Menő-Manó és Ginger története

Siófokon szinte mindig süt a Nap. A borús-ködös időjárás jóslatok ellenére IS. Szerencsére Kriszta 30.-ra ki tudott venni szabit, így már délelőtt elindultunk Siófokra. A lélekmelegítők után elmentünk ebédelni, persze a partot érintve, ahol kezdett kialakulni a jégvilág. 

A parti sétát minden nap beemeltük a programba... nem tudtam betelni a látvánnyal. A kutyák is élvezték a sétákat. Időnként találkoztunk emberekkel és láttuk, hogy néhány nyaralóban szilveszterezni fognak. A parti sétányt ezért 31-én késő délutántól hanyagoltuk.... és jól tettük, mert petárdáztak, tüzijátékoztak... Gingernek ez volt az első szilvesztere velünk, úgyhogy őt kiemelten figyeltük, nem fél-e... A kertben szabadlábon rohangálhattak este is... a durrogás ellenére Gingert csak a játék érdekelte.... Manóról tudtam, hogy nem izgatja a csim-bumm cirkusz, Artúr azonban nem akarta elhagyni a biztonságos helyet. Nem pánikolt, de nem is érezte magát komfortosan. A biztonság kedvéért 1.-én még kötélen vittük ki őket a partra... de már nem volt semmi.

A Szenteste fagyos csúszós idővel köszöntött be. A kutyákat a hátsó kapun tudtam kivinni sétálni miközben csendben imádkoztam, hogy 25.-re felolvadjon minden, mert vendégségbe készültünk. Az idő kissé megenyhült, így biztonságosan tudtunk útnak indulni. Ginger (is) szépen beszállt a kocsiba, aztán amikor meglátták hova megyünk eszeveszetten elkezdtek húzni. A cicát elzárták, de Manó orrát nem lehet becsapni... Ginger nem értette miért kell randalirozni, de követte mesterét. 
27-én morzsa-partyra mentünk, ami egy nagyobb lakomába csapott át. A kutyák figyelték a lepattanót. Aztán Artúr játékaival rohangásztak, Ginger meg felfedezte az ablakot, ahonnan a madarakat leste, vagy ki tudja mit.

Remek a hangulatom tomtom... ma van a szülinapompom ... énekelgettük Gingernek, aki azt gondolta gazdik megbolondultak.

Aztán értelmet nyert a dalocska, jött a torta...majd délután a vendégség. Igen mozgalmas napja volt a kisállatnak... az ajándékba kapott krokodil azonban nem érte meg a party végét... Ginger leoperálta az egyik lábát. A bulinak Manó is örült... nagyon izgatott volt és igyekezett megszerezni Ginger játékát... nehogy már a kicsinél legyen az új játék...Artúr a sipolós cuccokra vetette rá magát, majd a röfögő malaccal próbált mindenkit az őrületbe kergetni (karácsonyra vettek neki egy ilyet, de ezek után nem biztos, hogy odaadják neki)

Az idei disznóvágásra négyesben érkeztünk, Ginger erősítette a csapatunkat. A kutyák sokat nem voltak kint, mert ismét voltak kismacskák és most már a tyúkok is szabadon grasszáltak. Ahogyan azt vártam, Ginger hangosan üdvözölt mindenkit... embert, állatot...A birkák vevők voltak a csaholására, csapatba fejlődve közelebb jöttek, hogy megnézzék, ki orditozik. Gingernek inába szállt a bátorsága és meghátrált. Pajti a háziak kutyája megpróbált játszani a mieinkkel, de ez nem jött össze. A kicsik féltek a nagy kutya ugrándozásától. Manót szokás szerint a kismacskák érdekelték. Egyszer meglógott a szobából... a fáskamrában tudtam levadászni és megkötni, hogy elvezessem. 

Kiskutyák Mikulását 6-án tartottuk meg nálunk, forralt borozással egybekötve. Yuma, Shéna és Nudli voltak a kutyavendégek. Nagyon érdekelte őket a libazsíros kenyér. Manó és Ginger mászott mindenkire, hátha lesz valami lepattanó. Manóval nem lehetett bírni... mutatta a példát a kicsinek, aki tökéletesen elsajátította a kunyerálás "művészetét". Yuma szépen, illedelmesen kért...pici fejét mindenkihez odadugta. Az "árvalányhajak" (Shéna és Nudli) a szék alól sasoltak. Aztán kinyílt a büfé (Nudli gazdája volt a leggyengébb láncszem). 

A száraz, gyönyörű napsütéses hétvégét kihasználtuk és leugrottunk Siófokra. A szél is elállt, úgyhogy nagyokat sétáltunk a parton. A kutyák - szokás szerint - vakondoztak, hattyúkra vadásztak és élvezték a szabadságot.

Tegnap igen mozgalmas napjuk volt a kutyáknak (is). Vendégségben voltunk Yuma barátjuknál. Arra számítottunk, hogy Manóval lesz majd gond a cica miatt. A macsekot a háziak a hálószobában helyezték el az emeleten. Manó módszeresen - de szerencsére csendben - végig szimatolta, kutatta a házat.  Ginger viszont vállalhatatlanul viselkedett. A kakadut akarta levadászni és ordított torkaszakadtából. Bevetettük a varázspalackot, kikötöttük a korláthoz... végül lenyugodott. Amikor Ginger már szép csinosan az asztal alatt ült, Bóbi, a kakadu úgy döntött, tesz egy kört vijjogva.... majd leszállt egy tartóra és onnan figyelte a kiskutyánkat. Eközben Manó annyira izgatott volt, hogy erős fáziskéséssel vette észre, hogy vacsorázunk... persze akkor jött a falatért. Yuma már ott volt és Gingernek is bejött a thai kaja. A kertbe többször kiengedtük a kutyákat... , hogy legyen egy kis nyugtunk. Amikor utoljára visszajöttek, azt kellett feltételeznünk, hogy Manó ásatásokat végzett, mert sárcsimbókok lógtak a pofáján.

Egész héten azzal riogattak, hogy szombaton és csak szombaton esni fog az eső. Nem így lett... úgyhogy útnak indultunk Szilvásváradra. A parkolónál meglepetés ért bennünket, mert valamit építenek így nem a szokott helyen kellett behajtani. Elautóztunk addig, ameddig lehetett legálisan. A hüttében forralt borral inditottuk a túrát, majd nekivágtunk. Egy vastag fatörzsön, ami a patakon keresztül ível, Manó rutinosan átszaladt, félre lökve Gingert és Tomit. Volt minden, ásás, rohangálás, szimatolás... gazdihoz futás... Nagyon megnyugtató, hogy Ginger már stabilan behívható, megállítható. 

Ragyogó időnk volt, sütött a nap... Artúr fürdött is az egyik tóban ... no nem önszántából...a víz felszinén lévő levelek megtévesztették a kiskutyát, aki belepottyant. Ez már a visszafelé vezető úton történt. A kocsinál megtöröltük Artúrt, akit semennyire nem viselt meg a fürdő. A kirándulást - szokás szerint - egy kiadós estebéddel zártuk.

A szombati folyamatos eső miatt erősen el kellett gondolkoznunk, hogy vasárnap hova érdemes elmenni kirándulni,. A mocsarat, sárdagonyát szerettük volna elkerülni. Végül hosszas egyeztetés után Szada és Veresegyház felé vettük az irányt. A Trianoni emlékmű után a Margitára mentünk fel a geodéziai toronyhoz, majd a Veresegyházi Medveparkba látogattunk el. Manó már volt itt tavalyelőtt... a kutyák közül ő volt a legnyugodtabb, de Gingerrel is elégedettek voltunk  ... kicsit be volt tojva, de nem orditotta végig az utat. A kirándulást egy laza estebéddel zártuk a Katlan Tóniban, ahova már régen szerettünk volna elmenni. Nem csalódtunk.

Az időjárás nem kényeztet el mostanában bennünket... beköszöntött az borús, esős évszak. Szerdán azonban ragyogó napsütés volt, ezért úgy döntöttünk, hogy kimegyünk egy kicsit sétálni a Szigetre. Yumát is magunkkal vittük, így 3 kutyával indultunk el. Megbeszéltük, hogy Tomi Yumára, én a két kicsire fogok koncentrálni. Nem volt semmi gond. Manó megbízhatóan jött utánunk, Ginger időnként el-el nézett a távolba, de mindig vissza tudtuk hívni, Yuma pedig irigylésre méltóan jó kutya.

A parton Ginger a varjúkat kergette boldogan, majd látott valami érdekeset a vízben, aminek a kedvéért begyalogolt a Dunába. Találkoztunk más kutyásokkal is, Yuma játszott egy nagy kutyával, Manó szimatolt, ásott, ahogy szokott. Estére mind a három kutya alaposan elfáradt.

A reggeli sétáknál Ginger a parkban rászokott a madarak kergetésére. Elég sok varjú tanyázik ott, akiket rendszeresen megkerget. A varjak persze röhögnek a kiskutyán. Szombaton egy fára kapaszkodva ugatott egy növendékvarjút, aki kárörvendve a biztonságos magasban csak annyit mondott: káááárrrr

Azért, hogy a figyelmét eltereljem mindig kap pár feladatot, ül, fekszik, lábhoz kerülés, fa megkerülés, behívás stb. (a Manó tanoda alapfeladatai ezek) ... A futiban, ha nincs buli, akkor gyakorlatokkal mozgatjuk meg a kutyákat.... meg saját magamat, amikor kiesik a kezemből a jutifalatos zacskó és versenyt szedegetem fel a lehullott kekszeket a kutyákkal, akik ilyenkor Las Vegasban érzik magukat.

A hétvége a péntek estével kezdődött, ami - főleg Tominak - igen mozgalmasra sikerült. A vacsi után ő visszautazott, mert nem akartuk, hogy Yumának két reggeli sétája is elmaradjon. Igy a péntek éjszakát egyedül töltöttem a két kutyával, akik annak ellenére, hogy volt bőven hely az ágyban, rám csoportosultak. Viszont szombat reggel a parton simán elengedtem Gingert is. Jól behívható, nem kellett izgulnom, hogy elvesztem a kutyát. Aztán délután Tomi ismét csatlakozott a társasághoz.

Szombat este Balatonföldváron a töklámpások rejtélyét kutattuk. Persze először a kiinduló pontot kellett megtalálni. Sikerült. Az úton lámpások segítettek, no meg a leirat, amit a regisztrációnál kaptunk. 6 állomás volt, ahol egy-egy kérdésre kellett válaszolni (tollat nem vittünk, úgyhogy mindig kölcsönkértünk valakitől - elég sokan voltak - ). Több helyen érintettük a kelta túra útvonalát, aminek Kriszta nagyon örült, mert a túra fent van a listáján. Az út végén leadtuk a helyes megfejtést és megittuk a jutalmul kapott forraltbort. 

Vasárnapra nappali kirándulást terveztünk. A kutyák ahogy kiszálltunk a kocsiból vadász üzemmódra álltak. Szerencsére már Ginger is van olyan szófogadó, hogy el lehessen engedni. Felmentünk a Kálvária dombra (Veszprémfajsz) majd a kilátó után egy erdei ösvényen lejöttünk és egy játszótéren kötöttünk ki. Miután kiökörködtük magunkat visszamentünk és átmentünk Fűzfőre egy másik kilátóhoz.

Természetesen a parti séták sem maradhattak el. A két fehér általában együtt bandázott, de Ginger is rájött, hogy érdemes a fiúkat követni. Ástak, kacsákat kergettek, és fetrengtek.... ez utóbbit igyekeztünk megakadályozni, több-kevesebb sikerrel.

Manó és Ginger "kis" barátjának gazdijai elutaztak, mi pedig elvállaltuk, hogy a reggeli sétákra kihozzuk hancúrozni Yumát, aki kezdetben még nem fogta fel, hogy a gazdik bizony hosszabb időre utaztak el. Szerencsére a futtatón a buli kellőképpen leköti a figyelmét, bár elég sokszor néz kifelé, hogy hol lehetnek Ancsáék. Az első nap hazafelé Tominak csak párat kellett fordulnia a pórázfegyelemhez és Yuma nagyon okosan megértette, hogy mit várunk tőle, Ezután laza pórázon szépen sétált.

 Az egyik nap kipróbáltuk, hogy Yuma mennyire figyel Tomira, aki kiment a futtatóról és a kerítésen kívül megkerülte a futtatót. Yuma azonnal felkapta a fejét, ment és végig lekövette a kerítés mellett pótgazdiját.

Egyre jobban rákattan Tomira... Ginger már féltékeny .... Yuma reggelente kikéredzkedik és a kerítésnél várja Tomit, sőt amikor hazaviszi, jönne Tomival.

Az egész azzal kezdődött, hogy Kriszta sütőtök levest akart főzni. Hámozás közben egy darabka héj leesett, amire Manó azonnal rárepült, de nem hozta lázba a lepattanó. Ginger viszont felkapta és elpucolt vele, majd elkezdte rágcsálni. Na ez már Manó figyelmét is felkeltette és Artúrral együtt követték a kislányt. Ekkor már tökszeletekkel ment Tomi a kutyákhoz, akik gyakorlatilag megtámadták őt a finomságért. 

Az októberi nyárban (19-20 fok) nem maradhatott el a parti séta sem. Az öbölnél lévő kis szigetre először Artúr ment át, majd Manó utána cammogott. Gingernek inába szállt a bátorság, Tominak is át kellett mennie és csalogatni a kiskutyát, aki végül összeszedte magát és odament a többiekhez. Innentől kezdve már nem volt gondja. Manó nem sokáig időzött a zátonyon. Almaszagot érzett és elment megkeresni a zsákmányt... megtalálta, megette. Nem hiszem el, hogy mindig, mindenhol talál egy almát...

Az   ásás mindenhol standard program 

A sétányon is szabadlábon voltak a kutyák és nagy örömmel fedezték fel a vakondtúrásokat. Azonnal csapatba rendeződtek és kezdődött a felderítő munka.

Bár a hét elején beköszöntött az ősz, és a meteorológia erősen felhős időt jósolt a hétvégére, lemerészkedtünk a Balatonra.  A hétvégét nem a kajálásra akartuk felfűzni, ennek ellenére igen jókat ettünk és a cukrászdák sem maradtak ki. Kriszta olasz tésztája különösen ízlett Manónak (is). Mint egy cápa úgy ugrott és húzta magába a tésztaszálat, amit belógattam neki. Az emberkaja Gingernek is bejött, a pulykahusit kidülledt szemekkel tömte magába. Az evés-ivást igyekeztünk némi mozgással kompenzálni.

A fesztiválok és a kilátók hétvégéjét rendeztük meg. Voltunk a Somlyó hegyi kilátónál, Füreden a szüreti fesztiválon, beemeltünk még a programba a Kövesdi templomromot és az Almás forrást... ha már arra jártunk... majd vasárnap a Gömbkilátót és a siófoki halfesztivált látogattuk meg. A kutyák a halfesztivált már a parton elkezdték. A változatosság kedvéért nem csak Ginger, hanem Manó is fetrengett, sőt ő bele is kóstolt egy tetembe. Azt nem figyeltem meg, hogy Artúr csatlakozott-e a mieinkhez. Mindenesetre most van két halszagú kutyánk. Az érzés leírhatatlan. 

Miután Ginger popója iránti érdeklődés érzékelhetően megszűnt (és a hivatalos 21 nap is lejárt), megkockáztattuk, hogy összeeresztjük Siófokon a hétvégére Artúrral (ivaros westie), azzal, hogy ha nem megy, akkor Tomi hazajön Gingerrel. Artúr nagyon örült Manónak és Gingernek, teljesen felpörgött, az első éjjel még aludni sem akart, de nem volt gond. Szombaton a ragyogó napsütésben a Vöröskő tanösvényre mentünk kirándulni, majd Füreden a Karolina cukrászdában pihentük ki a fáradalmainkat némi süteménnyel.

Vasárnap a parton Gingernek sikerült döglött halban fetrengenie (a szag leírhatatlan). Sorsán nem segített, hogy szájzuhanyt vett: Kriszta locsolt a kertben és a kutyánk megpróbálta elkapni a vízsugarat. Eközben Manó kitartóan játszott az új játékával, aminek vadkacsahangja van. Egy idő után persze Ginger lenyúlta a játékot.

A halszag még délutánra is megmaradt, igy később amikor a parton a hattyúkat riogattuk, nem értették a szerencsétlen madarak, hogy lehet, hogy egy "szőrös hal" a partról ugat. 

Hónapokkal ezelőtt megkérdeztem Ginger tenyésztőjét, hogy a mama kutya és az előző alomból származó lánykutya mikor kezdett el tüzelni, mire számítsunk. 9 hónapos korukban volt a válasz. Majdhogynem napra pontosan kezdődött el Ginger tüzelése. Már előbb elkezdték szaglászni a kanok, amit a kicsi lány nem vett komolyan... egészen szeptember 13-ig, amikor rászólt egy kan kutyára... és jelölgetett, tisztogatta magát. Éjszakára ráadtuk a tüzelőbugyit, no azt nagyon utálta....próbálta leszedni magáról, majd reggelig duzzogott egy szék alatt. Mivel szorgosan tisztogatta magát úgy döntöttünk nem kínozzuk a bugyogóval. A séták viszont parádésan alakultak. Főleg amikor egyedül vittem a két kutyát. Manó lemaradozva húzatta magát, Ginger össze-vissza rohangált volna... közben figyelni kellett, mit csinálnak és elkerülni a többi kutyát, vagy ha kikerülhetetlen a találkozás, akkor védeni. 

Szeptember 18-án kezdődött a "beállós" időszak. Amikor reggel sétálni mentünk egy 4 hónapos kanocskának félrecsapta a farkát, majd amikor Maszat (ivaros mopsz) közeledett félrecsapott farkincával kellette magát, ezért Gingert kivontuk teljesen a forgalomból, amit a vártnál jobban viselt. Élvezte a patakparti menetelős sétákat is.

A lecsengőben lévő tüzelést többször is kontrollált körülmények között teszteltük. Voltak olyan ivaros kanok, akik rá se hederítettek és persze fickósabbak is, akik igencsak érdeklődtek Ginger popója iránt, amit már védett a kisasszony.

Manó betöltötte a 7. életévét. Ebből az alkalomból áthívtuk a kutyapajtikat és persze a barátainkat sütizni, borozni... Volt kutyatorta is, amit aszpikos nyúlhús konzervből, rizsből és reszelt sajtból készítettem. Nagy sikere volt (akárcsak a túrós réteseknek a gazdik körében). Mindenki nagyon jól érezte magát. 

Pénteken is lementünk a plázsra pancsolni. Alighogy kicuccoltunk a kocsiból, Manó megindult a parton... fogalmunk sem volt miért... végig vágtázott egészen a plázs elejéig. Persze mentem utána, amikor egyértelmű volt, hogy nem csak megiramodott hanem eszeveszetten rohan.  Ginger az elején ment vakon Manó után, de szerencsére Tomi meg tudta állitani és visszahívta, így "csak" Manót kellett begyűjtenem. Kb. 20 méterre lehettem tőle amikor méltóztatott visszafordulni. Mint kiderült egy nő a vadászgörényével strandolt és a kiskutyám azt akarta közelebbről megnézni. Mindenesetre bátorság kihozni egy olyan kisállatot arra a partszakaszra, ahol ennyi kutya van. Ezután a kis incidens után megkezdhettük a pancsolást. Amikor Tomi, vagy mindketten bementünk a vízbe, Ginger nagyon kétségbeesett. Már-már úgy tűnt utánunk jön, de a félsz nagyobb volt... bár az is nagy bátorság volt tőle, hogy önként nyakig bejött a folyóba. Manónak nem volt kedve fürdeni, a játékért is csak immel-ámmal jött be. Segítettünk neki, hogy ő is vizes legyen...

Szombaton Edy barátjukhoz vittük Manót és Gingert. Ott volt Artúr pajti is. A kutyák nagyot hancúroztak...  mi meg élveztük a medence partyt... strandlabdával, vizipisztollyal, buborékfújóval.

Vasárnap délután Yumáéknál (pitbull) voltunk. Shéna és Nudli is a társaságban voltak, bár ők leginkább az asztal alatt tartózkodtak (kivéve, amikor Ginger kihajtotta Nudlit). 
Amikor megérkeztünk kicsit tartottam attól, hogy Yuma majd védi a területét, de farokcsóválva jött elénk a kapuhoz. Ginger pedig kapaszkodott a kerítésen, kitörő örömmel üdvözölte "kis" pajtását. Manó nagyon elemében érezte magát a kertben. Jött, ment rendezkedett intézkedett ... főleg a szomszéd kerítése mellett, majd szeretett volna bemenni a házba, hogy jobban lássa Bóbit a kakadut. (A cicust a háziak biztosságba helyezték az emeleten).

Hétfőn a nagy melegre való tekintettel kimentünk a plázsra strandolni. Természetesen a hekk, a jegeskávé, és a fagyi nem maradhatott el. Később csatlakozott a csapathoz Bernadett nővére is Marcival (pinscher). Jázmin (Berni lánya) amikor leparkoltunk megkérdezte melyik a legokosabb kutya. Mondtuk neki, hogy Manó. Így őt kérte el, hogy sétáltathassa. 

Bő egy hetet töltöttünk ismét kedvenc nyaraló helyünkön: a mókustanyán. Gingernek ez volt az első igazi nyaralása. Vittük a boxát (nem használta) vittük a kék ágyát, abban néha aludt, de ő is inkább fent tanyázott a mi ágyunkon, akárcsak Manó. Manó felismerte a helyet és azonnal izgatottan körülnézett. Ginger is megérezte az erdő szagát, az első sétánk a fenyvesben pórázon és állandó fegyelmezéssel telt. (Szombaton már elengedve sétáltak... persze varázspalack volt nálunk. Mindkét kutya 1-1 alkalommal kikerült pár percre a kontroll alól, de különösebb nehézség nélkül vissza tudtuk szerezni a figyelmüket). Manót egyszer kellett igazán megfegyelmezni, amikor a medence széléről elrohant mókusozni.

A mókusok Gingert is nagyon érdekelték. Olyannyira, hogy a szobában képes volt hosszú percekig az ablaknál kepeszkedni, hogy kilásson. Aztán úgy döntött, hogy felugrik az ablakpárkányra. Nem gondoltuk volna, hogy sikerül neki, de megugrotta az akadályt. A szúnyogháló persze megakadályozta abban, hogy tovább menjen (amikor egyedül voltak a szobában, biztonság kedvéért becsuktuk az ablakot)

Természetesen nyaralásunkat kirándulásokkal tarkítottuk. Cserépfalu (kaptárkő, Suba-lyuk), ártéri tanösvény a Tiszatónál, tanösvény, vár Hollókőn, Sástó voltak az uticélok.

A legizgalmasabb kirándulás a tisza-tavi volt. Motorcsónakkal vittek át egy szigetre, ahol az ösvény indult. Voltak kisebb kitérők kilátókkal, és egy nagyobb, ahova csónakkal kellett áthúznunk magunkat. Néhol pallókon kellett mennünk, mert mocsaras, saras volt a talaj (nem véletlenül volt gumicsizma kikészítve az ösvény elejére (mi inkább a cipőpucolást választottuk... főleg én, mert rosszul léptem le az egyik pallóról és majdnem a mocsárban ragadtam). A szállodában kikeféltük a saras kutyáinkat és lemostam a mocsaras cipőmet.

A hollókői várba is feljutottunk (végre). Amikor legutóbb ezen a tájon voltunk renoválás alatt állt és nem lehetett látogatni. Csodaszépen felújították. 

Végül a nyaralást Sástón zártuk, ahol megcsónakáztattuk még egyszer a kutyákat és körbe sétáltuk a tavat, végig mentünk a Béka tanösvényen.

A hétvégén a szokásos fősulis bulira mentünk. Ismét egy nagyon klassz helyet sikerült találniuk Attiláéknak. Erdő közepén egy tisztáson, tó (ebben is lehetett fürdeni) kis szigettel csúszdával, kenuval, halakkal, békákkal, kacsákkal úszómedence, nagy (gondozott) kert... inkább birtoknak nevezném... és csak a mi társaságunk...vadpörkölt, sütik, sör bor, pálinka.... mi kell még? ... némi izgalom, vircsaft... az is volt.

A kutyák természetesen be voltak sózva voltak az új helyen. A tulaj szabadon tartott nyuszija fokozta az izgalmakat. Szerencsére gyorsabb volt, mint a kutyáink... mind a ketten megkergették... Bezzeg, amikor a tavat megkerültük és egy fácánkakas rikoltozott, vagy hirtelen megmozdult egy béka és beleugrott a tóba nem volt olyan bátor Manó és Ginger. Az első este is tele volt a kutyagatya... akkor nyugodtak meg, amikor már mindketten a szobában voltunk. Buli volt a medence körül is. Ginger, miután nem tudott odajönni, hogy rendezkedjen, megpróbált a vizen járni és a két első lábával belecsúszott, majd bele is fejelt a vízbe. Aztán gyorsan ügyesen visszakúszott és nagyon méltatlankodott, hogy vizes lett.
A társaságban profi fotós is volt, Megkértük Esztert, hogy készítsen egy pár fotót a fekete-fehér párosunkról. 

Tegnap a szokásos társasággal ismét lementünk hekkezni, kutyát pancsoltatni a Dunapartra. Míg Gingert és Yumát megpróbáltuk játékkal, falattal önkéntes úszásra bírni, Manó úgy döntött, hogy őt inkább most a szárazföldi dolgok érdeklik jobban. Biztos vagyok benne, hogy a fán, ami gyakorlatilag az őrületbe kergette a kiskutyámat, volt valami, mert Manó egész idő alatt a fa körül rohangált, szaglászott, majd a végén felmászott rá. Yuma gazdija szedte le. Eközben a parton ment a buli, vizből ki-be, úszás, labdázás, panír a homokban, rohangálás a parton ...

A nagy melegre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább a Duna apadására, hanem lemegyünk a plázsra kutyát fürdetni és hekket enni. Plázs ugyan még nincs, de hekk volt... és találtunk pár rövid partszakasz, ahol be tudtuk a kutyákat küldeni a folyóba. Yuma (pitbull) még csak most ismerkedik a vízzel, ennek ellenére bátran viselkedett. Manó rögön az elején megmutatta neki, hogy kell úszni... a labdáért. No azért így elsőre a mélyvíz még sok volt Yumának (bár Tomi egyszer behúzta és akkor úszott). Gingernek is kellett segítség, mert önként csak szügyig ment be a folyóba. A parton összefutottunk Olivérékkel is (ír szetter), aki hosszú pórázon volt (és azon tartotta a gazdáját) ám ir szetter létére ő is csak addig megy be önként, amíg a lába leér.

Mi mást is lehetne csinálni egy esős hétvégén? Fotókat nézegettünk és fotózgattuk a kutyákat....