Menő-Manó és Ginger története

Pénteken már a Duna parton süttettük a hasunkat és úsztattuk a kutyákat. Szerencsére alig voltak a parton, így Manó és Ginger nyugodtan garázdálkodhattak. 

Szombaton a parkban buliztunk... majd egy kis fagyizással megleptük a kutyákat. Amikor a fagyis felé indultunk, Manó már tudta... és az addig hátul bandukoló kutya az élre állt. Egyre melegebb van... a légkondi már bekapcsolva... a kutyák is élvezik...

Vasárnap a hőségre... meg a gyerekszigetre való tekintettel már 8-kor kezdődött a cairn séta... felkeltünk, kimentünk ... mit meg nem tesz a zember a kutyáiért...Az ebek nagyot pancsoltak... a labdánkat Catonak köszönhetjük, ő hozta ki a folyóból, amikor túl messzire dobtuk be. Manó is nagyokat úszott. Annyira lefoglalta a labda-vadászat, hogy még ásni is elfelejtett.  Ginger (nem egy vizikutya) a part menti sekélyesben hiénázott, amikor valaki kihozta a labdát és letette egy pillanatra, hogy lerázza magáról a vizet, akkor rabolt... a réten pedig jót birkózott, rohangált Zoéval.

A hajógyári bulizást kiegészítettük egy kis szentendrei bazározással, no meg jeges kávézással. 

Pünkösd hétfőn is napsütéses, meleg időre ébredtünk. A reggeli bandázás után lementünk a Duna partra megnézni az új teraszt. Még nem voltak sokan, de folyamatosan érkeztek a kiváncsiskodók... gyerekekkel, kutyákkal vagy csak úgy...

Estefelé még elugrottunk barátainkhoz, ahol két közepes méretű fiatal kutya van. Manót kicsit sem zavarta a két kerge jószág, Ginger viszont összehúzta magát kicsire... némi labdázás után oldódott, de nem érezte magát komfortosan... Manót lekötötte a macskaszag és igyekezett megtalálni a cicust... sikertelenül.

Pénteken a kutyák nélkül voltunk a telken feltérképezni, hogy mikor kezdenek érni a gyümölcsök. Kerítés ide, kerítés oda... legközelebb Manó és Ginger is jön. 

Szombaton fagyizni voltunk a Duna parton. Nem is voltak olyan sokan, igy volt olyan partszakasz, ahol elengedhettük a kutyákat.

Vasárnap a szokásos cairn bulira mentünk. 12 kiskutya randalírozott a parton. Volt ásás, labdázás, úszás... no a mieink max. bokáig mentek be....és rohangálás...

Szombaton a Duna parton sétáltunk a kutyákkal. Erdei jellegű ösvény, békakuruttyolás, kacsahápogás kísérte utunkat. Tetszett nekik.

Vasárnap ismét "cairn nyüzsgés" volt. Ha jól számoltam 17 cairn és westie tolongott a ragyogó időben a fűben és a vízparton. Ginger úszott is ... na nem önszántából :)))) ... Készült csoportkép, sőt az egyik gazdi videót is készített.

A hétvégét barátainknál Siófokon töltöttük. Az új telepítésű virágok és a hangyacsapdák miatt az ásásról le kellett tiltanunk a kutyákat, így valaki mindig felügyelt rájuk amikor a kertben bandáztak. Amikor már nem birtunk velük elővettem Manó kedvenc zöld labdáját és bedobtam a kutyák közé. Artúr azonnal ráharapott és onnantól kezdve nem volt gondunk ... egy helyen tartózkodtak és nem foglalkoztak semmi mással, minthogy az éppen birtokos kutya szájából kinézzék a labdát.

Szombaton a cserehegyi kilátóhoz mentünk, útközben pedig véletlenül megtaláltuk a vöröskő tanösvény egyik látványosságát (amit a múltkor hiába kerestünk). 

Vasárnap békésen legeltettük az állatokat a tóparti sétányon, hagytuk őket ásni, randalírozni, amikor Artúr fejest ugrott egy vakondtúrásba,,, aztán már csak azt láttuk, hogy Ginger szájában van valami. Tomi azonnal kiköpette vele (de már késő volt) Manó is felkapta a szerencsétlen vakondot, majd Artúr is megrázta. Nagyon leteremtettük a kutyákat... de a vadászösztön ellen nincs fegyverünk.

Kedden áthívtuk mozizni Yumáékat. Manó természetesen azonnal lázba jött a pogácsák, sütik láttán, de Ginger is jelentkezett ... különösen a pattogatott kukorica ízlett neki. Aztán ideért a vihar és Yuma az étkező sarkába menekült. A mieinket szerencsére nem érdekli, ha dörög, villámlik.

Elég jól megúsztuk - eddig - a májusi esőzéseket. Szerdán reggel sikerült az eső előtt megsétáltatnom a kutyákat, ez azért volt fontos, mert a kozmetikusuk 10-re jött és vizes kutyát nem lehet trimmelni. A csütörtök esti sétán viszont bőrig áztak. Ginger a legnagyobb esőben kezdett cirkuszolni, hogy menni kell. Manó persze - öreg róka - inkább heverészett volna. Hallotta, érezte, hogy esik... és ő nagyon utálja az esőt. Aztán amikor Tomi levitte őket Ginger vadász üzemmódra állt, Manó befékezett... parádés séta volt. A pénteki esőt viszont megúsztuk, jó ütemben voltam a futin és időben menekítettem haza a kutyákat.

Szombaton csak felhőátvonulások voltak, így nem mosta el az eső a Felelős Állattartás Napját, amit a Rex Állatszigeten rendeztek. Kár lett volna, ha a kézlenyomatok eláztak volna.

A vasárnapi nagy cairn séta is veszélybe került. Néztük az előrejelzéseket, egyeztettünk a Facebookon, és drukkoltunk, hogy legalább vihar vagy felhőszakadás ne legyen. A talira távolabb lakók is készültek jönni, nem lett volna jó, ha időközben le kell fújni a bulit. Végül elindult a flúgos futam...és az eső elállt. Nagy buli volt....

... és pár kép a gazditársaktól:

A cairn csapattal:

...és a futin: 

A korai tavasz után hirtelen szerdán beköszöntött a tél. Alig akartam hinni a szememnek, amikor kinéztem az ablakon és láttam, hogy nagy pelyhekben havazik (a hegyekben megmaradó 40-50 cm-es hó is volt). Sapka, sál, kesztyű nélkül mentem le, mert nem akartam elhinni, hogy hideg van ... pedig az volt... ráadásul a hó igencsak vizes volt, ezért a kutyák sem élvezték... pucoltak hazafelé, amint lehetett.

A zord időjárás szerencsére csak 2 napig tartott. Alig vártam, hogy megszűnjön a csapadék és mehessünk normálisan sétálni. Az igazi kárpótlás vasárnap volt a Szigeten. Kis csapat - nagy buli... A séta végén még összefutottunk Ginger mamájának a tesójával Artúrral. Meghívtam őket a 2 hét múlva esedékes "Tavaszi cairn nyüzsgésre". Remélem el tudnak jönni ők is.

Úgy kezdődött, hogy "csak" Zoét hozzák ki a szigetre, akivel Ginger jót birkózott, kergetőzött. A buliba időnként Manó is beszállt... nem biztos, hogy játszó szándékkal. Ginger nyert magának egy samponos mosást, mivel Zoéval - bűnszövetkezetben - sz@rban fetrengtek. A nagyját lemostuk a Dunában, kellett az a a sampon. Aztán Maya és cairn Manó is megérkeztek, így 5 kutyára bővült a csapat. Zoé, Maya és Ginger nagyon egymásra találtak. Gyűrték egymást rendesen. Labdát nem is kellett elővenni, nem ült le egy percre sem a buli.

Tavaszolásunkat a Húsvét előtti hétre időzítettük, hogy elkerüljük a tömeget. A hetet vasárnap a szokásos cairn találkozóval indítottuk. Jól lefárasztottuk a kutyákat, majd elindultunk Gosztolára.

A szálloda egy fenyves szélén van, bár az erdőben nem nagyon lehetett sétáltatni... főleg azért, mert Ginger azonnal vadász üzemmódba kapcsolt, amint erdőt érzett. A hotel már készült a Húsvétra, nyuszik voltak a kertben szerencsére ketrecben.

Hétfőn a Vadása-tó mellé mentünk, kezdetben egy teremtett lélek sem volt rajtunk kívül. Megkerültük a tavat, közben elengedtük a kutyákat. Manó guberált, Ginger vadászott. A stégre, ahol fotózni akartunk Manó "jókatona" módon szépen besétált, Ginger azonban nem szereti a pallókat, őt rá kellett beszélni erre. Később megkerestük a Malomgát tanösvényt. Először azt hittük ellopták a kaput, de később rájöttünk, hogy az út másik oldalán van a bejárat.

Kedden átmentünk Szlovéniába a Bakónaki tóhoz. A tó partján egy büfé már nyitva volt, úgyhogy ettünk egy fagyit. Manó a fagyi láttán azonnal tülekedni kezdett, de Ginger is tátotta a kis száját, hogy kér. Visszafelé a szállodába, megálltunk Lendva váránál. Éppen cihelődtünk a kocsi mellett, amikor Ginger óbégatni kezdett. A vár alatt a dombon egy őz vágtázott el. A városban... fényes nappal... A kutyák persze ettől teljesen begőzöltek, alig lehetett velük bírni.

Szerdán Lenti volt a célállomás. A vár sajnos látogathatatlan... egy romos lepusztulóban lévő épület. A Vadvirág tanösvény viszont nagyon szépen karbantartott. Interaktív táblák, hangulatos erdei út.

Elkészitettük a cairn csoport - már már ikonikussá váló fotóját - (bálán ülő kutyák). Mivel az ösvényen nem engedhettük el a kutyákat  - rókák vakcinázása miatt - (Gingert egyébként sem célszerű szélnek ereszteni, mert az erdőben teljesen megkattan a kutya) elmentünk még a Borostyán-tóhoz, ahol Ginger egy döglött halat akart kihalászni, míg Manó talált egy csontot, szép kényelmesen lefeküdt és nekilátott, mondván ebédidő van. Persze egyik kutyának sem hagytuk, hogy kiegészítse az étrendjét.

Csütörtökön a Kistolmácsi tóhoz kirándultunk. Útba ejtettük az Andrássy-Szapáry kastélyt (ebben szálloda és múzeum található) és "messziről" láttuk a Bivaly rezervátum szélét is. Bemenni nem akartunk, mert Ginger tuti végig ordította volna. 

Pénteken hazaindultunk és nagyon jól tettük, mert már csütörtök délután emberek "százai" lepték el a szállodát. Útközben megálltunk Siófokon sütit venni, no meg persze megjárattuk egy kicsit a kutyákat. Itthon aztán mindenki boldogan aludt... egészen estig, mert addigra Ginger kipihente magát és úgy döntött, ideje randalírozni. Fel-alá rohangált a játékokkal, időnként piszkálta Manót, aki nem értette, mi ez a vircsaft.

Szombaton Artúrral, vasárnap a cairn csapattal bandáztunk a szigeten. Az idő mindkét nap csodaszép volt. A kutyák is nagyon jól érezték magukat, játszottak, pancsoltak és mindkét nap végére totálisan kifáradtak. 

A szombati party a Római parton ért véget, ahol elfogyasztottuk "sovány" ebédünket. Itthon némi fagyi várt, amivel megkoronáztuk a napot.

Vasárnap a rutinosabb fotós gumicsizmában jött és a vízben állva is fotózott. A parti partyzás után indult a labdajáték a réten. Manó a rohangálásban annyira kimerült, hogy egyszerűen átgyalogolt az itatótálján és másik tálhoz igyekezve, Ginger pedig összedőlt amikor hazaértünk, még az ebédet is szabotálta.

A többiek jóvoltából ismét rengeteg jó kép született... alig győztem válogatni ,,,

Póló-rövidnadrág, Dunapart, hekk-fagyi. A parkban már kinyíltak a nárciszok, szerdán pedig beköszöntött a nyár. Ginger még a Dunába is bemerészkedett... persze csak szügyig... és szigorúan csak kacsa vagy bot vadászat céljából. Manó óvatos duhaj volt, ő csak ivott a vízből.. no meg persze guberált a parton. A Duna kissé visszahúzódott, kezd kialakulni a plázs.

Amikor Manó észrevette, hogy a hekkező felé megyünk, begyorsult és az élre állt. Az asztal alól kedvesen szólt, hogy ő is itt van és kér. Kapott. Ginger viszont nem kért halat és a fagyizóban is finnyáskodott, a fahéjas szilva nem kellett, de a joghurtos barack és a málna, no meg a tölcsér, neki is ízlett.

Vasárnapra esős borul időt jósoltak... nem jött be ... szerencsére... Kimentünk a Szigetre és reménykedtünk, hogy az óraátállítás nem riaszt el mindenkit a sétától (egy órával kevesebbet alhattunk). Zoé és Jack voltak a sétapartnereink. Útközben találkoztunk más kutyásokkal, de jóval kevesebben voltak kint. Ginger jót játszott Zoéval, Manó pedig feltalálta magát, jött-ment, szaglászgatott, időnként megpróbálta Gingert bevédeni (ezt letiltottuk), vagy csak úgy, ösztönből megrendszabályozni pl. egy boston terriert (na ezt sem engedtük). 

Csütörtökön csodaszép volt az időjárás. Olyan meleg volt, hogy rövidnadrágot lehetett húzni. Húztunk is lefelé a Duna-partra. Sétáltunk, ebédeltünk, jól éreztük magunkat.

Szombaton szinte egész nap esett az eső, nem is mentünk sehova, örültünk, hogy sikerült az eső szünetekben letudni a sétákat. Vasárnap azonban csodás időre ébredtünk, úgyhogy csatlakoztunk a szokásos vasárnapi cairn menethez. Jócskán volt pajti, akikkel lehetett játszani, szaladni, birkózni, volt sok vakondtúrás, lehetett ásni, pocsolyázni. A labda elő sem került, annyi minden más volt. Szép színes kavalkád vonult végig a Szigeten (Manó volt az egyetlen fehér bárány). Közben találkoztunk más kutyás csoportokkal, nagy kutyákkal, agarakkal, velük egy jót futottak. Öröm volt nézni a falkafutást. Ginger és Maya búcsúzóul még birkóztak egy jót, a kis Zoé is szeretett volna a "nagylányok" játékába bekapcsolódni, de ez most nem jött neki össze. (Most nem felejtettünk el  fényképezőgépet vinni, és fotóztak többen is a csapatból: keletkezett képanyag bőven)

Kb. 1 éve volt, hogy Gingert először kivittük a szabadba. Ennek"évfordulóját" ... no meg a tavaszt élveztük a hétvégén, Edyvel (és a gazdikkal) kibővitett kis társaságunkkal Siófokon.

A kutya megnőtt, a labda nem ment össze. Mi pedig elkészitettük az egyéves fotót. Manó és Ginger imádnak partyzni, meg ásni, amiről le kellett tiltani őket a kertben, mert Kriszta virághagymáit is kiforgatták. 

A parti sétányon ott volt az a kis westie, akivel már többször találkoztunk. A mieink azonnal a keritéshez futottak üdvözölni... aztán a szokásos program: ásás (Ginger még nincs benne Manó belső körében, így többször is elkergette a lyuktól, amit Artúrral közösen ásak), kacsa kergetés (ez általában Artúr és Ginger közös programja, de most Manó is csatlakozott párszor).... és sz@rban fetrengés. Ez a mi kutyáink külön programja, most azonban "csak" Manó, és "csak" az egyik oldalát kente össze sirályürülékkel. Ő nyert egy részleges mosást. A többiek megúszták. 

Edy is oldódott a parton, persze szigorúan csak Teri és Jim között futkosott, miközben a többiek le- lemaradoztak.... ásni, guberálni...

Rengeteget ettünk-ittunk ... főleg Manó, aki minden szobába bement körülnézni... egyszer Artúr vacsoráját, majd Edy reggelijét zabálta fel, a parton is eszegetett valami halmaradványt, majd kiszúrta, hogy a kerti tó partján van egy aranyhal... egy óvatlan pillanatban azt is megszerezte és megette. Az is elgondolkodtató, hogy amikor a kutyákat kiengedtem reggel, azonnal a közös helyiség ajtajához rohantak ( Csaba kekszet "ejtett" le véletlenül ott)

A hétvégét megtoldottuk a hétfővel. A ragyogó napsütésben még napozni is lehetett. Itthon aztán mindkét kutya kidőlt... van mit kipihenniük.

Mivel szombaton kénytelenek voltunk kimenni a telekre lemosó permetezni (nagyon itt a tavasz), ahova nem vihettük a kutyákat, különösen örültem a vasárnapi séta lehetőségnek. Vasárnap 9kor rohantunk ki a Szigetre. Manó, Maya és a kis Zoe már ott voltak. A mieink szépen beilleszkedtek a csapatba, aztán megérkeztek a többiek is. Jack (az elején figyelnem kellett, hogy a mi Manónk ne piszkálja - emlékeztem, hogy az ősszel összemorgott a másik kutyával - ) Tódi, Brady ...Manó nagyon megörült az utóbbi két kutyának ... Brady: végre egy olyan kutya, mint ő, Tódi pedig a rég nem látott haver. Aztán előkerültek a labdák és Manómat már nem érdekelte semmi és senki, csak, hogy dobjam a labdát ... a más labdáját. Ginger is nagyon szépen viselkedett, amikor Tomi hívta azonnal ment, figyelt rá, és becsatlakozott hozzá amikor távolabb ment, sőt nekem is szót fogadott. Ginger is jókat rohangált, birkózott, labdázott.
(a fényképezőgépet persze itthon felejtettük, úgyhogy csak néhány telefonnal készült fotó az illusztráció)

Kedd:

Minden nap bekukkantottunk Ginger ruhája alá, hogy ellenőrizzük a sebet, úgyhogy nem volt meglepetés, hogy a köztes kontrollon mindent rendben talált a doki. Ginger még a kutyaágyban alszik, nem is akar az ágyon aludni, ha feltesszük, lekéredzkedik. A sétáknál határozottan élénkebb, bár még nem teljesen a régi önmaga. Kicsit szemerkélt ma az eső, úgyhogy a séta után body-t cseréltünk .... ez is jól áll neki... ez persze nem azt jelenti, hogy szereti is.

Szerda:

Ma megpróbált Manóval játszani ... hagytuk egy kicsit... sőt némi gyakorlatozást is beemeltünk, mert látszott rajta, hogy nincs lefáradva ... de nagyokat még nem rohangálhat. Az ágyunkba visszaköltözött... mióta ismét ott alszik, nem kéredzkedik le éjjel sétálni... A bodyt egy rövid időre levettük otthon róla... aztán gyorsan visszaadtuk rá, mert érdeklődött a sebe iránt. Érdekes, amikor ruhában van nem zavarja a varrat.

Csütörtök:

Nagyon szép idő volt... délután a felső patakparton sétáltunk. Találkoztunk Nudlival és Shénával. Gingert (is) szabadon engedtük... hagytuk kicsit kergetőzni, botozni. 

Péntek-szombat:

A kutya gyakorlatilag gyógyult... randalírozik, nem lehet bírni vele ... nagyon várjuk a varratszedést.

Vasárnap:

Végre eljött ez a nap is. Nyitásra mentünk a dokihoz, majd kezdődött a bandázás. A Farkas erdőbe mentünk sétálni, majd egy könnyű ebéd után nálunk folytatódott a buli. Kijelenthetjük Ginger baby a régi önmaga.

Csütörtök:

7-kor (reggel) már innia sem volt szabad... persze kijött amikor répát pucoltam, de nem adhattam neki... szolidaritásból Manó sem kapott.

8,30-kor kivittem a kutyákat a futira, hogy Ginger jól kirandalírozhassa magát. Ott volt az egész csapat. Csipke gazdijával szerdán megbeszéltem, hogy ő is hozza ki a kutyáját reggel, amikor mi ott leszünk (Ginger nagyon jót szokott birkózni Csipkével). Nagy buli volt... még a visszafelé vezető úton is játszott, ugrándozott.

11,00-kor Tomi elvitte a dokihoz...ott volt vele amikor elbódították...

12,30-kor telefonáltak, hogy minden rendben ment, mehetünk a kutyáért. Kocsival mentünk, de végül Tomi gyalog, kézben hozta haza. Gingernek hányingere volt még, erősen nyáladzott, ezért nem akartuk kitenni még egy autókázásnak is. Manó azonnal odaérdeklődte magát a kispajtásához, de lebeszéltem arról, hogy piszkálja.

14,30 ....Ginger pihen... csinos bodyt kaptunk ... tölcsér helyett. Ebben kell majd sétáltatni is. Olyan a kiképzése a ruhának, hogy pisilni, kakilni tud, de a sebet piszkálni nem.

15,05 Ginger a pihenést a hálószobai kutyaágyban folytatja.... én sütit sütök Tomi idegrendszerének karbantartására... kell a szénhidrát...

16,40 kicsit mászkált, majd felkéredzkedett a kanapéra ... mellé ültünk felváltva, ha le akar jönni segítsünk neki... (Tomi elment sütit venni ... kevesellte amit sütöttem, főleg, hogy én is akartam enni)

18,33-kor megkínáltuk egy kis vizzel... ivott... próbáltunk adni neki egy kis husit, azt nem kért...lekéredzkedett a kanapéról és megpróbálta kirázni magát... a dohányzó asztal alatt folytatja a pihenést.

20,20-kor levittük sétálni... a lépcsőházban még remegett Tomi kezében, de amint földet ért, megrázta magát és farokcsóválva elindult. Pisilt, majd megpróbált ugatni ... gondolom ez fájhatott neki, mert feladta a próbálkozást. Viszont a levegő meghozta az étvágyát... guberálni kezdett... 

20.50-kor megette a vacsoráját, amibe beletettem a fájdalomcsillapitóját.

Az éjszaka nyugodtan telt.

Péntek:

9,20 lementünk sétálni... Ginger pisilt... amikor feljöttünk evett (a reggelijével beadtuk a fájdalomcsillapitót, mert remegett) 

11,10 szépen nyugodtan alszik az egyik kutyaágyban...

14,45 lementünk sétálni (pisilt) majd elmentünk a kontrollra. Nagyon szép a sebe...

21,40 séta után Manó szeretett volna játszani Gingerrel, aki azonnal benne lett volna a buliban... le kellett állítanunk... így is besurrant utánam a hálóba és - illegálisan - felugrott a franciaágyra.

Az éjszaka nyugodtan telt.

Szombat:

9,10 a reggeli sétánál kakilt is ... kicsit remegett, ezért be akartunk adni neki egy fél fájdalomcsillapitót, de itthon abbamaradt a remegés... lehet, hogy csak fázott... most alszik...

a kiskutya működik: eszik, iszik, pisil, kakil, élénk (elsősorban a séták alatt) A sebét a ruha alatt naponta ellenőrizzük. Köztes kontroll kedden, varratszedés a jövő hét végén lesz.

Pont egy éve, hogy Ginger baby becuccolt hozzánk ...Kicsi tökmag volt. Manó nem is értette, hogy lehet, az a pici teremtmény kutya... aztán összeszoktak,... ma már játszanak is egymással. Ginger sokat tanult Manótól ... (nem pont azokat, amiket szerettem volna ha eltanul).

A hétvégén jégvadászatra indultunk, amit a farsangi szezonra való tekintettel, fánk evéssel fűszereztünk. Balaton jegére - szerintünk - már veszélyes volt rámerészkedni, ám akadt néhány vakmerő, aki bement. Én inkább a partról fotóztam a jeget, meg a partra feltornyosuló jégtáblákat. A kutyákat sem engedtük be.... miután madarak (kacsa, hattyú) nem volt, könnyű dolgunk volt. A téli Balatonnal nem tudtam betelni ... a nézelődésből Manó és Ginger rángatott vissza a földre, ugyanis sz@rban fetrengtek... és ezzel beemeltek a programba egy komplett fürdetést mindketten. 

Este is kimentünk a partra. A délután esett hódara a jégen szinte világított a telihold fényétől....a csendben lehetett hallani a jég morajlását. A hódara másnap reggelre is megmaradt .. fantasztikus volt a tó.

Az ónos eső majdnem keresztbe tett a disznótoros partynknak. Kedden olyan csúszós volt minden (és szerdára további ónos esőt jósoltak), hogy Manó és Ginger kozmetikusa lemondta a pucerájozást. (egy hetet nyertek a kutyák...) ...a "katasztrófa-helyzet" normalizálódott, így megtarthattuk a bulit. A vendégeket viszont, a beígért jólfésült állatkák helyett a két loncsos kutyánk fogadta. Yuma már a kocsiból kiszállva tudta hova érkezett és rohant fel .... naná ... nálunk csak kutyapajtik vannak .... és madármentes az övezet.

Manó azonnal nagyon izgatott lett... hurrá vendégek ...Ginger ugrált, mint egy bakkecske... Yuma is igyekezett poziciót szerezni .... Manó meg reménykedett, hogy a disznótorosból ők is kapnak, de a fűszeres hurka-kolbászból nem ehettek. A madártej meglepi volt (Ancsa és Stronc kedvence), na abból sem kaptak a kutyák. Sőt az ajándékba kapott nasiból is csak másnap ehettek ...Este volt egy pillanat, amikor azt hittem le kell vinni bónusz sétára Gingert, de szerencsére nem.... csak a külső zajoktól lett nyugtalan... aztán szépen lefeküdt és aludt ő is, mint a bunda reggelig.

Nem úsztuk meg....mire Manó teljesen rendbe jött, Ginger is benyelte a "virust" ... hétfő éjjel 3x voltam lent vele... szerencsére nála enyhébb lefolyású volt, mert nem hányt és rosszul sem volt ... "csak" tojnia kellett.... remélem most már mindenen túl vagyunk.

Péntek éjjel erős havazás kezdődött... aztán folytatódott.... Délután lementünk a patakpartra, szombaton pedig a szabad futtatón bandáztunk. Nagyon élvezik a kutyák a havat.

A vasárnapra tervezett programot viszont törölni kellett sajnos. Az éjjel nem sokat aludtunk. Manó a szombat délutáni csontját elég mohón ette. Vélhetőleg ennek "köszönhetően" egész éjjel mászkált, lihegett ... 3x voltam lent vele, és 5x hányt... reggel a dokinál kezdtünk, majd a Primavetben röntgen...Szerencsére a hétfői kontroll röntgen megerősítette, hogy részleges bélelzáródás sincs. Nem kizárt, hogy valami vírust nyalt be és az esett egybe a mohó csontevéssel.

A héten a hóesés mellett iszonyú hideg lett. A hó tetszett a kutyáknak, Ginger most találkozott először ilyesmivel. A téren megugatta a hóember torzót, majd elkezdte szétszerelni. 

Aztán jött a fagy ... -16 -  -18 fok nem vicc. Most örülök, hogy halogattam a trimmelést, így Manónak elég erős loncsos bundija van. Ginger fázósabb. Gyorsan eszkábáltam neki egy polár pulcsit. Ebben már jobban birja a hideget, de 30-40 percnél hosszabb időt nem töltünk kint így sem. A Duna is többé-kevésbé befagyott, a part melletti öblökben összefüggő jég van. Ginger szeretett volna bemenni, de nem engedtem... és jól tettem, mert Beni (beagle), - mint megtudtam - belepottyant... úgy kellett menteni...még szerencse, hogy Adri barátnője profi módon, a jégre hasalva közelítette meg és kapta el a kutyát.