Menő-Manó és Ginger története

Társaságunk egyik tagja rendszeresen jár Dobogókőre kirándulni a családjával. Addig promózta a helyet, míg kedvet kaptunk és a társaság egy részével csatlakoztunk szombaton a menethez. A hegy tetején a nagy parkolóból indultunk... egy darabig lejtős úton mentünk... már akkor éreztem, hogy ennek meg lesz a böjtje.. és talán jobban is, mint azt a "túravezető" ígérte (azt mondta, a végén lesz egy kis rész emelkedő, majd ismét sík terep a kocsikhoz vissza) Nos az emelkedő = erős kaptató, a sík terep = "enyhe" emelkedő. Mindazonáltal a kirándulás élvezetes volt, jó, hogy elmentünk. Manót is el lehetett engedni, nagyon szófogadó volt. Időnként leállt ásni, de azért figyelt, és amikor úgy érezte, hogy távolodunk, ott hagyta a gödreit és rohant utánunk. Azt is rendszeresen ellenőrizte, hogy Tomival mindketten megvagyunk-e. A 3,4 km-es túra végén betoltuk a jól megérdemelt zsíroskenyér - palacsinta adagunkat, majd hazafelé Pomázon megálltunk még fagyizni. 

Manó meggyógyult, a levegő is kellemesen lehűlt, úgyhogy ismét mehettünk bandázni a futtatóba. Az odavezető úton pont utánunk kidőlt egy fa... még jó, hogy nem csapott agyon senkit. 

Kedden hajnali 3kor lóhalálában kellett Manót levinnem, mert hasmenése volt. Akkor még nem láttam, amit reggel, hogy nem sima hasmars, hanem véres. Azzal a lendülettel mentünk a dokihoz, aki vírusos bélgyulladást diagnosztizált (vélhetően a futtatóban szedte össze). Manó kapott 3 féle szurit, amiből 2 csípős volt. Nagy cirkuszt rendezett, Visított, rúgkapált, sőt harapni is próbált. Hárman fogtuk le a kutyát. Szegénykémnek diétáznia is kell és kapott többféle gyógyszert is. Szerdán ismét megszúrták, de úgy néz ki, időben kaptuk el a bajt, mert nem lázasodott be, eszik, iszik, jó kedélyű... már amennyire lehetséges ez ebben a kánikulában. A biztonság kedvéért azonban a hét végéig nem bandázhat, nehogy megfertőzzön valakit. 

Miután az árvíz szépen elintézte, hogy ne mehessünk a Duna-partra (rekord magassággal tetőzött az ár), másik helyet kellett keresnünk a sétához. Ezúttal a Normafához sétált fel a csapat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a séta után rétessel jutalmazzuk meg magunkat. 

Egy darabig töprengtem, hogy elengedjem-e Manót, majd miután a többi kutya is póráz nélkül jött (kivéve Toncsit, akit teljesen indokolatlanul vitt a gazdija "láncon" ) elengedtem. Egy darabig nem is volt gond, amikor szóltam, szépen visszajött a kutya. Majd úgy döntött hogy önállósítja magát... és kiszaladt az erdei út mellett lévő autóútra... amikor azonban a susnyásból is alig lehetett visszahívni, úgy döntöttem nem stresszelem magam tovább és pórázra vettem. 

Természetesen a guberálást, az ásást és a kunyerálást nem hagyhatta ki a kutya. Amikor félúton megpihentünk egy fatörzsnél, nekiállt ásni (de legalább egyhelyben maradt) az odafelé vezető út végén (János-hegyi kilátó) lángosoztunk, fagyiztunk, a túra legvégén pedig a jól megérdemelt réteseket toltuk be. 

Szombaton szülinapot mentünk köszönteni, amit nagy bátran bográcsozásra alapoztunk. Azért "nagy bátran" , mert az Időkép zivatarokat ígért, és sajna ez a jóslata a héten mindig bejött. A buli elején még napsütéses meleg idő volt, aztán jött némi frissítő zápor. 

A partyn ott volt egy bull terrier leányzó is, Karen. Manót nem nagyon érdekelte a másik állat, el volt foglalva a macska vadászattal. Ez annyira lekötötte, hogy legnagyobb meglepetésemre még akkor sem jött kunyizni, amikor elkezdtük enni a paprikás krumplit. A kerítésnél ordítozott, mert a macska a szomszéd kertből cukkolta. A háziak macskája, Pisti is menekült előle. Sikerült kisurrannia a házból és futott amerre látott. Manó a délután folyamán folyamatosan ellenőrzése alatt tartotta a területet. Karen próbált vele barátkozni, de Manó rámordult, hogy hagyja békén, neki most fontosabb dolga van. Amikor sikeresen elüldözött mindenkit, nekilátott szokásos tevékenységének: az ásásnak. A gyerekek nagyon élvezték a műsort.

A siófoki kutyabuli után egyenesen Döbröntére mentünk. Az időjárás enyhén hűvös volt, de ez nem szegte kedvünket. Bár hétfő reggel esett az eső, a következő  napok többé-kevésbé naposak voltak, így a kirándulások mellett napozni is tudtunk a medence partján. Aztán csütörtökön beköszöntött az ősz, reménytelenül esett, így a napot a wellnessben töltöttük. Pénteken és szombaton már ki-kisütött a nap, ezért elmentünk kirándulni és a szombati hegymászást sem úsztam meg.  

(Hasik Hotel)  

Manó nagyon élvezte a szállodát... főleg a macskákat. Az egyik éjjel  félrelökte a szemetes edényt, amit pont azért tettünk az erkélyajtó elé, hogy ő ne tudjon kimenni, ám kirontott és elkezdett cirkuszolni. Egyébként  - míg  tavaly csak akkor kezdett izgatottá válni, amikor elkezdtünk készülődni a kirándulások előtt, idén  már amikor feljöttünk a reggeliből elkezdett forgolódni, hogy mikor megyünk már. Szabályosan kikövetelte a  kirándulásokat. 

(Bitva patak)

A falu szélén folyó patakban nyáron rákot szoktak fogni az itt táborozók. A patak egészen Gannáig követhető. Esténként a Ganna felé vezető úton sétáltattuk Manót, aki eléggé egyértelművé tette, hogy mind a ketten menjünk vele. Ha csak az egyikünk vitte, akkor makacskodott, vissza-visszafordult, vagy egyszerűen azzal próbálkozott, hogy gyökeret eresztett. 

(Somló vár)

Eredetileg a hegy feléig fel lehet menni kocsival, ám Tomi amikor meglátta a földutat nem vállalta. Így gyalog másztunk fel a hegy lábától. Felfelé nem mértem az időt, de a leereszkedés több, mint 40 percig tartott. 

(valahol a Bakonyban)

A Köves kilátóba szeretünk volna felmenni (Bakonybél), ám már a turista út megtalálása sem ment. Tomi talált egy csapást az erdő szélén, ahol bementünk, majd kijelentette, hogy ott van egy "ösvény", másztunk, másztunk, de nem jutottunk sehová. Miután a mobileszközös helymeghatározás sem segített, javasoltam, hogy forduljunk vissza. Persze a nem létező ösvényt nem találtuk meg. Némi téblábolás, ismételt helymeghatározás után rábukkantunk a helyre, ahol bementünk az erdőbe. Manó eközben ásatásokat végzett.

(Esseg vár)

Pénteken az esőszünetet kihasználtuk és elmentünk Bándra. A várat könnyen megtaláltuk. Kicsit megáztunk, de megérte.

(Szarvaskő)

Döbröntén a falu felett magasodik. Itt már több alkalommal voltunk, ezért most sem akartuk kihagyni. A meredek résznél lépcsőket, korlátot tettek, így kicsit könnyebb volt felmászni. Lefelé a lankásabb részen jöttünk. Láttunk birkákat, kecskéket. Kicsit sokkolt, amikor a pásztor odaszólt a kutyájának: mennyé haza... az meg szépen hazament. Nesze neked tükör-módszer.... inkább ide kellett volna Manót beiratnom.

Egy hétvégére ismét összejött a nagy csapat. Ezúttal 15 kutya + gazdik vették birtokba az Éden-kertet. A pénteki nap az megérkezésekkel, ismerkedéssel telt, - Manót inkább az ásás érdekelte, majd bemutatta Toncsinak (westie), hogy egy okos kutya hol megy be a tóba. Történt ugyanis, hogy Toncsi a stégnél mászott (?) be, de kijutni már nem tudott. Sajnos senki sem fotózta, amikor Zsú (gazdi) utána ereszkedett a vízbe.  Vacsora után főleg a gazdik buliztak végkimerülésig a kutyák sorban kidőltek. Kivéve Manót, aki miután mindenki nyugovóra tért még le akart menni, majd hajnali 1/4 5-kor is sürgős szaglászhatnékja volt a kertben. Sokat, már csak ezért sem aludhattam az éjjel.

Szombaton bementünk Siófokra  (este a fiúk még visszamentek a városba az éjszakai felvételek elkészítése okán),  tornyot látogatni, majd egy váratlan lehetőség kapcsán elmentünk hajókázni. Előtte persze szereznünk kellett itatótálkát és vizet, hogy a kutyák ihassanak, mert senkinek nem jutott eszébe hogy a kutyák bizony a melegben szomjasak lesznek.

Vasárnap dél körül a csoportképek elkészülte után búcsút intettünk a társaságnak, és továbbálltunk. Az célállomás Döbrönte volt, ahol egy hetet töltöttünk. 

Manónak elég jól alakult a pünkösdi hétvégéje. Szombaton ugyan nem mentünk sehova, de vasárnap a telken sütögettünk, hétfőn pedig a Hajógyári szigeten bandáztunk, sőt még az esti futtatós buli végét is elértük. 

A telken nagyon jól viselkedett a kutya, még megkötni sem kellett. Gondolom ebben szerepet játszott az is, hogy ott sütögettünk az orra előtt. Persze az ásás nem maradhatott el most sem. Az agyagos föld szépen rászáradt a szőrére, ám ez nem pergett le, hanem csimbókokban lifegett. Igy a kádfürdőt nem lehetett megúszni. 

Hétfőn már nem volt olyan szófogadó a kiskutya... sőt... Amikor megérkeztünk a szigetre, már a kocsiban elkezdte a cirkuszt, hogy engedjem ki... hátra sem nézett, úgy rohant a többiekhez. Amikor a vízparthoz értünk - nem akartunk lemenni, mert az előző napok viharai miatt volt sár rendesen - Manó másként döntött és leszáguldott. Laci a falkájával és Zsuzsi lementek kutyákat itatni, a többiek fent maradtak. Manó össze-vissza rohangált odalent. Ekkor már én is utána indultam. Végül Laciék fogták meg. Nem dicsértem meg az állatot. Egy ideig pórázon jöhetett. Aztán a réten letelepedtünk és én ismét elengedtem ... talán nem kellett volna. Amikor a rohangálást, kergetőzést abbahagyta, ásott egy kicsit, majd felemelte a lábát és megjelölte Zsuzsi táskáját... Később volt valami tolakodás is, aminek következtében Nickó megharapta a gazdija térdét véletlenül... bár nem tudom Manónak mi köze lehetett ehhez, de valahogy ő is benne volt az incidensben. 

Jól kifáradt a kutya, mert hazafelé még megálltam a futtatónál, hogy az itthoniakkal is találkozhasson. Kicsit labdázott, kicsit játszott, de látszott rajta a fáradság. Itthon aztán szó nélkül bevonult a hálószobába és felugrott az ágyunkra aludni.

Pitypangot, egy tenyésztésből kivont tündéri kiskutyát (Varga klán legújabb tagja) vasárnap ismerhettük meg. Laciék a legnagyobb titokban készültek az új kutya fogadására. Volt is meglepetés rendesen.... főleg a gazdiknak... a kutyák nem csináltak nagy ügyet a sétán, hogy újabb eb csatlakozott a csapathoz, és Pitypang is úgy tűnt azonnal beilleszkedett a sétáló, labdázó társaságba. Manó ügyet sem vetett rá, őt csak a játék érdekelte... meg persze az ásás...

A szokásos társasággal grilleztünk szombaton Sülysápon. Az idő szép volt, a hangulat jó volt, ám a kutyák a kaja illatától kissé megbolondultak.... Nickóval volt a legtöbb "baj"... Bobbyval és Manóval is sikerült bunyóba keverednie. Folyt a kutyavér... Nickó vére, amikor Manó megkapta a másik kutya farkát. Egyik bunyót sem láttam... na ez volt Manó szerencséje, mert engem aztán nem érdekel, hogy ki kezdte, miért kezdte... nem tűrök el semmiféle balhét.

Minden kutya igyekezett résen lenni, hogy jusson neki a finom falatokból... Talán csak a Varga klán nem tolakodott. Brúnót a gazdik igyekeztek visszafogni, mert ment volna egyenesen a grillhez megsütni az orrát. Edy úgy döntött, hogy fiúknál a kanapén lesz a legjobb helye. Tehette ezt nyugodtan, mert Manó nem szeret ölben ülni, így egyáltalán nem volt féltékeny arra, hogy Tomin egy másik kutya ül. 

Hirtelen felindulásból kimentünk vasárnap sétálni a Hajógyárira. ...... amilyen hirtelen jött az ötlet, olyan hirtelen szakadt az égi áldás is a nyakunkba. A partra vezető úton egyszer egy kisebb esőt kaptunk (Manó végig hisztizett, hogy dobjam már a labdát), de ez nem rettentett el bennünket. A Dunánál a kutyák azonnal mentek a vizbe... Manó a labdázás után elkezdett sarazni, beteritve mindenkit, aki körülötte volt. Aztán elkezdett esni, de úgy komolyabban.... Egy darabig meghúztuk magunkat a fák alatt, majd amikor csendesedett elindultunk... de a java akkor jött ... Szét röhögtük magunkat, a víz meg csurgott rólunk. Arra számítottam, hogy Manó majd a vizparti sarazása után szépen megszárad és a homok kipereg a bundájából (ahogy szokott), mire a kocsihoz érünk... Hát ez nem jött be... koszos Manó nem elég, hogy megázott (útálja az esőt), még az itthoni zuhanyt sem úszhatta meg...

Szombaton bográcsozni mentünk a WRH-s csapattal Győrbe. Az Aranypart szabadstrandnál találkoztunk a többiekkel. A kutyák a nagy melegben bemásztak... ki jobban, ki kevésbé a vízbe, volt aki úszott is.. a kacsák után. Innen a Püspök-erdőbe mentünk, ahol paprikáskrumplit főztünk husival gazdagítva, többen hoztak sós meg édes sütiket is. A társaság leült, mint az iszap, a nap egyre melegebben sütött, sétálni nemigazán akart senki...  a kutyák játszottak, volt, hogy kissé összebalhéztak, Manó pedig azt leste, hol lehet kapni valamit, vagy honnan tud elcsórni némi kaját. Néhány balek őrizetlenül hagyott sós sütit a pokrócán, amit Manó, a kis élelmes megtalált és nekiált falatozni. Megpróbáltam elvonszolni, hogy sétáljunk egy kicsit, legalább mi ketten, de nem jutottunk messzire, mert egyszerűen leült az út közepén, hogy ő bizony nem megy tovább. Visszafordultunk... a kutya, mint akit puskából lőttek ki vágtázott vissza a buliba és folytatta portyázását. Időnként úgy kellett visszakergetni vagy cipelni a többiekhez. és persze ásás sem maradhatott el. A bográcsolás után még kávéztunk egyet a parton, majd elindultunk haza. Manó bealudt a kocsiban. Itthon is folytatta volna a pihit, de elkaptam egy kullancs vizsgálatra.... 2 dögöt találtam benne. Befúródva, döglötten és még nem szívtak vért (igy elég nehéz is volt kiszedni, az egyiket nem is sikerült, beleszakadt)

Nemcsak Manó, hanem mi is megszenvedtük ezt a hetet... (tavasz van a javából, mi meg nem bandázhattunk) ...szerdán meg kellett törnöm a csendet, mert Manó rosszul volt, az éjjel és aztán reggel is hányt. Szerintem az idegességtől, hogy semmibevesszük... bár Tomi azt mondja, hogy ezt csak belemagyarázom... Csütörtöktől már kapott vezényszavakat a kutya és elkezdtem feloldani.... a futtatóra is kivittem (örömhír, hogy elkezdték tyúkhálóval körbevenni, igy nem kell majd attól tartani, hogy a kerítésen keresztül meg tud lógni...  rossz hír - bár minket most nem érint - pedig az, hogy a közteresek megint kirajzottak és most nem a chippet ellenőrzik, hanem, hogy pórázon sétálnak-e a kutyák), Manó eleinte csak állt és bámult a futtató közepén, ... labdázni sem akart. és amikor megpróbáltam néhány gyakorlatra rávenni,  mintha a falnak beszéltem volna... Pénteken már együttműködőbb volt és bár úgy tünt egyáltalán nem figyel rám, amikor elindultam a futtatóról, félbehagyta a guberálást (a legtávolabbi sarokban volt) és rohant hozzám. A héten kaptam  egy kiegészítő tippet is, Jimék (Edy gazdi) úgy téritették észhez a kutyájukat, hogy elkobozták pár napra a kedvenc játékát. Hát ezt Manó megszívta, mert a módszert azonnal alkalmaztam és elvettem a játékait. Ez eléggé hatásosnak bizonyoult, dacára annak, hogy legfeljebb szétdobálja őket, csak ritkán játszik velük önállóan. De, úgy tűnik a tulajdonlás fontos neki. Amikor kiszúrta, hogy a dolgozószobában a polcon van a játéktartó kosara nagy cirkuszt rendezett, hogy az az övé, adjam oda neki... persze nem kapta meg. A legnagyobb csatát a franciaágyért vívjuk. Manó foggal körömmel ragaszkodik a korábban megszerzett pozíciójáért (jogot, hogy akkor ugrik fel amikor akar). A hét elején még eljátszotta, hogy felugrik, leteszem, felugrik leteszem....az ugrások száma aztán csökkent, de a lepakolás ellen nagyon tiltakozott. Pénteken aztán már nem ugrott fel... állt az ágy előtt kicsit nyüsszögöt, majd elment a helyére..., ám szombat este újra próbálkozott.... ez a csata még nem dőlt el.   A kioldásra először a futtatón egy kis bandázással, majd vasárnap a Hajógyárin egy nagyobb séta kapcsán került sor, aminek Manó minden pillanatát kiélvezte. Labdázott, futkározott, ásott, pocsolyázott.... többé-kevésbé visszahívható volt, ám sajna 1szer meglógott és szerzett egy csontot, amit félig sikerült megennie... Úgyhogy a szigor marad....

Vasárnap Manó nagyon letekerte a cérnámat... már éppen mentünk volna haza a reggeli sétából, amikor a domboldalon összejött pár kiskutya, igy elengedtem még egy kicsit, hogy játszhasson velük. Manó azonban ezt arra használta fel, hogy meglépjen. Először átszaladt a 10 emeletes házakhoz körülnézni, majd amikor látta, hogy elindulunk hazafelé (Nóri, Happy és Jonny gazdija is arra lakik) elindult utánunk... ám nem hozzám jött, hanem átvágtatott a téren és ment egyenesen a kedvenc guberálóhelyéhez. Sajnos vannak elmebeteg emberek, akik bár fel vannak háborodva, hogy állatok egyáltalán léteznek a városban, mégis mindenféle ételmaradékot csak úgy kidobálnak az ablakon... Manó csak zabált, zabált, jönni nem akart, sőt miután tudta, hogy rossz volt, menekült is. Nem működött az "ül" parancs sem.... végül elkezdett hazafelé menni, ami azért volt veszélyes, mert a parkolóban nincs biztonságban... ráadásul attól is tartani kellett, hogy eszébe jut, az utca túloldalán macskák szoktak grasszálni... A kutyát végül úgymond hazakergettem. Tomival pedig megbeszéltük, hogy Manó 1 hét büntit kap. Nem szólunk hozzá, nincs haverkodás, nem kap nasit, nem jöhet fel az ágyunkba, nincs bandázás.

A kutyának leesett a tantusz... a délutáni sétánál laza pórázon jött minden cirkusz nélkül. Estefelé aztán elkezdődött a próbálkozás... hozta a játékait, hogy foglalkozzunk vele... fel akart jönni többször is az ágyra... stb. A szívünk  facsarodott.... de ilyen még nem volt, hogy ne tudtam volna megfogni... szóval muszáj most bekeményítenünk... remélem működni fog.

Szombaton csülök-partyra mentünk a kibővített westie-s bandával. Az étterembe nem vittünk kutyákat, bár Manó nagyon szeretett volna jönni. Amikor elkezdtünk készülődni azt hitte szegényke, hogy megyünk bandázni és beállt követő üzemmódra. Mondtuk neki, hogy Manó te most nem jössz, de nem akarta elhinni... amikor elindultunk kislisszolt az ajtón és várakozóan megállt a lépcsőház előtt, mondván ő is akar. Úgy kellett visszacipelni, mert magától bizony nem ment be a lakásba.

A kárpótlásra Húsvét hétfőjén került sor, amikor kisütött a nap és kimentünk a Hajógyári szigetre. Közkívánatra sütöttem túrós rétest, Laci pedig hozott túrórudis muffint..., hátha mégsem sütök... Persze inni is volt mit...Manó leginkább ásással foglalatoskodott, kivéve, amikor zabálni lehetett. Szerencsére Bobek gyorsabb volt nála és amikor a réteses dobozt "valaki" lerántotta, nem Manó volt az, aki megette a sárba pottyanó sütit. (Kicsit segítettem is neki, hogy ne ő legyen az, aki feleszi). 

Azt mondanom sem kell, hogy Manó a pocsolyázást ezalkalommal sem hagyta ki. Az autókhoz visszafelé menet láb mellett tartottam a kutyát... a kék kerítéses résznél még működött is a szabadon lábnál követés.. aztán megindult,  az sem zavarta, hogy a kerítés már nem kék, hanem zöld. Talált egy nyitott kaput és bevágtatott a magánterületre... állandó tanítványával, Edyvel... Persze jellemző, mig Edy első szóra rohant a gazdijához, Manónak kellett némi könyörgés.  

Amilyen gyorsan lehűlt a levegő, ugyanolyan gyorsan döntöttünk egy jeges séta mellett vasárnap délben. 15,00kor már a Hajógyárin voltunk ... a megszokottnál kevesebben ugyan, de vidáman jól beöltözve vágtunk neki a sétának. Laciék Mazsit felmentették a túra alól, mert a kis szivével gondok vannak. Gésa, Tádé, Flóra meg Edy viszont ott voltak. Manó nagyon örült a bandázásnak. Előadta szokásos műsorát... egy idegen kutyától elcsórt egy labdát és azzal játszott, jutifalatot kunyerált és a  haverok sem tántoríthatták el az ásástól,  sőt még az sem zavarta, hogy Gésa ráült.. Lesétáltunk a vízpartig és ott Manó nekilátott. Úgy istenigazából. Közben a többiek játszottak, fogócskáztak, fáramásztak.

A séta végén a kék kerítés mellett mentünk vissza az autókhoz. Már azt hittem megússzuk a birtokháborítást, amikor egy hiányos keritésszakasznál Manó besurrant. Tomi ment az állat után és hozta ki a szökevényt, akinek nagyon nem tetszett, hogy megfúrták a felfedező útját.

A március 14-én leesett hómennyiség erősen kérdésessé tette a szombati bulizásunkat (Sűlysápra kellett eljutnunk). 15-én már a halasztást terveztük, majd többszörös egyeztetés után úgy döntöttünk nem lesz hó-, meg jéghelyzet, és egyébként is kell az adrenalin. A bulin ismét volt eszem-iszom...Laciék majdnem otthon felejtették a party névadóját, a kőrözöttet. A kutyák a hideg miatt beszorultak a lakásba - időnként azért kiengedtük őket a kertbe egy kicsit - . A kunyerálgatás meg a kutyaetetés soha nem látott méreteket öltött (azt hiszem, el kell a siófoki hétvége előtt beszélgetnem gazdi-társaimmal) A fogyókúrán lévő Bobek össze is kapott Gésával egy falaton, úgy kellett szétszedni őket. Manó kivételesen nem volt benne ebben a balhéban. Ő tanult Masni barátnőjétől és egy óvatlan pillanatban szó nélkül kivette a döbbent Brúnó szájából a nasit. A kicsi Nickó is megmutatta már az "oroszlánkörmeit", kissé összemorogtak Manóval, aki bevédte a kajáját meg a megszerzett játékát, majd Nickó a féltékeny Edytől kapott egy figyelmeztető seggbecsípést.  

A nagy zabálásnak persze meg is volt a rettenetes eredménye... éjjel kettőkor vihettem le tojni a kutyát.

Tegnap kutyás vásáron voltunk a szokott bandával a Hajógyári szigeten. Bár én erősködtem, hogy menjünk korábban... féltem, hogy ideér az eső... mégis negyedórás késéssel értünk oda. Szerencsére a többiek is. Pont egyszerre parkoltunk le, majd indultunk a Golftanyához. A vásár maga nem volt egy nagy szám, ám Manó gondoskodott a szórakoztatásunkról. Az egyik kiállító-sátor alól kibányászott egy kisautót... a másik oldalon egy kisgyerek játszhatott vele, mert a ponyva alól kinyúlt egy pici kéz a játékért.

A nagy füves területen találkoztunk több ismerős-ismeretlen WRH-sal. Manó Bobekkel és Brúnóval egy csapatot alkotva kunyerált óvatlan gazdiktól. Manó persze mindenkivel szövetkezett, aki csatlakozott hozzá a kunyerálásban. Igy, amikor Tomi Edyt akarta tömni, ő is jelentkezett. Miután ácsorogtunk nézelődtünk (voltak bemutatók is) , megpróbáltunk némi rétest meg kávét szerezni... nem mondanám, hogy a büfé fel volt készülve 2-nél több vendég egyidejű kiszolgálására.

A vásár után még sétáltunk egyet a szigeten. Tomi szétosztotta a maradék jutifalikat... volt is nagy tülekedés. Aztán előkerült egy labda. Amig csak a tacsik voltak az "ellenfelek" jól is ment a dolog, Manó simán lefutotta őket. Ezután egy agár mutatott érdeklődést a labda iránt... Manó felmérte az erőviszonyokat és feladta... inkább ásott. Sikerült segédmunkást is szereznie, mert Gésa ezúttal veletartott és együtt túrták a földet. A nap végére Manó annyira kimerült, hogy még kunyerálni sem jött este, amikor vacsiztam.

Vasárnap sosem látott tömeg jelent meg a Hajógyári szigeten... a tavaszi nap rengeteg westiest és nem westiest csalt ki. Amikor megérkeztünk leesett az állam a sokadalom láttán. Kellemesen csípős, napos idő volt. A kutyák össze-vissza rohangáltak, Manó főleg labda után - más labdája után - mi meg szép lassan beszélgetve vihorászva sétáltunk. Niki (Zizu gazdi) hozott tepertős pogácsát, aminek nagy sikere volt... mind a gazdiknál... mind pedig a kutyáknál. Manó persze most is gondoskodott a többiek szórakoztatásáról... a séta elején, távolból láttam, hogy egy gazdi nadrágját lepisilte... miután ez következmények nélkül maradt (lapítottam... nem az én kutyám...) később úgy gondolta, hogy az erőviszonyok tisztázása érdekében Tomi cipőjét is megjelöli (az én gazdim)... Ezt már nem lehetett elsumákolni. Megjegyzem ezt az "ott pisilek ahol akarok" dolgot már pénteken elkezdte, amikor a pucerájozás után Laci fotózni akarta, ... felmentek az emeletre és Manó ott az egyik virágos dézsát meglocsolta...

A hétvégén fánk-partyra mentünk Sülysápra - a világ végére - ,amin 12 kutya is részt vett. Ez persze alapvetően nem a kutyáknak, hanem főleg nekünk volt buli. Eszem-iszom, vigadalom. Az összezártság ellenére nem volt semmi gond a blökikkel, persze a party végére mind kidöglött. Manó azért itt sem hazudtolta meg önmagát, amikor kijutott a kertbe elkezdett egy szép gödröt ásni. A házaiak legnagyobb örömére - mint később megtudtam - Nickó (a házigazda kölyökkutyája) méltó tanítványnak bizonyult, mert folytatta a megkezdett gödröt, sőt bevonta nővérét Bocikát is.

Másnap egy levezető sétát tettünk a Hajógyárin. Manó az ásás mellett a pocsolyázásban is jól szerepelt.

Nem birok a kutyával.... Az esti sétáról jöttünk hazafelé. Szokás szerint a lépcső alján levettem a pórázt róla és előre küldtem. Ez azt jelenti, hogy 1 lépcsőfordulót felmehet, majd meg kell várnia. Manó viszont neki tetsző, érdekes hangokat hallott és tiltásom ellenére tovább rohant. Az 1. emeleten megálltam és vártam, hogy visszajöjjön... a kutya helyett azonban csak egy 2. emeleti szomszéd jött lefelé azzal, hogy Manó beszaladt az emeletükön egy lakásba. Azt hiszem várhattam volna rá a lépcsőházban reggelig. Felmentem és láttam, hogy a garázs-szomszédunkhoz ment be. Az asszony éppen akkor tette ki őkelmét... Volt persze nevetés, mulatság. A kisfiú (aki egyébként pár éve még annyira félt Manótól, hogy ha meglátott minket a lépcsőházban, pucolt előlünk) hívta volna vissza Manót, akit szemmel láthatóan semennyire nem zavart, hogy már megint rossz fát tett a tűzre....