Menő-Manó és Ginger története

Vasárnap kimentünk bulizni a cairn-csapattal a Hajógyári szigetre. 11 kutya alkotta a falkát. Manó gyakorlatilag minta-kutyaként viselkedett (na jó, egyszer nem tudtam elhívni, amikor egy szalonnasütőhely maradványai nézte át), de egyébként első szóra jött, nem maradozott el, futott, úszott, játszott stb.

Gingernek is jó napja volt nagyokat rohangászott, sőt egyre bátrabban ment be a vízbe... igaz, hogy csak szügyig, de akkor is... aztán rákattant Zlotyira aki nála kb. 1 hónappal fiatalabb (az oviból már ismerték egymást). Egy másik érdekes találkozás is volt: Ginger nagymamája Lora is velünk sétált.  Nagyon jól éreztük magunkat, mi is és a kutyák is. Beszélgettünk, játszottunk a kutyákkal,  pancsoltattuk őket, fotózgattunk, sőt Cato - Kevi gazdija néhány rövidke videót is készített.

Úgy alakult, hogy pár napra ki kellett költöznünk a lakásból. A Duna parton foglaltunk szobát, ami jó ötletnek bizonyult. A panzióban nem volt más rajtunk kívül, így senkit nem zavart, hogy Manó a környéken zajló macskaszerenádot élénk ugatással kísérte. A kutyák nagyon élvezték ezt a kis nyaralást, Ginger egy bot kedvéért négy lábbal bemerészkedett a vízbe és Manónak is volt mit felfedezni.

A kánikula tovább tart... a birtokon érik a gyümölcs, na azt a kutyák nélkül szedjük (kerítés még mindig nincs, macskák annál inkább). A Duna még mindig magasan áll, de azért lehet találni olyan helyet, ahol tudunk strandolni. A parkban viszont  változatlanul csak a szigorúan toklász mentes területekre megyünk. A minap egy lekaszált részre tévelyedtünk, az eredmény: Ginger: 176 bogáncs, Manó 125 bogáncs... röpke 1 óra alatt szabadítottuk meg ezektől a kisállatokat. A Népszigeten is csak a pályán biztonságos, az út mentén pillanatok alatt összeszednek mindenfélét.

Tényleg kitört a nyár... a kánikulában korábban indulunk reggel sétálni. A parknak arra a részére megyünk, amit rendben tartanak, mert a patak parton, sőt a házak közötti zöld területen is térdig ér a toklászos fű. Ha csak tehetjük lemegyünk a Duna partra. Tegnap Gingert is "bedobtuk" a mély vízbe. Bár magától nem megy be, jólesett neki a fürdés, mert utána boldogság köröket futott és nem volt gond megfogni és újból bevinni. Manó óvatosabb. Ő az első "kényszer-fürdő" után már résen van.

Kerti partin voltunk, mindkét kutyával. Manó járt már itt, és emlékezett, hogy van értelme alaposan körülnézni, mert macskát lehet látni. Nagyon élénk volt, amikor kiszálltunk a kocsiból. Ginger nem értette miért olyan izgatott Manó. A kertben aztán a kutyám elkezdte a felfedezést. Ginger hol ment utána, hol önállóan guberált és valami állattetem maradvánnyal került elő. Manót csak a macskák érdekelték. Óbégatott is torkaszakadtából. Bemászott a kocsik alá meg ahova csak tudott. Úgy nézett ki mint egy fordított borz (fekete csík a hátán). Aztán Tomi elunta, hogy kezelhetetlenné vált az állat és hazavitte. Ginger úgy érezte eljött az ő ideje és kinyílt a csipája. Átvette Manó szerepét és ugatott ezerrel. Persze ő nem a macskák miatt cirkuszolt, hanem a szomszéd kutyákkal szócsatázott.

Ginger bébi nem egy vizikutya ... eddig a parkban gondosan elkerülte a vizet, amikor itattuk őket a csapnál és csináltunk tócsát... nos a Duna parton is nagyon óvatos volt. Aztán ment Manó után, amikor látta, hogy a másik kutya megy a vízbe a labda után. Persze óvatosan, éppen hogy az első lábát tette bele... majd úgy gondolta az is jó, ha Manó kihozza és odaadja neki a játékot.

Ginger szombaton az óvodában megismerkedett Zlotyval a 4 hónapos cairn terrierrel. Persze nem egy csoportba kerültek, hiszen a mi kiskutyánk már nagycsoportos. 

Ginger egyre okosabb... az ül-fekszik már jól megy... meg a gazdi szemmel követése is. Miután kifigyelte, hogy Tomi a futiban általában a bokor mögé bújik el, megelégszik azzal, hogy megnézi, ott van-e és már megy is tovább. Aztán egyszer csak meglepetés érte... Tomi kimászott a kerítésen és elindult... na akkor volt "pánik" ... no nem nagy.. csak olyan "terrieres". A játék, bot szerzésben is elég ügyes, simán kiénekli a másik állat szájából, ami neki kell. 

Nem lehet rá panaszunk szorgalmával sincs baj... főleg ha valami ásásban lehet büntetlenül részt venni. Amikor Nudli gazdija autógumikkal gazdagította a futtató agility elemeit, azonnal jelentkezett segíteni.

A gödrözés egyébként hagyomány a "családban" ... úgyhogy megtalálta a zsák a foltját.

Özönvíz, szélvihar, lehűlés volt a meteorológia jóslata a pünkösdi hétvégére. Ebből az özönvíz már csütörtökön megérkezett. (A pünkösdi rózsákat már a hét elején leszedtem a telken, így azok megúszták).

Pénteken remek északi széllel repültünk a Balatonra, ahol egy csepp eső sem esett. Ennek ellenére Manó vizes lett. Tomi kénytelen volt lemosni, mert fetrengett valami büdösben... boldogan :)

Szombat reggel aztán Tomi felavathatta az új gumicsizmáját, mert az éjjel eleredt az eső. Persze egy kis csapadék nem tántorított el bennünket a kirándulástól. A Tátorján tanösvényre mentünk el a Soós hegyre. A löszfal tetejéről csodálatos kilátás tárult elénk. A fotók elkészítése (és a torony megmászása után - erre csak Tomi vállalkozott, mi Krisztáékkal inkább nem próbálkoztunk a csúszós lépcsőn) - Siófokra mentünk a pünkösdi vásárt megnézni.

Vasárnap Zamárdi volt a cél, a Kőhegyi kilátó és a Szamárkő. Ez utóbbi legendája: "Erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma" A pad állítólag valami gyógyító helyen áll. Mi mindenesetre üldögéltünk egy kicsit... ártani nem árt.

Természetesen a kutyák nagyon élvezték a kirándulásokat, a játékot és az ásást a parton, illetve a kertben. Ginger annyira belejött az ásásba, hogy amikor a zoknim "eltűnt" őt gyanúsítottam meg, hogy elásta valahol. Tényleg ő volt a tettes... a szoba sarkába, a fotel alá dugta el a "zsákmányt". A kisállat egyébként nagyot nőtt az elmúlt pár hónapban.

Cairn talin voltunk vasárnap délelőtt Manóval és Gingerrel. A várakozásnak megfelelően sok kutyus jött el a gazdikkal. A csapatból párakat már ismertünk. Manó példamutatóan viselkedett, első szóra rám figyelt, ha kellett irányt váltott és csatlakozott a menethez, jött, amikor hívtam. Úgy tűnik a kemény több, mint 6 éves munka meghozta gyümölcsét. Gingerrel lesz mit dolgozni (főleg Tominak), de rá sem lehetett különösebb panasz, nem lógott meg. Ahhoz képest, hogy milyen inger gazdag környezetbe csöppent figyelt. No nem annyira ránk, hanem a "hordára" ... no meg Bradyre (westie kölyök), akivel külön frakcióztak. A csapatban több testvér és egyéb rokon is volt, a gazdik igyekeztek a családi kötelékeket megfejteni. Nekünk sikerült azonosítani Heidit (Ginger féltestvére) és Barneyt, (Ginger unokatestvére). Miután összeállt a csapat, lesétáltunk a vízpartra, ahol Manó leckéket adott Gingernek az ásás művészetéből. Több érdeklődő is volt. 

Emlékeim szerint Manó már a második héten (őt azonnal le lehetett vinni) nagyjából szobatiszta volt. Gingernél pelenka volt letéve, amit igencsak megszokott, megszeretett. Noha, amikor már levihettük, az esetek nagy részében lent intézte a dolgait, de azért - főleg este, éjszaka, hajnalban - érkezett csomag, (folyékony is, szilárd is). Aztán ezen a héten megtörtént az áttörés. Már szerdán volt olyan érzésünk, hogy azért óbégat a fürdő előtti kisfolyosón, majd megy a bejárati ajtóra kapaszkodni, mert mennie kell. Csütörtökön már bizonyosak voltunk, hogy bizony ez egyértelmű jelzés. Kitapasztaltuk azt is, hogy főleg este kell résen lenni, mert a vacsi után kb. 1 órával szólni fog, hiába töltünk előtte 2 órát a futin. .... és igeeen ... jó úton haladunk megúsztuk a csütörtök éjjelt és a pénteket is ... sőőőt a nyerő széria szombaton is folytatódott.

Kedden Manót jött megtrimmelni Andi. A kisállatom arcára ismét kiült a döbbenet, már a lépcsőházból alig akart visszajönni. A sorsát persze nem kerülhette el. Ginger békésen szuszókált (na jó, egyszer odament megnézni, mi folyik az étkezőben), míg Manó az asztalon azon gondolkodott, hogy került ő oda és egyáltalán micsoda dolog őt így letámadni a saját otthonában. Manó után Ginger következett. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyi szőr jön ki belőle... most mindenesetre mindkét kutyánk csinos. A kullancs cseppeket is megkapták, ugyanis támadnak azok a dögök.

A héten minden nap este a futin volt a buli, szombat délután viszont lementünk a plázsra. Jeges kávét akartam inni, aztán láttam, hogy van forró csoki is fagyival, habbal, úgyhogy azonnal módosítottam. Estére ideért az eső, úgyhogy a vasárnapi ovit töröltük a programból (szombaton természetesen volt okulni Ginger és Tomi)

Manó és Ginger mindennapjaihoz hozzá tartoznak a futtatói bulik. Délutánonként hatalmas csapat verődik össze, nem ritka, hogy 20-22 kutya is kint van egyszerre. Szerencsére mindkét kutyánk szeret odajárni. Manó az ivaros kanoktől (főleg akiket nem ismer) védi Gingert, aki az ártatlanok bizalmával fut oda és puncsol mindenkinek. A főbb kedvencei: Csipke, Harapka és Woody,  de bárkivel szívesen játszik, aki hajlandó erre (ma például Mojitó volt az egyik favoritja)

Manó leginkább a nagy falkafutásokban vesz részt... és más labdájának eltulajdonításában. A feladatok végrehajtását is inkább Gingerre bízza. 

Szombaton a borús, esőre hajló idő ellenére elmentünk oviba. Miközben Ginger "okult", mi Manóval sétáltunk egy kicsit. A séta után beültünk a kocsiba és néztük mi folyik a kispályán. A gazdiknak osztották az észt, miközben az ovisok egymást gyűrték ...illetve főleg Ginger gyűrte a többieket. Az óvodai segéderő folyamatosan szedte le a renitens kiskutyákat a többiekről. Számoltam ... aztán Ginger 20. felemelésnél abbahagytam ...

Az ovi után elindultunk a Balaton felé. A hétvégén igencsak hűvös volt, még szerencse, hogy egy nappal meg tudtuk toldani az ottlétünket, így hétfőn élvezhettük a napsütést is a tó partján. Ginger nagyot nőtt, így Artúr is kutyaszámba vette és elkezdett ő is játszani vele, Manó pedig megmutatta, hogy ő a főnök, és Ginger tulajdonképpen az ő kisállata. 

Szombaton megkezdődött Ginger hivatalos nevelése. Elmentünk vele a népszigeti suli óvodájába. Ez Manónak kicsit szívás volt, mert Ginger hajnali sétáján kellett részt vennie. Utána viszont egyedül maradt és nyugta volt.

Gingernek szerintünk nagyon tetszett az ovi. Kb. 20 vele közel azonos korú kiskutya volt. Azonnal kinézett magának egy barna kiskutyát (kicsit hasonlít Harapkára, akivel a futin szokott birkózni), de játszott mindenkivel, akit csak ért. Az ovónéninek többször is közbe kellett avatkoznia, mert Ginger letarolta a többieket és gyakorlatilag ráfeküdt az éppen aktuális játszótársára.

A foglalkozáson a behívást és a letiltást gyakoroltuk. Megfigyeltem, hogy amikor a behívásra került sor, Tomi mindig igyekezett elsőként elrikkantani magát... hátha akkor Ginger jobban felfigyel, hogy mennie kell valahova. A végére már egész jól ment... persze segített a "falka szellem" is.

Amikor hazaértünk (Tomi sétált Gingerrel még egy kicsit mielőtt feljöttek) Manó nagyon örült Gingernek, kiengedtem a lépcsőházba, és lerohant az érkezők elé. Délután együtt mentünk a futtatóba, ahol szerencsére elég sokan voltak. Ginger játszani akart mindenkivel (a már begyakorolt tarolásos módszerével) mérettől függetlenül, Manó pedig nézte... aztán védte...

A 7vége igen mozgalmas volt, miután már péntek késődélután lementünk Krisztáékkal a Balatonra. Azért, hogy ne legyen Gingernek gondja az utazással, indulás előtt bandáztunk egy nagyot a futtatóban. A döntés jónak bizonyult, végig aludták az utat és újult erővel kezdtek randalírozni a kertben. 

Szombaton esős, borús időre ébredtünk, ennek köszönhetően mindhárom kutya nyakig sáros volt (persze ez csak a két westien látszott) A napot a szabadban töltöttük. Tomit Ginger a Balaton-parton kihívta egy futóversenyre. A kutya ijesztően megiramodott, s ezzel elintézte magának, hogy legfeljebb pórázzal a nyakán engedjük el.... , de kellett is ez a kis mozgás, mert elképesztően sokat ettünk-ittunk. 

Ginger természetesen igyekezett a két "nagy" kutya programjában részt venni, az ásás és a guberálás érdekelte... ééés ő volt a "legügyesebb" , mert ő találta meg a halott vakondot. Hozta nekünk büszkén és nem értette miért köpetjük ki vele és miért vesszük pórázra. 

A hétvége egyik legígéretesebb hozadéka pedig az volt, hogy Manó és Ginger elkezdtek ténylegesen játszani, birkózni egymással. Ezt szombat este kezdték el az ágyon, és folytatták másnap a kertben.

Húsvét Hétfőn kinyitott a kedvenc fagyizónk, így Manó megkapta az idei első fagyiját és Ginger is megkóstolhatta a tölcsért. Délután egy nagyot bandáztunk a futin. Sok ismeretlen kiskutya is volt. Gingerrel gyakoroltuk egy kicsit a behívást (ebben Manó is részt vett)

Ginger oltását pár nappal halasztani kellett, mert egy kicsit megfázott és prüszkölt. Igy ez volt az első olyan hétvége, amikor legálisan kinyílt előtte a nagyvilág. A dunakeszi plázsra vittük péntek délután. Az indulás nem ment egyszerűen, mert amikor kiszálltunk a kocsiból és letettük, kővé vált. Aztán jött két kutya és rájött, hogy ez nagyon jó buli. Manót követte mindenhova, aki Sir Lancelotként védelmezte. Idegen kutyák csak módjával szaglászhatták Gingert. A pórázon való sétát persze tanulnia kell. Az egyszerűség kedvéért egy kis időre összekötöttük Manóval és ezáltal félig szabadlábon jöhetett.

Szombaton a Zsivány sziklákhoz kirándultunk. Gingernek még szoknia kell az autózást, viszont a gyaloglás jól ment neki (bár az út végére elfáradt és Tomi cipelte egy kis ideig). Az erdőben nem engedtük el pedig ment volna ... Manó után, meg Artúr után is. A mocsarazásból azonban ő sem maradhatott ki és megpróbált a "nagyfijúk" ásásába is bekapcsolódni. Az egész napos program kellőképpen kifárasztotta mindkét kutyát.

Vasárnap cairn terrier haverokkal találkoztak a kutyák a Hajógyári szigeten. Többek között ott volt Kevi is, aki Manóval járt egy osztályba a Népszigeten, de volt két 10 hónapos kölyök is. Összeszedtük minden bátorságunkat és elengedtük Gingert. Először a pórázt engedtük el, majd lecsatoltuk, hogy ne akadályozza a játékban. A falkaszellem működött. Ginger nem lépett meg, hanem élvezte a bandázást. Manó is jól szórakozott, ásott, kergetőzött, pocsolyázott.... és persze védte Gingert.

Manó haverjai Shéna és Nudli jártak nálunk. Megállapítottuk, hogy Ginger igen bátor kiskutya. Semennyire nem érdekelte, hogy Shéna barátságtalan vele, Nudli fél tőle... nyomult mindkét kutya felé ezerrel. Már várjuk a pillanatot, amikor vihetjük oviba és a futtatóra. Mióta nálunk van - Manón kívül - 6 különböző vérmérsékletű, életkorú és természetű kutyát ismert meg .... kíváncsiak vagyunk a folytatásra..

A folytatásban gazdik nélkül vendégeskedett Shéna és Nudli. Rögtön kisebb lett az arca Shénának, és Nudli sem lett bátrabb, pucolt Ginger elöl, pedig amikor nem mozgott, nem piszkálta. A dohányzóasztalt elraktuk, hogy senki ne tudjon az asztal alatt sunnyogni. Volt is riadalom... Shéna Tominál, Nudli nálam próbált menedéket kérni. Van mit alakítani a csapaton... a legközelebbi találkozásuk már nyílt téren, az utcán lesz...

A hétvégét a Balatonon töltöttük, Manó, Artúr haverjánál. Nagyon jó ötlet volt Krisztáéktól, hogy meghívtak bennünket. Azon túl, hogy Manó (és mi is) mindig jól érezzük magunkat ott, Gingernek nagyon jót tett, hogy ilyen körülmények között kezdhette el a világot felfedezni. 

Pénteken egy kicsit még hezitáltunk, hogy tudunk-e ilyen hosszú utat bevállalni Gingerrel, mert a kocsiban való utaztatás (hányás nélkül) még elég esetlegesnek tűnt. A hétvégén azonban túljutottunk ezen a problémán és nekünk is megszűntek a fóbiáink, hogy Ginger majd mindig szenvedni fog, mert nem bírja az autókázást. A kisállat végig aludta az utat, egyszer sem hányt. 

A kertben hamar feltalálta magát... és Artúrt, aki már menekült előle, mert elege volt a túlzott érdeklődésből....Ginger nagyon jól szórakozott.

Száraz leveleket, tobozokat rágcsált, ásott is és megtörtént az első szabadföldi ürítés is, amit megünnepeltünk. Hihetetlenül élvezte az egészet... aztán kénytelen volt a pórázzal megbarátkozni, mert a Balaton parton csak a "nagykutyák" mehettek szabadon. Manó és Artúr élt is a lehetőséggel és vígan guberált együtt.

Az étkezéssel sem volt gond, bár bizonyára segített a turbó (darált marhahús brokkolival), amit Csaba hozott a kutyáknak. Manó is igen jól járt. Indításnak falatozott egy kicsit Artúr tányérjából (ezt csak később tudtam meg) Kapott ebédet tőlem, aztán este Csaba bőségesen megetette (nem tudta, hogy ebédelt), végül desszertként megette mit Artúr még reggelről meghagyott. A nagy zabálásnak meg is lett a rettenetes következménye... vasárnap 1/2 5kor kezdődött a műszakom... miatta. Ginger teljesen kifáradva aludt békésen... aztán 6kor ismét ki kellett vinni Manót és 1/2 8-kor is volt produktum ... és még három a nap hátralévő részében. 

Az időjárással igen nagy szerencsénk volt. A zápor amit beígértek éjjel ért a térségbe, reggelre eloszlottak a felhők és még napozni is tudtunk a kertben. A Balaton part csodás volt. Az első éttermi látogatás is megtörtént. Vittünk boxot, hogy majd abban lesittelve tartjuk a kisállatot, de nem volt erre szükség. Ginger, ahogyan a "nagyfijúk" is, szépen az asztal alatt feküdt a lábunknál. Manó persze egy idő után elkezdett szirénázni, hogy ő is ott van, és megkóstolná amit eszünk, de a szombati zabálás után nem engedtem adni neki... na jó...csak egy falat husit...

Amikor vasárnap este hazaértünk úgy tűnt, hogy mindkét kutya szépen fog szunyálni... Manó el is vonult azonnal lefeküdni (az utolsó rövid sétára alig tudta Tomi levonszolni), de Ginger kipihente magát és kezdte volna a randalírozást... erről azért lebeszéltük. Mi is elfáradtunk.

A két legfontosabb projektünk - jelenleg - az etetés és az autózás. Ginger válogat, finnyázik és leginkább a karalábét hajlandó minden cirkusz nélkül megenni. Szerdán, miután nem evett a reggelijéből, délben kínomban már a starter táppal (az apróbb szemű, mint a kölyök táp) kevertem a joghurtot, hátha azzal benyeli a tápot is. Bízom abban, hogy a szervezete tudja mennyi kell neki... betegnek biztos nem beteg, mert egyébként működik: játszik, pisil, tojik ... mondjuk a pulykanyakra rágerjedt a kutya ... mind a kettő.  Sőt Ginger félti is a zsákmányt. Mindenesetre az evésre oda kell figyelnünk, főleg, hogy a tápot is megegye...Manó elkényeztetett bennünket. Ő mindíg, mindent hajlandó megenni.  

A másik projekt az autóztatás, amit kiegészítünk a pórázon való közlekedés gyakorlásával. A lakásból a lépcsőházba a lépcső tetejéíg úgy kell(ene) jönnie (Ebbe nem számít bele, amikor kilóg a folyosóra és elszabadul). Amikor csak tehetjük megyünk egy kisebb kört, hogy szokja.

A fentieken túl persze neveljük a zállatot és játszunk... ezekben Manó is segít nekünk. Úgy látjuk Ginger nagyon szereti Manót, igyekszik a közelében lenni és kitörő örömmel üdvözli, amikor hazajövünk a sétából. Manó is egyre jobban elfogadja a kicsit... már-már szereti. Valamelyik reggel lesitteltük Gingert, hogy alhassunk még egy kicsit, Manó egy idő után jött szólni, hogy szabadítsuk ki a tesót. Nem tudtunk ellenállni  olyan cuki volt... persze ezzel el is kezdődött a műszak.

A programok közé a héten beemeltük a kaka-vadászatot,  kedden ugyanis a radiátor alá tojt. Szerencsére hangosan üdvözli a terméket, ezzel jelzi, hogy jöhet a személyzet takarítani. Nem akarom elkiabálni, de amióta rajtakaptam, hogy a tiltott zónában tojik, azóta ismét a pelenkára (vagy annak közvetlen közelébe) teszi le a csomagot (kivéve, amikor bosszúból a szoba közepére csinál).

Az első hivatalos babazsúrra szombaton került sor, amire Artúr és Edy volt hivatalos. Végül Edyt nem hozták el, mert Teri úgy gondolta, hogy ő is szeretné megdögönyözi Gingert és Edy jelenlétében, ez finoman szólva kockázatos lett volna.

Artúr először menekült Ginger elől, mondván ilyen pici kutya márpedig nincs is, majd Manóval bűnszövetkezetben elkezdték kergetni a kis feketét, aki élvezte a nagyfijúk társaságát. Artúr hangos csaholással fejezte ki tetszését, de azért ügyelt arra, hogy Ginger nehogy megszerezze a játékokat ... Manó játékait. Végül Ginger kipukkadt és a kanapén Tomi mellett aludt egy rövidet, majd újratöltve folytatta a hancúrozást. Manó a nagy vircsaftban sem feledkezett meg arról, hogy a felnőttek ilyenkor enni is szoktak, ezért résen volt. Artúr viszont olyan izgatott volt, hogy még a felkínált jutifalatot sem fogadta el.

Biztunk abban, hogy a vendégeskedés kellőképpen kifárasztja a kutyákat. Ez 50 %-ban teljesült. Manó este 9kor szépen elvonult aludni, Ginger pedig 10-kor úgy gondolta, indulhat az esti cirkuszolás. Nagy nehezen lebeszéltem a szőnyegrágásról aztán lefeküdt végre.

Vasárnap Tódi és Brady jöttek látogatóba. A fekete-fehér összeállítás nagyon jól mutatott együtt, de fotózni őket több, mint kihívás. Tódi és Manó csak kapkodta a fejét, hogy a kicsik mit randalíroznak. A konyhától a nappalin át az erkélyig mindenhol ment a birkózás, rohangálás. Először csak Ginger harci morgása hallatszott, majd Brady is rákezdett. 

A vendégség után Ginger és Manó is kidőlt. Legnagyobb örömünkre Ginger is vagy 2 órán át nyugton maradt. Manó 7kor szeretett volna már elvonulni a hálóba lefeküdni, de rá várt még egy rövid séta. Ginger viszont kipihente magát és kezdte volna a játékot előröl.

Hétfőn kihasználtuk a jó időt és lementünk a kutyákkal a Duna partra. Manó boldogan rohangált, igaz nem sokat, mert Ginger miatt csak rövid időt töltöttünk ott. Viszont a kocsiban Ginger Manónál kereste a biztonságot. A kicsit megviselte a "kirándulás", úgyhogy elhatároztuk, hogy elkezdjük szoktatni a kocsihoz. Gyakran kell rövid utakra vinni.

Aztán az etetéssel kínlódtunk ... Ginger nem akart enni, csak játszott az étellel, a konzerv sem kellett neki.. rájöttünk, hogy Manó kajáját akarja. Rendeltem bárányos puppy tápot, ám Gingernek nem a táp ízesítésével volt vélhetően gondja, hanem a beáztatással (a szottyos táp nem kellett) ... és Manó karalábéjából is akart  ...

Szerdán Manót trimmelték, aminek nem nagyon örült a kiskutyám. Amikor Andi megérkezett - jobbra számított - beült a helyére és arcára kiült a kétségbeesés. Persze nem úszta meg a fodrászkodást. Ginger is kapott ízelítőt... csak, hogy tudja mi vár rá .. fülecskéjéből kitépte Andi a szőrt, valamint megmutatta, hogyan tépkedjem ki a babaszőrt, hogy erős szőrzet alakuljon ki. 

Mialatt Manóval sétáltam Ginger megkapta a 3. oltását. Elég jól viselte a kocsikázást leszámitva, de az étkezés megy már rendesen. Közben - természetesen - élik világukat a zállatok és egyre jobban összebarátkoznak. Volt falkafutás, közös kukkolás az erkélyről, sőt, amikor az oltás után Ginger egy kicsit maga alatt volt, Manó játszani hívta ... ééés késő délután megtörtént az áttörés...végre együtt játszottak, kergetőztek.

Bár eredetileg 27.-e előtt nem terveztünk kutyamutogató vendégjárást, néhány azért becsúszott. Kati barátnőm kezdte a sort pénteken. Manó nagyon örült neki és Gingernek is tetszett a helyzet.

A sor a sógornőmékkel folytatódott. A család Beni kutyája is tiszteletét tette. Mindenki arra számított, hogy Benő majd játszani kezd a kicsivel... esetleg Manó bevédi Gigert.. de nem ez történt. Manó nagyon megörült a vendégseregnek és sokkal oldottabbá vált Gingerrel kapcsolatban (a nap folyamán egyetlen morgás sem volt). Beni viszont félt a kiskutyától, menekült előle, a kanapéra, sőt feljebb is, a háttámlára, miközben  Ginger élvezte a nyünyörgetést, amire Manó egyáltalán nem volt féltékeny, sőt a kedvenc kislabdáját is megosztotta Gingerrel.

 éééés, mióta Ginger becuccolt Manó ma éjjel aludt először ismét hanyatt fekve. (azért a reggeli osztásánál rászólt a kicsire... csak hogy érezze a kisállat a törődést)

Hétfőn megvolt az első komolyabb összetűzés Manó és Ginger között. A vita tárgyát Ginger barna kisegere képezte. Manó ugyanis úgy gondolja, minden új játék az övé és ha ő megunta, akkor játszhat vele más is ... egészen addig, amíg neki nem kell újra. Ginger ismét Las Vegasban érezte magát... játszott, ugatott, pisilt, kakilt...és az evés is jobban ment, némi nedvestáp segítségével. Kitaláltuk, hogy Ginger Manó sétaideje alatt egyen, így csak a reggel 7 órás etetésnél kell résen lenni. Egy fürdetést is beiktattunk, csak, hogy teljes legyen a nap és tiszta a kutya (kicsit pisiszagúnak éreztük)

Kedden, Ginger, Manó vezetésével felfedezte az erkélyt, majd egy laza mozdulattal elintézte a már egyébként is megtépázott szúnyoghálót. Egyre bátrabb és pofátlanabb. Manó viszont - még talán nincs túl az első sokkon, amit a kiskutya beköltözése okozott számára - de egyre jobban kezeli a helyzetet és Gingert... persze figyelünk rá és dicsérjük, jutalmazzuk. Mi azonban sokkos állapotba kerültünk amikor csámcsogást hallottam A zaj forrása Ginger volt. aki egy adag kakit desszertként akart elfogyasztani. Fogkrémes szájmosás volt a nyeremény, ami kifejezetten nem tetszett a zállatnak.... aztán sírva röhögtünk a jeleneten.... és a napnak még nem volt vége. Ginger Manó pofonládáját is kinyitotta. Éppen Manót nyünyörgette Tomi, amikor Ginger odaérdeklődte magát. Manó kitört és megruházta a kicsit, hogy most ő van soron. A két kutya összecsiszolódási projektje most a fő feladat.

Szerdán újabb kalandok vártak Gingerre. Nem elég, hogy ismét rákerült a hám, még a szállitóboxba is betuszkolták. Rögtön nem a hám lett a kutya legnagyobb gondja. Az állatorvosi rendelőben, megvizsgálták és egy féreghajtót is letuszkoltak a torkán. Manó is a térségben volt, de nem akartuk sokkolni, így Shénával és Nudlival kint maradhatott a váróban. Aztán Ginger a sok macerálás után rókázott egyet... szerencsére a féreghajtó nem jött ki. Estére kiheverte a megpróbáltatásokat mert hihetetlen energiával rohangált, játszott... és idegesítette Manót, akinek odaadtuk a barna egeret, hogy érezze a törődést.

Csütörtökön hatalmasat játszott, rohangált Manó a reggeli sétán. 2 jack russel terrier és Shéna volt ebben partner. Talán ezért, talán azért mert kezdi elfogadni, tudomásul venni Gingert, féltékenységi morgás, kitörés nem volt "csak" nevelési célzatú hörgés... az meg ráfér a kis pofátlanra.... Sőt Manó jelentkezett játékra, és a közös étkezés is zökkenőmentesen zajlott. Mivel napközben nem esett az eső, kiengedtem őket az erkélyre... ez tetszett mindkét kutyának. Úgy gondolom Manó túl van nagyjából a kezdeti megpróbáltatásokon, mi pedig túl vagyunk az első komolyabb takarításon ( Tomi belelépett egy "aknába" és széthordta... veszünk lottót).

Péntekre úgy néz ki beállt egy ideálisnak tűnő menetrend. Reggel 7kor mindkét kutya kap reggelit, majd Ginger Manó sétaideje alatt pót reggelit kap. Együtt ebédelnek, a vacsorát pedig ismét Manó sétaidejére időzítettük. A tapasztalat az, hogy akkor eszik Ginger jobb étvággyal, ha együtt esznek Manóval. Mára már teljes mértékben átállt a kiskutya a Brit care lazacos puppy tápra, amit konzerv nélkül is jó étvággyal elfogyaszt. A konzervet csak azért kapja, mert jól esik.

Az éjjel már külön aludtak végig... Ginger bemászott az új ágyba, Manó a nappaliban kanapézott. Persze amikor Manó megérkezett, Ginger azonnal átmászott az ő ágyába... itt bealudtam... amikor legközelebb rájuk néztem, mindenki a saját ágyában aludt már. Viszont elkövettük azt  a hibát, hogy a játékokat nem szedtük be éjszakára. Amikor Manó kiment a nappaliba, hogy a kanapén fejezze be az éjszakát, Ginger utána ment és nagyon megörült a játékoknak ... elkezdődött a műszak.

Tegnap már nem volt erőm folytatni a blogot, mert Ginger 2 emberes kutya... azt hiszem a következő hetekben, hónapokban (években?) sok pihenés nem lesz.... de kezdjük az elején.

Gingert tegnap egy óra körül hoztuk el. Kaptunk kölcsön egy boxot, azzal együtt ült be hátra Tomi a kocsiba. A kiscsaj azonnal kiverte a balhét, micsoda dolog lesittelni őt. Aztán össze-vissza mászkált, puszit osztott, majd odarókázott a boxba. Fel voltunk erre készülve, több törölközőt is vittünk magunkkal. Erre szükség is volt, mert az úton még egy hányás volt, majd egy utolsó, amikor a boxban felhozta a zállatot a lakásba Tomi. Ezt leszámítva jól utaztunk. Vittünk egy kisegeret játszani, ami nagyon tetszett Gingernek. El akarta ásni a boxban.

Aztán becuccolt. A kedvezőbb fogadtatás érdekében én előre mentem és megetettem Manót, hogy kissé lenyugodva várhassa az új jövevényt. Ginger vagány kiscsaj, egyáltalán nem volt betojva... Bevonult és egyből Las Vegasban érezte magát. Rávetette magát Manó játékaira, hivta Manót is játszani, felfedezte a lakást. Manó pedig legnagyobb megdöbbenésünkre féltékeny volt a kicsire. Először le akarta vadászni, amit persze letiltottunk, de a végén már már mintha játszott volna vele. 

Az ételosztásnál kezdődtek a gondok. Ginger nem akart enni.. éppen hogy kézből elfogadott egy kevés kaját... Manó persze készségesen jelentkezett, hogy ő bármikor bármennyit hajlandó megenni... A féltékenykedés folytatódott. ...Manót némi extra falattal lekenyereztük.

Miután Tomi és Ginger kirandalirozta magát és végre lefeküdtek, indult a hacacáré a hálóban. Manót feltettük az ágyra, a kicsi meg kapaszkodott, hogy őt is, őt, is... amikor feltettük nagyon megörült... és megőrült.. össze-vissza ugrándozott, Manó meg nézte, hogy mit nyüzsög... aztán mindenkit lepakoltunk. Manó elment az erkélyajtóhoz függönyözni, Ginger meg egy laza hisztit levágott, hogy szeretne visszajönni. Végül feladta...éééés befeküdt Manó ágyába,.... Manó is szeretett volna már lefeküdni, de foglalt volt az ágya... végül úgy döntött, ő is elfér... EGYÜTT aludtak.... hajnali 2kor Manó felkéredzkedett hozzánk. Szerencsére Ginger nem ébredt fel és nem volt újabb hiszti :))) .... aztán hajnali 5kor elkövettem azt a hibát, hogy kimentem pisilni... Ginger kicsi szeme azonnal felpattant s követett... én viszont a PELUSON megpillantottam az éjszakai termést. Ember szarnak még igy nem örült. Miután eltakarítottam, Ginger még pisilt is egyet... az viszont már a pelus mellé sikeredett... de legalább a jóindulat megvolt a kutyában :)))

Sokáig nem tartott, mert amikor felkeltünk 3/4 7kor Ginger úgy gondolta, hogy most már szolgálatban van a személyzet és nekiállt összeszarni a nappalit. Tomi még a kávéját sem itta meg, amikor már két kupac kaka boldog tulajdonosa lett.