsége kellett. Legközelebb fordítunk, előbb együtt, azután külön-külön futnak majd.
Folyamatos hőségriadó van, ezért a 12-i agárpályás futamot inkább lemondtam. A kánikulát a vízparton (az elmúlt 2 hétben többször is lementünk a Dunára) és a légkondis lakásban vészeltük át. 
Az agárpályás edzés helyett is vízparti party volt a cairnes bandával.
Aztán folytatódott a plázsolás, hiszen a rövid enyhülés után ismét kánikula jött.
A szokásos évi csoporttalálkozó ezúttal a Dráva partján volt. Adta magát a lehetőség: fürdés, vizitúra. A kutyák a pancsolást nagyon élvezték. Volt egy olyan holtág, ahol nem volt szinte semmi sodrás és az alacsony vízállás miatt át lehetett sétálni egy félszigetre, ami a főágtól választotta el. Manót én, Gingert Tomi vitte. (visszafelé Manó már végig úszott. Nagyon ügyes volt) A vízben aztán az a meglepetés ért bennünket, hogy Ginger, önként bement és beúszott Tomi után. Kicsit kötődik a zállat. Amikor másnap vizitúráztunk (én a túravezetői motorcsónakban a kutyákkal, a többiek kenuban) hisztizett, hogy hol a gazdija. Manó, a "jókatona" szépen lefeküdt a csónakban, Gingert viszont folyamatosan vissza kellett tartani. 
....és Eszter képeíből ízelítő:
A hőhullám elérte Budapestet is. Több, mint egy hete fullasztó a hőség.... de ne szaladjunk ennyire előre. A nyaralás után bandáztunk még egy jót a cairnes csapattal a Szigeten, oda legközelebb csak szeptemberben tudunk menni, ha eltakarították a fesztiválozók romjait, szemetét.
Ismét volt nálunk napközizni Zloty. Egészen ideszokott már az a kutya. Mindenesetre jót játszik a mieinkkel, még Manót is bevonja a hancúrozásba. 
A telken leszedtük az összes körtét - már amit elértünk - Manó legnagyobb örömére/bánatára. A kutyákat nem vittük ki, mert csak láb alatt lettek volna és nagyon meleg van. Inkább a Duna partra járunk le velük, ahol nagyon jól érzik magukat. Ginger naphosszat labdázik, Manó nézelődik, guberál... aztán panírozza magát a fürdés után.
A hétvégén coursing edzésre vittük őket Tahitótfaluba. Ginger két egyenest futott, majd elindítottuk Manó második kiskörén, abban bízva, hogy Manóval végig fogja futni. Így is lett. A szünetben, meg persze az edzés előtt-után csobbantak a Dunában.
Ez a nyaralás nem a kutyákról, de még csak nem is rólunk szólt, hanem a gyerekekről. "Kereszt"unokánkkal (meg a mamájával), és Tomi unokatesójának 12 éves lányával töltöttünk 1 hetet Sástón. Persze a kutyák is ott voltak és részt vettek minden programban, amiben lehetett. Nagyzsuzsi kikutyázhatta magát. Ginger pórázát szinte mindig ő fogta. Voltunk a Siroki várban, Recsken, a Mátra múzeumban (ezalatt Tomi felvitte a kutyákat a Galya kilátóhoz). Jártunk a Kékesen és Taron (vár + stúpa) is. Nem maradhatott ki az Adneralin park és a wellness sem. Ez utóbbiba Ginger önállóan látogatott el. Történt ugyanis, hogy a teraszon hédereltek a kutyák (szereztük egy padot, amivel elbarikádoztuk a kijáratot (ez nem csak a kutyák ellen volt, Zsuzsi baba sem mehetett le önállóan), én szöszmötöltem a szobában, a többiek kint a teraszon. Úgy hallottam, mintha messziről ugatna Ginger. Kimentem, a teraszon ülők persze észre sem vették, hogy az egyik kutya megpucolt. Elkezdtük keresni... a játszótéren lévők mutatták merre látták elszaladni, aztán a wellnessből kijött egy ott dolgozó, hogy fekete kiskutya jött be, őt keressük-e... Ginger boldogan szaladt hozzám... innentől kezdve résen kellett lennünk... Manó volt a jó kiskutya, neki bezzeg esze ágában sem volt elmászkálni...
