Manó amilyen bátortalan volt a faluban - minden kutyától, aki megugatta betojt, sőt a csirkéktől, libáktól is félt (viszont a falu macskáit megkergette:)) - olyan merészen menetelt fel a várromhoz, ami Döbrönte felett magaslik. Tomival mászott fel a meredeken, én inkább kihagytam ezt a túrát és a medence partjáról néztem, ahogy baktatnak a hegy gerincén. Aztán egy másik alkalommal én is felmásztam oda.
"Végre feljutottunk...áhá, ott az a félelmetes falu..."
"Na kutyák, most ugathattok, itt nem félek tőletek..."
"Kicsit pihenjünk még..,látod lóg a nyelvem.."
"Itt állok a világ tetején.."
folyt. köv.
ßóbita 2011.10.18. 20:56:58
Nekem is westiem van, és Döbrönte a kedvenc településem, szóval lájkolom ezt a bejegyzésed :)