Manó amilyen bátortalan volt a faluban - minden kutyától, aki megugatta betojt, sőt a csirkéktől, libáktól is félt (viszont a falu macskáit megkergette:)) - olyan merészen menetelt fel a várromhoz, ami Döbrönte felett magaslik. Tomival mászott fel a meredeken, én inkább kihagytam ezt a túrát és a medence partjáról néztem, ahogy baktatnak a hegy gerincén. Aztán egy másik alkalommal én is felmásztam oda.

"Végre feljutottunk...áhá, ott az a félelmetes falu..."

 "Na kutyák, most ugathattok, itt nem félek tőletek..."

 "Kicsit pihenjünk még..,látod lóg a nyelvem.."

"Itt állok a világ tetején.."

folyt. köv.