Manó tegnap volt 9 hónapos. Iskolába jár és imád a patakparton bulizni. Legjobb barátnője Zsani, akivel nagyon szeretik egymást. Bár engedelmességi tanfolyamra iratkoztunk be, Manó mégis mintha azt hinné ő őrző-védő oktatásra jár. Ma reggel, amikor hajnalok hajnalán lent voltunk, Zsani egy labdával játszott. Bár Manónak is vittem labdát, mert nem voltam biztos abban, hogy találkozunk játszótársakkal, mégis a kutyámnak természetesen Zsani játéka kellett. Csak csellel tudta elvenni Zsanitól, aki annyira ragaszkodott a lasztihoz, hogy még ugatás közben is a szájában volt. Persze dőltünk a nevetéstől. Később még 4-5 kutya csatlakozott a társaságunkhoz, akik szintén szerették volna megszerezni a játékot. Azt hiszem Manó akkor kaparintotta meg, amikor Zsani a többiekkel volt éppen elfoglalva. Persze a kiskutyám boldogan rohant a szerzeménnyel, a többiek elől. Aztán Zsani visszavette Manó szájából a lasztit és elégedetten lefeküdt rágcsálni. Manó úgy gondolta, hogy ő Zsanival alkot falkát és amikor egy másik kutya megközelítette a fekvő Zsanit, elkergette a nála kétszer akkora kutyákat.

"Én, én startolok a labdára.., te csak nyugodtan nézelődj Zsani.."

 "Rágd nyugodtan Zsani, ÉN majd megvédelek..már 9 hónapos vagyok és nagyon bátor.."

Az iskolában aztán folytatta ezt. Ellopta egy másik kutya játékát, majd azt kezdte féltékenyen őrizni. Szerencsére ezt a cirkuszt csak az óra előtt, illetve a szünetben csinálta a foglalkozáson már rám figyelt és a feladatokat szépen teljesítette. A kutyaiskolás megfordulás viszont nekem okozott gondot. Azt sem tudtam merre fordulok, mikor, melyik kezemben van a póráz, hol kell tartanom a kutyát. Szóval először ezt nekem kell megtanulni. Az agility pálya viszont nagyon jó volt, bár Manó a sátor formájú palánk tetején talált egy virágot, ami nagyon érdekelte és nem akart lejönni. Összességében azonban jó volt az óra.

"Háhá, megszereztem a Nina játékát. Ez már az enyém:))

"Ne is nézz a játékomra, mert jól leugatom a fejed..."

 "Vau, vau, vauuu...tágulj innen, míg szépen mondom.."