Menő-Manó és Ginger története

Jól kezdődött az év Manónak... már az új év első napján bandázhatott... és ez folytatódott az elmúlt két hétvégén. Az idő változatlanul nem télies, sőt csapadék sincs annyi, hogy sár legyen. Pocsolya persze mindig van és Manó az ásás után nem mulasztja el, hogy beleigyon.... Most szombaton, nyert magának egy samponos mosást. Bár nem volt különösebben mocskos, de ha már úgyis repült a kádba láb- és alvázmosás okán, összekötöttük a "muszáj megmosni kiskutyát" ... a "most már tényleg fürdessük meg Manó"-t. Csütörtökön a fodrászt sem fogja megúszni... elég loncsos már.

Már Karácsony második napján (a szülinapomon) elutaztunk Döbröntére a kedvenc szállodánkba. A wellness hosszú hétvége ugyanis a szülinapi ajándékom volt. Manót is vittük természetesen. A személyzet már őt is törzsvendégként üdvözölte. A meglepetés-vendég Kati barátnőmék voltak, akik nagy titokban Tomival szövetkezve már a szálloda kapujában bujkáltak. Manóval nem lehetett birni, szállodázunk, vendég is van, neki is csurran-cseppen egy kis plusz kaja.... hurrá. A közös ebéd után aztán megkezdtük a wellness programunkat.

Pénteken Magyarpolányba mentünk el a Kálvária dombra, aminek a tetején egy szép kis kápolna van. Mindössze 153 lépcsőt kellett megmásznunk, hogy feljussunk. 5 stáció, 5 pihenőhely... A kutya persze nem mindig a lépcsőn ment, hanem a mellette lévő füves részen....főleg lefelé jövet. Aztán, amikor az elfogyott az ösvény, nézett nagyot és várta, hogy Tomi leemelje, hogy tovább mehessen.

A szállodában pénteken már teltház volt (még szerencse, hogy csütörtökön foglaltunk masszázs időpontot). Szombaton elkirándultunk Bakonybélbe a Borostyánkútnál lévő kápolnához, ami egy kis tó partján áll. Voltunk már itt valamelyik nyáron. Akkor egy teremtett lélek nem járt erre, most viszont turisták hada szállta meg a vidéket. Szerencsére nem időztek túl sokat a tónál, mentek is tovább.

A szállodába visszafelé menet kiszálltam a kocsiból Manóval Gannánál és a kis erdei úton mentünk gyalogosan. Manó nem értette, hogy Tomi miért nem jön velünk. Aztán egyszer csak  feltűnt velünk szemben az úton , úgyhogy helyreállt a kutya lelkivilága.

A szálloda kertjében kissé elszaporodtak az idelátogató macskák. Azon túl, hogy jó pár rakás macskakakit láttunk (Tomi szerint Manó bele is kóstolt), az utolsó éjjel koncerteztek is az ablakunk alatt. Manó cirkuszolt, alig tudtuk lenyugtatni. Másnap reggel kereste is őket, amikor kivittem sétálni. Az egyik még ott ólálkodott. Manó kitépte a kezemből a pórázt és rohant. Legnagyobb meglepetésemre, némi ordítozás után megáll, leült és hagyta, hogy megfogjam.

Vasárnap búcsúzóul még felmásztunk a Himfy várromhoz és sétálgattunk a hegyen. Némi pancsizás és szaunázás után megebédeltünk, majd hazaindultunk.

Szombaton a Havasi koncert showra mentünk az Arénába. Manó is szeretett volna jönni, amikor felvittem a késődélutáni sétából és elkezdtem átöltözni, beállt követő üzemmódra. De maradnia kellett. Késő éjjel amikor hazaértünk nagyon örült. Nekünk és nem a hamburgernek, ami nálunk volt. Mancsolva ugrándozott és lóbálta az egész fenekét. Vasárnap aztán kárpótoltuk. Bandázhatott a Hajógyári szigeten (meg persze mi is).

Szombaton - majdnem teljes létszámban - nálunk vendégeskedett az egész csapat. Manó nagyon izgatott volt, és nagyon jó vendéglátó. Semennyire nem volt féltékeny a haverjaira. Persze senki nem volt biztonságban, aki evett. Manó mindenkinél bepróbálkozott. Amikor pedig a 4. emeletről vitték sétálni Zserbó kutyát, rohant - a többieket is felhergelve - ordítozni az erkélyre. Másnap a szigeten folytatódott a buli.

Elképesztően szép idő van mostanság... tiszta nyár... amikor csak lehet hosszabb sétára megyünk Manóval és a futtatón is több időt töltünk. Manó (is) élvezi ezt a késői nyarat és vígan randalírozik a szabadban. Szerencsére a vaddisznó "invázióba" egyelőre nem futottunk bele. A minap Újpest központjába jutott be egy példány, s mivel megsebesített egy biciklis nőt, 2 hétre karanténba zárták. Pénteken jött a hír, hogy a Hajógyári szigetre is kiúszott egy szerencsétlen. Őt azonban nem fogták be, mondván, hogy van elég erdős rész van a Hajógyárin, miért ne maradhatna... Hát szerintem ez azért nem volt jó ötlet.... Pár ismerősünk találkozott a szigetlakóval vasárnap, aki rémülten rohangált az autók mellett. Sikongatások, kiáltozások kísérték útján :(

Kora-délután jött a hír, hogy szereplőket keresnek az Állatmentők egy mai forgatáshoz a futtatón. Persze jelentkeztünk. Ma egyébként egész nap a kutyásokat ellenőrizték a kerületben, (póráz, chip megléte). A chip fontossága volt a témája a műsornak is. A forgatásra a futtatón került sor, ahol szép számban voltak ott ma is a kutyások. Vígan beszélgettünk, sütizgettünk, amikor megállt a kerítés szélén egy polgárőr kocsi, majd az Állatmenők autója, végül a stáb. A fekete dzsekis K-9 -esek megszállták a futtatót, chipet néztek, játszottak a kutyákkal, beszélgettek a gazdikkal. (Közben mi egy sráccal nyilatkoztunk) Az operatőr egy csomó felvételt csinált a kutyákról. Remélem Manó is benne lesz az adásban. 3 hét múlva szombaton az ATV -n a Mancsvár c. műsorban.

Itt a vénasszonyok nyara. A hétvégén mindkét nap ragyogóan sütött a nap és kellemesen meleg volt (dacára az éjszakai viharnak). Szombaton a Varga klánnal bandáztunk, vasárnap a dunakeszi-különítmény és Zizuék is csatlakoztak. Én mindkét nap egyedül vittem Manót, mert Tomi vasárnap elutazott (persze előtte megbeszélte a kutyával, hogy legyen jó és fogadjon szót nekem). Nos az engedelmesség egészen addig működik, míg világos van és nem érünk le a folyópartra. Ott Manó megbolondul, lázasan guberál és futkározik össze-vissza, semennyire nem hallgatva rám. Ennek oka - szerintem - az, hogy a parton rendszeresen sütögetnek és az esetleges maradványok mágnesként vonzzák a kutyám.... és ha egyszer elkezdte a rendetlenkedést, akkor nem tudja abbahagyni. Szombaton a kocsikhoz menet, már jóval a kék kerítés előtt megfogtam... és jól tettem, mert valami lakodalomra készültek a vendéglőben.... az ajtó tárva-nyitva, már csak Manó hiányzott oda... meg egyébként is, már szürkült és sötétedéskor minden rezzenő falevelet levadászna. Vasárnap kicsit mintha engedelmesebb lett volna... bár lehet, hogy csak azért, mert Tádé talált egy teniszlabdát, ami őt is érdekelte... így a zsákmány-labdával le lehetett kötni a figyelmét.

Napok óta dolgoztak a munkások a patakparton. Fákat metszettek, bokrokat fazoníroztak, füvet nyírtak, szemetet szedtek... Aztán kiderült mire fel ez a nagy tisztogatás. Szombaton szüreti mulatságot tartottak itt (remélem az eltakarításban is ilyen serények lesznek). Nem volt túl nagy a sokadalom, így Manót nem zavarta a tömeg... inkább érdekődött... az ételes sátor, no meg a pónilovak iránt. A patak másik oldalán átadták a sípályát (nem csak télen használható), és kutyás futóverseny is volt. Ezen nem vettünk részt, tekintettel arra, hogy Manó most gyógyult fel a torokgyulladásából... no meg egyikünk sem vállalta volna, hogy fut vele.

Vasárnap palacsintás séta volt a program a Hajógyári szigeten. Ide Tomi vitte a kutyát, mert én kissé megfáztam és inkább itthon maradtam. A palacsintából viszont nekem is jutott, a többiek küldtek belőle.

Manó keddre virradóra elég rosszul lett, úgyhogy dokihoz mentünk, aki torokgyulladást állapított meg. Fogalmam sincs ezt hol gyűjthettük be. A hétvégén hajógyáriztunk (jó idő volt, sütött a nap). Manó a parton kiszúrt egy piknikező, sütögető párocskát és úgy döntött, nem tágít onnan, míg jól nem lakott. A fiatalok grillkolbászt sütögettek... Manónak. A plázs már eltűnt, mert a vízállás elég magas volt, így nemigazán mentek be a kutyák fürödni, Manó is csak inni ment be... kivételek persze voltak. Nem hiszem, hogy ott fázott volna meg. Inkább valamit felnyalhatott (a pocsolyából is ivott).

Szerencsére ez a kórság pár nap alatt elmúlt. Nagyon rossz volt őt gubbasztva látni. 

Ezen a hétvégén volt a 3. Siófoki kutyabuli. Mi ezúttal "csak" szombat délután-este mentünk le. Manó már délelőtt érezte, hogy valami lesz, mert nagyon figyelt... amikor elkezdtünk készülődni, átállt követő üzemmódra. Kicsit vaciláltunk, hogy mikor induljunk el, mert az időjárás enyhén szólva nem volt túl jó... a hajókázás végül el is maradt. Az eső viszont elállt, mire leértünk, így a tóparton, a kertben lehetett sétálni, meg "lenni". Manó boldogan ugrott ki a kocsiból és ment a haverjaihoz. Összességében jó kiskutya volt (csak egy kicsit ásott és kicsit mocsarazott), annak viszont nem örültem, amikor a már "jellel ellátott" részeket felüljelölte (állítólag ő volt) az emeleten és az ebédlőben, no meg amikor macskát látott és visítva ordítozott, illetve a kertben lévő ketrecekben rettegő libákat ugatta. 

Ezen a hétvégén szülinapi dömping volt. Most ünnepeltük Tomi húgának és unokahúgának a szülinapjait, Manó 4. szülinapját, valamint erre a szombatra esett a Westie Rescue Hungary 2. szülinapi partyja is. Természetesen mindenhol ott akartunk lenni, úgyhogy szombaton road-show volt, majd vasárnap after-party a Hajógyári szigeten.

Hááát ez minden volt csak nyaralás nem...legalábbis nekem. Pénteken elmentünk Garaboncra a Villa Natura Hotelbe, ami jónak ígérkezett... hatalmas park, tó, barátságos méretű, kutyabarát szálloda, szinte mindenki kutyával volt (nem is eggyel, volt aki 6 kutyát hozott).

Az időjárás enyhén szólva pocsék volt, ám mégsem ez volt a legnagyobb baj. Meg kellett szakítani az ottlétünket, mert az apukám állapota megkívánta, hogy hazajöjjünk. Én nem is mentem vissza, Tomit visszaküldtem Manóval... legalább ők pihenjenek (és ne legyenek útban itthon).

Amikor éppen nem esett kirándultak a környéken (Zalakaros, Nagybakónak-Eszperantó forrás, Kányavári sziget) vagy pihentek a tó partján.

Bár Manó nem fél a durrogtatásoktól,  örömmel vettük a meghívást a Jim Beachre augusztus 20-án. Sajnos Tincy és tesója Masni, a frissen műtött lábacskája miatt, valamint az M7-esen várható (és aztán bekövetkezett dugók, balesetek okán) nem lehetettek ott, Bobek is egyedül jött, mert Brúnó is kímélte a lábát, Toncsit pedig a sátorozásban kimerült gazdija nem hozta el. Ám így is 7 kutya kergetőzött a kertben. Edy a háziak mentett westie-je egyre többször beszállt a játékba, sőt ő is hívta a többieket fogócskázni. Az ebeknek a futkározás és a játék mellett persze a kajákra is ügyelniük kellett. A bográcsozás minden kutya figyelmét lekötötte. Egyszer csak azt vettük észre, hogy Gésa divatot teremtett a fekete fülével (Pitypang és Manó füle is fekete lett, a kormos bográcsaljától)

Manó persze nem bírta ki, hogy ne rosszalkodjon. A bogrács aljának megszemlélése előtt és után, ásott (többször is rá kellett szólni) majd egy grill tálcát is megszerzett, amit lenyalogatott. Fő produkciója ezen az estén általános megdöbbenést okozot: beugrott a medencébe, amit a vízvédő ponyva fedett. Az ingoványos talaj eléggé megijesztette a kiskutyámat, mert azonnal pucolt kifelé... A partról nézve úgy tűnt... vizen jár a kutya. Annyira gyorsan és váratlanul történt mindez, hogy még fotó sem készült

Ez a szombat ismét nem a kutyákról szólt. Siófokon bandáztunk (ezúttal Dorina szülinapjának ürügyén). Az idő lényegesen hűvösebb, kellemesebb volt, mint 2 hete, Igy a teraszon üldögéltünk (a medencézés most kimaradt) A narancs-napszemcsi volt a főszereplő, amit az elmúlt 2 hétben hoztunk divatba a társaságon belül. Ezt az Aperol nevű italhoz adták ajándékba, úgyhogy nagy volt a kereslet az ital iránt. Kiegészítőként (meglepi) Editék vettek kalapot is mindenkinek, úgyhogy teljes volt az őrület. Az est végén Dorina tűzes bemutatót is tartott, Gabi legnagyobb örömére (a szárazság miatt azért ez kissé veszélyes)

A kutyák a szokásos tevékenységük mellett kissé túllőve a célon kergették a macskákat... szegény Bekka macska pucolt a randalírozó kutyák elöl a biztonságot jelentő szomszédba, ahova néhány szemfülesebb eb is átjutott (köztük természetesen Manó). A kaják iránt is nagy volt az érdeklődés, nem maradt el a szokásos kunyerálás - osztogatás sem. Végül kidőlt sorba minden kutya... Manó már kinézett a nappaliban egy kanapét magának... aztán hazafelé a kocsiban végigaludta az utat.

Meglehetősen eseménydúsan telik a hetünk. Hétfőn-kedden Shéna vendégeskedett nálunk. Manó rendes házigazda volt ismét, játékkal oldotta a másik kutya félelmét, aki rendesen be volt rezelve a gazdija nélkül. Még enni sem akart. A fográgcsáján és pár szelet sonkán kívül gyakorlatilag semmit nem fogadott el. Ez nekem elég különös volt, mert Manó soha nem válogat, zabál mindent ami elé kerül. A legnagyobb nehézséget mégsem ez okozta, hanem az, hogy a "dolgát" sem akarta elvégezni... na már most 40 fokban kóborolni és várni, mikor kuporodik le végre... nem kis kihívást. 

Séta közben állandóan azt nézte, hogy nem tűnik-e fel valahol a gazdija...kedden délben aztán hazamehetett, mi pedig Manóval a Jim Beach-en töltöttük a délutánt és az estét, Volt medencézés, sütögetés, eszegetés iszogatás. Manónak is nagyon tetszett minden... állítólag a függöny jött be neki a házban leginkább. A rossznyelvek azt állítják, hogy megjelölte... én azonban csak azt láttam, hogy Edy emelte a lábát. A kutyám a kertet is nagyon élvezte... megpróbálta kiásni a szépen gondozott kertből a pampafüvet és igencsak érdeklődött a husik iránt is. Edy, a házigazdák kutyusa, kitartóan rótta a köröket a medence körül, aztán a Varga klán kutyái is megérkeztek és innentől kezdve csapatostul rohangásztak az ebek, nehogy véletlenül egy macska betegye a lábát a strandra.

Szerdán Budörsre - az egyik barátnőm házába - mentünk hűsölni kártyázás ürügyén. Olyan forróság volt, hogy Manó nem is akart a kertben tartózkodni, ő is inkább a hűvös házban heverészett.

Csütörtökön Manó egész nap igen passzív volt. Néha beleállítottam a kádba, hogy hűljön a kutya. Este úgy döntöttem, hogy kiviszem a Dunakeszi plázsra (a futtató sivatagi forrósága helyett). Na ott a vízben felélénkült. Önként ment bele a folyóba, lelkesen úszott és hozta vissza a labdát. A büfében pedig ő is ehetett egy kis fagyit.

A szokásos fősulis bulit idén a villányi borvidéken töltöttük, egészen pontosan Kisjakabfalván. A cím pontos ismerete nélkül indultunk útnak, ami nagy meggondolatlanságnak bizonyult. A GPS valami erdei ösvényen keresztül akart odavinni minket, amit nem vállaltunk. Végül megtaláltuk a falut, de telefonos segítséget kellett kérnünk, hogy a ház is meglegyen. Egy hatalmas kuvasz ugrándozott a kocsink körül amikor megérkeztünk. Nyílt az ajtó... és Manó meg a nagy kutya azonnal összeorroztak. Pajti, a kuvasz nagyon örült Manónak, akinek azonban rögtön fontos dolga lett: macskát kellett kergetnie. Pajti nem értette ebben  mi a jó, de követte Manót. Egyébként a cicus vemhes volt, de talán a sokk hatására az első éjjel megellett.

Szombaton, amikor már mindenki megérkezett elmentünk az egyik közeli faluba az Ördögkatlan fesztiválra. Egyesek azt terjesztették, hogy van valami rétes-készítő rendezvény is, de az egy héttel korábban volt és egy másik faluban. Mindenesetre bazároztunk egy jót, aztán a többiek gyógyfürdőztek, én pedig visszamentem a szálláshelyünkre és medencéztem, majd aludtam egy jót a hűvös szobában Manóval. 

Este aztán kezdetét vette a borkóstolás, bográcsolás. Manót az egészből a szarvaspöri meg a sajt érdekelte. Igyekezett mindenhol ott lenni. Pajti a kuvasz követte Manót lelkesen mindenhová. A másik vendégkutya Babó beigle is igyekezett résen lenni. Egyszer össze is kaptak Manóval, mert pont egyszerre akartak megszaglászni valami szmötyit.

Vasárnap.... amikor már mindenki magához tért, páran a Siklósi vár felé vettük az irányt, míg mások a fürdőbe mentek. Szerencsénk volt, mert ott valami várnapok voltak, műsorral, sokadalommal. A kutyákat a várudvarba felengedték, így mi is bemehettünk. 

A hétvége kellőképpen lemerítette Manót. Még Shénával, -  aki mától 2 napig nálunk vendégeskedik -  is csak egy kicsit játszott az este. 

Szombaton leküzdöttük magunkat Siófokra, mert az egyik barátunk szülinapját ünnepeltük. Bár délben indultunk el, bízva abban, hogy a nagy forgalmat megússzuk, több helyen is torlódás volt. Mire mi leértünk, már mindenki ott volt. Manó természetesen azonnal a kaják felé indult. A kertben nem csak az embereknek, hanem a kutyáknak is volt pancsoló. Na oda önként nem akart bemenni egyikük sem... segítettünk nekik.

Amikor a grillezés elkezdődött, Manó úgy gondolta nem várja meg, míg elkészül a cucc, megtámadta a sütésre váró húsokat... de nem ő volt az egyetlen... Gésa is ott ólálkodott, Edynek több esze volt, ő már a megsült husira gyúrt. Manó persze a család hűtőszekrényében is körülnézett, A ajtó nyílt, Manó feje már bent is volt... a macsekok kajájába evett bele... remélem nem fog nyávogni. A party végén pedig a grill eszközök "mosogatásával" segített drága jó keresztanyjának.

A háziak kismacskáit a kutyák elöl az emeletre menekítették, ám a felnőtt macsek egy ideig szabadon kóricált... szeretett volna hazajönni, de a kutyasereg nem akarta engedni. Manóék csapatostul rohangáltak, majd amikor besötétedett, falkában őrizték a házat.

Blökis társaságunk egyik tagja: Ibolya naiv festő. Ő készített egy festményt Manóról. Az átadásra ma délelőtt került sor. Amikor megérkeztünk Berni (berni pásztor) jól megugatott minket, felmerült bennem a gondolat, hogy vajon jó ötlet volt-e Manót is magammal vinni.

Aztán amikor kinyílt a kapu, a lehető legbarátságosabban csóválta a farkát és üdvözölt minket. Kisvártatva megérkezett Rokkó is a gazdijával. A két westie nagy örömmel üdvözölte egymást és innentől kezdve együtt fedezték fel a kertet. Rokkó ment Manó után, Berni pedig követte a két vendég kutyát.  

Eredetileg csak egy rövid látogatást terveztünk, ám végül ebédre is ott marasztaltak. Ennek Manó is nagyon örült, mert a rántott tarja húsos csontját megkaphatta. 

Erre a szombatra két szülinapi partyra is volt meghívásunk.. és persze menni akartunk mindenhova. Kis szervezést igényelt, mert a családi bulira Manót nem vihettük, a házigazda kutyája miatt. Ezért Manót deportáltuk az egyik dunakeszis barátunkhoz, aki a felvigyázás mellett Manó szállításáról is gondoskodott, elhozta a baráti szülinapra. 

Amikor megérkeztünk Dunakeszire, Manó nyílegyenesen vágtázott be Zsuzsihoz a kertbe, és követte az orrát (tengerimalac, nyúl... otthona is a ház) hátra sem nézett...Bezzeg, amikor elindultunk otthonról, Tomi gyalog a kutyával, én kocsival a virágárushoz,  akkor ragaszkodott volna hozzám, nézett visszafelé, hogy hol vagyok és nem akart menni, leült, húzatta magát.... (Zsútól később megtudtuk, hogy volt egy kis pityergés mert, miután felfedezte a házat rájött, hogy őt bizony otthagytuk, de gyorsan vigasztalódott... lopott egy plüsst és azt próbálta meg kinyírni) 

Aztán Sülysápon... míg mi oda nem értünk a többiek gondoskodtak Manó ... meg főleg saját maguk szórakoztatásáról. A kertbe kitelepített tengerimalacokat menekíteniük kellett, mert az összes kutya rástartolt a malacketrecre... a legkitartóbb Gésa volt, aki az üres ketrecnél sem akarta elhinni, hogy nem kap malacpecsenyét. Amikor megérkeztünk népes fogadóbizottság nyomult a kertajtóhoz. Manót nem viselte meg különösebben, hogy nélkülünk volt pár órát... Volt aztán, eszem.iszom, dínom-dánom, osztogatás-fosztogatás... majdnem éjfél volt mire hazaértünk.. és Manó még nem volt eléggé fáradt, úgy gondolta, hogy az est lezárásaként macskákra fog vadászni.

Vasárnap a Hajógyári szigeten atfer partyztunk szűkebb körben, Zizuékkal és a szúnyogokkal kiegészítve.. Ez utóbbiakat nem hívtuk, de csatlakoztak hozzánk és szívták a vérünket, minden riasztószer ellenére.