Menő-Manó és Ginger története

Manó kicsi életében (és a miénkben) nagy változás állt be, miután Ginger becuccolt. No de ne szaladjunk ennyire előre... 

Tomi már évek óta rágja a fülemet, hogy kéne még egy kutya... Manónak pajti... nézegetett is mindenféle kutyát és kifárasztásos módszerrel lassan elérte, hogy beleegyezzek. A cairn terrier volt a befutó. Két kikötésem volt: legyen lány és legyen sötét ... ez utóbbihoz már nem ragaszkodtam volna, miután megláttam ChaCha -t. Szóval már tök mindegy milyen színűvé válik. Jó eséllyel sötét marad a zállat amit kiválasztottunk, hiszen a mamája és a papája is sötét.

Ginger december 17-én látta meg a napvilágot 4 másik kölyökkel a Coeur De Lion d'Hongrie kennelben. Szerencsére az alomban 3 lány is született, így nekünk is jutott. 4 hetes korukban voltunk lent választani. Láttuk a szülőket, és a többi kutyát is (Enya-t a tavalyi alom egyetlen lánykáját, aki a kennel ígéretes szukája lesz, ChaCha-t a búzaszínű szintén ígéretes szuka kölyköt) 

Xeniaval - a tenyésztővel - gyakorlatilag végig online kapcsolatban voltam, folyamatosan kaptam a híreket, képeket, videókat a kicsikről. 

Aztán elérkezett a várva várt nagy nap. A kicsik 8 hetesek lettek, megkapták a második oltásukat, többször kaptak féreghajtót.... chippet kaptak, útlevelet és már készen álltak, hogy új, végleges otthonukba költözzenek. Már nagyon készültünk, vártuk a pillanatot. Megvettük az új ágyakat, tálakat, puppy tápot, nyakörvet, pelust (hiszen még nem lehet levinni a kiskutyát), kimostam Manó összes játékát, természetesen vettünk IKEA patkányt, egeret a kicsinek, sőt beszereztünk egy új szőnyeget is, hogy inkább azt tegye tönkre Ginger... de túl jó szőnyeget vettünk... ezért azt betettük a dolgozó szobába és a nappaliban lévő régit "hagyjuk" leamortizálni. 

Manónak is "megmondtuk" , hogy rövidesen ketten lesznek... Kitettük az új ágyakat (nappaliba és a hálóba), nemigazán értette miért. Aztán etetésnél 2 teli tálat tettünk le, de csak az egyiket ehette meg. Első alkalommal azt hitte Las Vegasban van és miután evett pár falatot a sajátjából, rohant volna a másik tálhoz, majd amikor visszaküldtem a sajátjához mohón befalta és ment volna megint a másik tálhoz... Ám Manó okos kutya... 3-4 nap alatt megértette, hogy csak az egyiket eheti meg... a sajátját. A 4. napon már rá se nézett a másik tálra... vagy mégis (?) ... magára azért nem mertem hagyni...

folyt. köv.

Szombatra valami könnyű, rövid kirándulásra gondoltam, amikor a diósjenői tanösvényt javasoltam a csapatnak. Bár a leirat 3-4 órás időtartamra jelezte a túrát, gondoltam a kb. 5 km-t megtesszük 2 óra alatt. No persze, sík terepen, száraz talajon ... Nos, minden volt csak sík terep, meg szárazság nem.... 3,5 km folyamatos kaptató, majd 1,5 km meredek lejtő, ráadásul az út egy szakaszán dagonya, sár. Én, szokás szerint túrabottal indultam útnak, helyenként Tomit is segítségül hívtam, de az út egy bizonyos szakasza után Kriszta és Csaba is szereztek egy-egy botot maguknak. A kirándulás viszont mindent megért, volt patak, hegytető, szikla, erdő, kilátás. A kutyák is nagyon élvezték, szinte végig póráz nélkül jöttek, alig-alig találkoztunk más turistákkal. 

Csak az az utolsó lépés nem kellett volna. Kriszta elcsúszott a sárban és nagyon beütötte a karját, amire támaszkodott. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a baleset tényleg az utolsó lépésnél történt. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha ez a a meredek szakasz elején történik... Beültünk a kocsiba és húztunk haza. Tomi elvitte Krisztát az ügyeletre, Csaba elment a TAJ kártyáért, én meg felvittem a retkes kutyákat magunkhoz. Manó nagyon örült a vendégnek. Fürdés után, Artúr elkezdte gyilkolászni Manó játékait, aki egy idő után úgy gondolta, hogy a kék AngryBird-öt kérné. Artúr finoman jelezte, hogy nem adja. Miután ráunt, Manó azonnal megkaparintotta a plüsst és aztán viszonozta a morgást, amikor Artúr meggondolta magát és visszament volna a játékhoz. Öreg este lett, mire mindenki hazajutott. 

Szombaton erősen párás napra ébredtünk, de Kriszta megnyugtatott, hogy Siófokon sütött, süt, és sütni fog a Nap. Valóban, ködben indultunk és napsütésben érkeztünk. Lecuccolás után azonnal a partra mentünk, ahol szerencsére jégmező fogadott. A kutyák szinte azonnal a jégre mentek.  Manó követte Artúrt, majd később önállóan is nekivágott... a tó közepe felé. Ordítottunk persze, hogy visszaaa. Ezután a mólónál vetette magát a mélybe és hozta ránk a frászt. Tomi és Kriszta is jégen járt. Mi Csabával a parton maradtunk, ahonnan fotóztam a bátrakat. A kutyák (is) nagyon élvezték a sétát, szinte senki sem volt a parton rajtunk kívül. Még este is kimentünk (persze akkor már szigorúan pórázon tartottuk Manót) Kellett is a plusz séta, mert rengeteget ettünk ... Manó is ... Azt hiszem jó ütemben voltunk Siófokon, mert vasárnap már erősen kezdett olvadni (jövő hétvégén már tuti nem lehet rámenni a jégre... már ha lesz egyáltalán). A föld sem volt jeges, így az ásást, mint állandó programot sem kellett nélkülözniük a kutyáknak. 

Manónál tegnap egész nap vendégek voltak. Nudli gazdija, aki bevállalta aznapra Shénát, szeretett volna már délelőtt elmenni dolgozni, ezért felajánlottam, hogy jöhet napközibe hozzánk mindenki. Miután a kutyák kisétálták magukat a "látványhóban" (éppen csak annyi esett, hogy egy vékony réteg legyen a talajon), már jöhettek is a napközibe.

A séta után járó jutifalattal a lányok elvonultak a dohányzóasztal alá, Manó pedig, miután befalta a részét, leste, hogy nem hullik-e ki valami morzsa a többiek szájából. A délelőtt békésen telt el, Shéna is oldódott, ha nem is futott, de visszahozta a labdát, játszott kicsit. Nudli pedig engem fixirozott és puncsolt. A délutáni sétán nagyon rendesen viselkedtek, mindenki, minden cirkusz nélkül ürített, szimatolgatott, jött, szótfogadott. Kimentünk a nagyfutira, ám amikor lekerült a lányokról a "köldökzsinór" Shéna azonnal elkezdett aggódni, amit farokleengedéssel, szoros lábkövetéssel jelzett. Megcsináltattam velük a gyakorlatokat és indultunk haza.

Manó, amint megérkeztünk befordult a konyhába, hogy kéri az ebédjét. Az persze, hogy együtt etessem őket reménytelen volt. Bár egymástól távol tettem le a tányérokat, Manó, miután belekóstolt a sajátjába, rohant, hogy előbb megegye a lányokét. Nem engedtem. Shéna nem akart enni, Nudli azonban igen. Őt végül kézből etettem meg (Manóval nem lehetett bírni) Délután a punnyadozás után volt még egy kis labdázás, ugatás, futkosás, majd végre valahára Shéna is hajlandó volt enni, de csak Tomi kezéből fogadta el az ételt. Az esti sétán már nagyon nézegették a lányok, hogy haza kéne menni. Shéna nem is csinált semmit csak nézett vágyakozva a házuk felé, úgyhogy Tomi hazavitte őket Barbihoz.

A múlt hétvégére tervezett kirándulás ideje jött el szombaton, amikor csodaszép időre ébredtünk. Egy gyors reggeli kör után már indultunk is Artúrt (Manó haverja) és gazdijait (a mi haverjaink) felvenni. Gyorsan megtaláltuk az indulási pontot. A leirat szerint, szinte lehetetlen eltévedni a tanösvényen... figyeltük nagyon az útjelzéseket, Kriszta kinyomtatta az útvonalat és Tomi telefonján is néztük hol járunk. Nem tévedtünk el.

Volt minden, hegy, völgy, mászás, barlanglyuk (ahová a kutyák szerettek volna bemászni), befagyott tó (amin a kutyák szerettek volna jégen járni, persze nem engedtük) patakon átívelő hidacska, kerítésen átívelő létra (Artúr kicsi seggét át kellett vinni, Manó nem várta meg a segítő kezeket, felmászott... aztán Tomi őt is leemelte), vaddisznó túrás nyomok (amik szaporább léptekre ösztönöztek). Manó is ásott egy kicsit, hogy összezavarja az utánunk jövőket és, hogy teljes legyen a kirándulása.

A túra végén jól megérdemelt ebédünk elfogyasztása után még körbe sétáltuk a csárda mellett lévő kis tavat... csak úgy levezetésképpen. Persze a kutyák itt is jégre kívánkoztak... meg Kriszta is... de nem volt elég vastag a jég. Tomi talált egy jópofa fát, amire egy fotó erejéig fel kellett ültetnie Manót... aztán ő is utánamászott.
A vasárnapi after-partyn... borsóleves, lazacfilé, pulykasült (ezekből a kutyák is kaptak bőségesen), gesztenyepüré, citromos-csokis süti volt szerény, estébe hajló ebédünk, amit egy kis sétával igyekeztünk kompenzálni...

A hétvégi ónos eső törölte a programunkat, a tervezett kirándulásnak annyi lett. Manónak be kellett érnie a szokásos sétákkal... oda is Tomi vitte őt, mert nagyon nem volt kedvem korcsolyázni. Most lessük az Időképet és drukkolunk, hogy tűnjön el a latyak, és a friss hó ne egy jeges alapra essen.

Party-arcok

Manó hétvégéje már péntek este elkezdődött, amikor kimentünk az adventi vásárba. Pont Darth Vedert kezdte el formázni egy jégszobrász. Manót persze a földön fellelhető molekulák jobban érdekelték. Kicsi orra folyamatosan porszívózta a teret. Este diót törtünk, ami szintén érdekelte. Vadászta a röppenő darabokat, ezért inkább magam mellé ültettem és időnként kapott egy-egy falatot.

Szombaton az esti séta után felmentünk Nudliékhoz névnapot, születésnapokat köszönteni... és megtartottuk a kiskutyák karácsonyát is. Manó gyanakodott már induláskor, hogy nem egy szokványos sétára megyünk, hiszen ajándékos zacskók voltak a kezemben. Miután a séta végén nem kanyarodtunk a házunk felé, rájött hova megyünk és elkezdett vágtázni, majd Nudliék házánál felugrált a kapura, dörömbölt, hogy nyissák már ki, be akar menni. A küszködésből később nekünk is kijutott, mert a tojáslikőr nem akart kijönni az üvegből... együtt drukkoltunk, hogy legyen valami... végül pezsgőztünk (is) ... a kutyák pedig lesték, hogy a pogácsa osztásnál sorra kerüljenek. A vidám este után Manó teljesen kidőlt, aludt reggelig, mint a bunda.

Ezt jól is tette, mert vasárnap egy szép kirándulás várt ránk. Szilvásváradra mentünk Artúr haverjával a Szalajka völgyébe. Az idő misztikusan ködös volt. Tomi nem bírt magával, mindenhova felmászott, Manó persze utána. Az egyik szikláról seggen csúszva jöttek le... Nem tudom melyikük volt a sárosabb. Remek fotókat készítettünk és csodásan éreztük magunkat. Kevés kiránduló volt a térségben, így nyugodtan szabadon engedhettük Manót és Artúrt, akik éltek is a lehetőséggel, boldogan rohangásztak, guberáltak ... ástak. Útközben ittunk forralt bort, ettünk kályhában sült pisztrángot (én is megkóstoltam), majd a kirándulást egy kiadós estebéddel zártuk (természetesen hullott a falat kiskutyáknak).

Szombaton a Hajógyári szigeten kezdtük meg az adventi hétvégét, ahol Manó Bobekkal és Tódival bandázott. Drukkoltam, hogy a kutya ne legyen nagyon sáros, mert este vendégségbe készültünk és kutyamosás-szárításra már nem volt idő. Manó nagyon jól viselkedett (csak egyszer állt be valami mocsárba, de az szerencsére leszáradt róla hamar) Tódi viszont önállósította magát, szagot fogott, és csak ment, ment.... aztán Manó is elkapta a szagot, de őt simán vissza lehetett hívni. Bobek kihasználta az adódó alkalmat és leste a lehulló virslikarikákat, időnként reklamált is, ha bizonyos időnként nem kapott (nagyon örültem, hogy elfogadta, ette, vidáman sétált, és együtt guberált Manóval). Találkoztunk más kutyásokkal is. Az egyikükben Bánsági Ildikót véltük felfedezni, majd amikor beszélgettünk vele, a hangjáról már biztosabban felismertük... a német juhász kutyáját, Boriszt sétáltatta.

Este szauna partyra mentünk, Manóval persze. A háziak aggódtak, hogy a kutyájuk mit fog szólni a vendégkutyához, mert Tappancs nagyon védi a területét. Azt tervezték, hogy elzárják majd a kutyát. Erre azonban nem került sor, mert kis győzködés után ráálltak, hogy engedjük össze a kutyákat.... és láss csodát, Tapi örült Manónak, aki először közömbös volt, majd amikor elunta a másik kutya folyamatos nyüzsgését, beszólt a másik állatnak, majd oda is kapott (megtrimmelte kissé Tapit). Ezek után nem mertük a két kutyát magukra hagyni. Amíg szaunáztunk Tappancs a nappaliban, Manó pedig a szauna előterében töltötte az időt. 

Vasárnap nálunk volt vendégség, Nudli és Shéna jött (gazdikkal persze). Forralt bort ittunk, beszélgettünk... no meg a kutyákkal játszottunk.  

Manó Mikulás bulija már pénteken elkezdődött Shénával és Nudlival. Barbi névnapját mentünk ünnepelni... és ha már ott voltunk mikulásoztunk is. Hullott a manna (kutyakolbász, sajtos süti, mogyoró) Manó igyekezett nagyon résen lenni. Nudli kolbászadagját egyszerűen kikapta egy óvatlan pillanatban a gazdi kezéből és hamm benyelte. Esélyünk sem volt, hogy elvegyük tőle.

Szombaton a Fressnapfba mentünk bevásárolni... közben lemázsáltuk a kutyákat... szerencsére Manó nem hízott, így nyugodt szívvel adtam oda neki a Mikulás ajándékát. Vasárnap a Golf tanyán Artúr haverjával folytatta a bandázást a zállat. Míg Artúr ruhákat próbált Manót szabadon engedtük... nagyon élvezte, hogy rohangálhatott a nagy kutyákkal.. időnként benézett az árusokhoz is... úgy kellett kiguberálni őt az asztalok alól, mögül. Az idő elég szutyok volt, de azért egy kicsit sétáltunk a szigeten, hogy Artúr is kifuthassa magából a shoppingolás feszültségét, majd Szentendre felé vettük az irányt. Körülnéztünk a karácsonyi vásárban és sétáltunk a Duna parton. Ebédelni visszamentünk Óbudára. A kutyák sem jártak rosszul, a rágcsájukon kívül kaptak egy kis padlizsánkrémes uborkát és rántott sajtot. Igazán méltóan ünnepeltük meg Advent 2. vasárnapját.

Csütörtökön disznóvágásra mentünk Kisjakabfalvára, Manó kedvenc helyére. Amikor megérkeztünk a kutya azonnal elkezdett hisztizni, hogy engedjük már ki az autóból... emlékezett, hogy az a macska-tanya...kereste is izgatottan a cicusokat, de pechjére most nem volt friss alom. Ezek után a konyhában folytatta a cirkuszt. Kért szarvaspörköltet, töltött káposztát... aztán odarókázott a helyiség egy sötétebb részére. Még szerencse, hogy Tomi (és nem más) vette észre a "termést" ... gyorsan eltakarítottam. Korán lefeküdtünk, hiszen másnap már 1/2 6-kor kelni kellett. Az éjszaka azonban mozgalmasan telt, mert Manó 1/2 1-kor kikéredzkedett, hajnali 4-kor pedig szolgálatba helyezte magát és ugatni kezdett. Tomi ezt gyorsan leállította odarakta mellém a zállatot és szólt, hogy ne engedjem le az ágyról. Nem mondanám, hogy kialudtam magam.

Ezek után került sor a hajnali gyilkolászásra. 8-kor már mind a három disznó halott volt és elkezdődött a feldolgozás. Összeszokott csapat végezte a munkát, így délután 3-ra már el is készültünk. Manót időnként kihoztuk, de nem volt boldog. Félt a leszúrt tetemtől, és a lovaktól is. Egyedül a macskák feltűnése hozta izgalomba. Pajti, a háziak kuvasza próbált volna vele játszani, de Manót nem érdekelte. Nem volt teljesen rendben a gyomra sem, ezért mérsékelten kapott extrákat (résen kellett lenni, mert a kutya önkiszolgálásra próbált berendezkedni... a csirkéknek szánt "moslékba" és a vendégeknek szánt - meggondolatlanul a földre letett - töltött káposztás fazékba is meg próbált beleenni).... főtt húsos csont jutott neki... de az is soknak bizonyult, mert a második éjszakán is többször ki kellett vinni tojni. Sőt ... ismét hányt. 

Szombat reggelre megérkezett a havazás ... elindultunk hóvadászatra, mérsékelt sikerrel, mert a melegedés okán a hóesés havasesőbe, esőbe váltott át. Azért találtunk olyan útszakaszt, ahol Manó pockozhatott egy kicsit a hóban.

A zsírt, meg a töpörtyűt már itthon sütöttük ki. Manót diétára fogtuk és vettünk Bolust meg Lacto protectet, hogy a kis gyomrát rendbe hozzuk (nyugodtan végig aludta az éjszakát)

Ezen a héten még tavaszias volt az idő, ezért igyekeztünk kihasználni a szép időt. Manónak igen jó hete volt. Szerdán a Hajógyári szigeten madarászhatott Artúr haverjával. A varjak... vagy mik ... úgy gondolták, hogy övék a terep. A két kutya ment, hogy megkergesse őket, de a fagyi kis híján visszanyalt. Tisztára hitchcocki feeling volt. A madarakat kicsit sem zavarta, hogy Manó és Artúr odarohant... sőt ... szerintem nézegették is, hogy milyen szép 2 nagy pocok jön ebédre nekik.. 

Csütörtökön a Paprikás patakhoz mentünk kirándulni. A kutyák az erdei sétát is nagyon élvezték. Szinte senki sem volt rajtunk kívül .. néha feltűnt 1-1 kutya (gazdival persze), akikket Manó és Artúr falkába rendeződve megkergetett. A tisztásnál aztán meglepetés érte a két hőscincért. Egy medveszerű nagy kutya közelített. No azt a kutyát már óvatosabban közelítették meg. A gazdija minket nyugtatott, hogy nem bánt a nagymedve, mi meg őt, hogy ebédeltek már a kis fehérek..

Természetesen az ásó program sem maradhatott el:

Pénteken Nudlinál vendégeskedtünk. Szülinapra voltunk hivatalosak. A kutyák kacsahúsos bőségtálat kaptak (mi pálinkáztunk) Sajnos fotókat nem tudtam készíteni, mert Manó olyan izgatott volt, hogy kiverte a tálat Nudli gazdi kezéből, majd amikor felfalta a lehullott cuccot, ment volna, hogy elvegye a lányok kajáját...

Szombaton Edyvel és Artúrral bulizhatott Manó (is). Tök ciki a kutyám ... ahogy megérkeztünk berohant a házba, felzabálta Edy otthagyott kajáját, majd kijött és lepisilte az ajtófélfát. Jól indult az este... azután folyamatosan leste ki mit eszik, hátha kap... végül előkerült egy szatyor teniszlabda... naná, hogy az kellett volna neki, ami Artúrnál van.. Szerencsére nem volt semmi összemorgás a kutyák között... na jó .. azért figyeltünk, hogy ne is legyen...Manó nagyon elemében volt... amikor eleredt az eső, úgy gondolta, hogy akkor nem kint, hanem a szobában fog ásni ...  nekilátott egy földön lévő virágcserépnek... tiszta fekete volt a pofája... és, hogy nehogy fekete seggűnek kiáltsuk ki, valahol valamikor beleült valamibe, amitől rózsaszín lett a szőr a popóján.

Szombat estére beköszöntött az ősz, majd vasárnapra ideért a tél. (Hó sajnos csak a hegyekben esett, itt lent a városban csak a hideghez és az esőhöz volt "szerencsénk") A vasárnapra tervezett karám-party Bobekkal és Tódival sajnos elmaradt.

Napok óta szokatlanul enyhe az idő, ezért elhatároztuk, hogy kimegyünk a kutyákkal a Plázsra. Vittünk kemping felszerelést és termoszban kávét. A szél elég erősen fújt, úgyhogy mi Barbival nem is vetkőztünk fürdőruhára (az eredeti terv ez volt). Kb. 1 órát piknikeztünk... azután nagyon jólesett beülni a meleg autóba. Megérte kimenni...a kutyák nagyon boldogok voltak, rohangáltak a parton, csillogott a kis szemük ... persze hullott a jutifalat is... Közben természetesen vadul fotóztam ... majd felmentünk Nudli gazdijához egy pálinkára... ránk fért.

Szombaton Manó, kis barátaival Bobbyval és Tódival sétált a Hajógyári szigeten. Szerencsére Bobeknek nincsenek az életminőségét rontó tünetei (drukkolunk neki továbbra is). Szépen, tempósan szedte a lábát, jelentkezett jutalomfalatért és reklamált, ha nem toltuk neki kellő gyakorisággal. Manó hol Bobbyval, hol Tódival maradozott le guberálni, vadászgatni... több ízben is használnunk kellett a "mit kap a kiskutya" hívószót. 

Az idei - talán - utolsó verőfényes hétvégét használtuk ki szombat-vasárnap Siófokon. Manó, Artúr barátjának gazdijai hívtak meg bennünket. A parton szinte senki nem volt rajtunk kívül. A két kutya boldogan rohangált, ásott, hempergett. Este forralt boroztunk, pezsgőztünk, míg a kutyák együtt őrizték a házat... és persze folyamatosan foglalkoztattak bennünket. Manó nagy dilemmában volt, hogy ordítozni menjen a kerítéshez Artúrral, vagy inkább üljön lesben az asztalnál, falatra várva.  

Vasárnap is sétáltunk a Balaton partján, egészen a homokzátonyokig mentünk el. Artúr kacsákra vadászott, Manó pedig úgy gondolta, hogy falatozni fog... egy "szélben szárított, levegőn érlelt" tetemet talált, amiben megfetrengett, majd elkezdte megenni. Nem örültünk ennek a fordulatnak.

Aztán lestük a facebookot drukkoltunk és izgultunk, mert Bobek haverjuk vasárnap délben CT vizsgálaton volt. Sajnos rossz hírek érkeztek. Szomorúak vagyunk.

Szombaton Artúr és Edy haverja (gazdikkal együtt természetesen) vendégeskedett Manónál. Edy majdnem otthon maradt, mert a gazdik tartottak kissé, hogy rendet tesz a másik két fiú között, de aztán mégis elhozták... és jól tették, nem volt semmi gond. A kutyák nagyon örültek egymásnak... Manó boldog volt, hogy buli van. Amíg a vendégkutyák Manó játékaival foglalkoztak (a vidra volt a fő kedvenc), Manó a falatokra vadászott. Félidőben lementünk sétálni egy körre. Később Artúr segített Manónak ordibálni az erkélyen, de Edy is volt kint kukkolni. 

Még szeptember közepén a WRH rendezvényen volt szemészeti szűrés, ahol Manónak magas szemnyomást mértek és meglebegtették, hogy emögött zöldhályog és egyéb betegségek is állhatnak. A héten elmentünk kivizsgáltatni. A rákosligeti rendelőben nézték meg Manót (az állandó orvosánál nincs szemészeti szakrendelés). Szegény kutya azt hitte bulizni megyünk és csak nagy sokára esett le neki, hogy egy váróteremben üldögélünk... be is ült Tomi lába közé és nagyon nem akart bejönni a vizsgálóba. Az asztalon aztán remegett szegénykém, mint a nyárfalevél. Alaposan megvizsgálták, néztek neki könnytermelést, pupilla reflexet és persze szemnyomást is. Nos, a kutyának kutyabaja, úgyhogy megnyugodva távoztunk. A csepp amit a szemébe csepegtettek megfestette kissé a szőrét, úgy nézett ki , mint akinek behúztak. Ez gyorsan lekopott, de másnap az egyik szemére erősen hunyorgott, gondolom a cucc amit becsepegtettek a szemébe nem tett jót neki. Szerencsére nem kellett ismét orvoshoz vinni, mert kitisztult a kicsi szeme.

 Az ősz azért jobban áll neki ... és a bandázást is jobban kedveli, mint az állatorvosi rendelőt...

Csütörtökön ismét kitört a kánikula, úgyhogy rohantunk a kutyákkal a Duna partra... ahol szinte csak mi voltunk. Időnként jött arra egy-egy kutyás... Shéna ha kellett, ha nem leordította a közeledők fejét, végül Barbi amikor a kutyája elkezdett cirkuszolni, sarkon fordult és elfutott. A kis hisztigép, azonnal abbahagyta a kiabálást és rohant a gazdija után. Ez egy jó módszernek bizonyult. Mindeközben drukkoltam, hogy az indián nyár kitartson a hétvégén is, mivel a Balatonra készültünk Artúr-westie gazdijaihoz vendégségbe. 

Duna part

Szombaton napsütésben indultunk el a Balcsira és a jó idő kitartott...vasárnap hajnalban volt egy nagyobb eső, de mire felkeltünk és indult a nap a szél elfújta a felhőket. A Balaton parton jókat sétáltunk. Találtunk egy homokos félszigetet is, ahová természetesen bementünk a kutyákkal. Vasárnap a vihar (vagy egy horgász) egy jókora halat vetett a partra, amit gyanakodva nézegettek a kutyák... szerencsére senki nem fetrengett bele, persze a gazdik résen voltak, mert előző nap a kacsaürülékben Gésa, Tádé és Toncsi is meghempergőzött.

A csoportkép sem maradhatott el, bár elég nagy kihívásnak tűnt a kutyák egymás mellé ültetése és főleg az ott tartása... valaki mindig leugrott, elmászkált...

A nyaralóban Artúr gazdijai nagyon kitettek magukért... volt eszem-iszom, mulatozás. A kutyák is kaptak bőven lepattanó falatokat (ennek egyenes következményeként hétfőn hajnalban Manó bónusz sétát kért).

Borkóstolással és likőrkóstolással folytattuk az ünnepséget Manó kis barátaival, vagy inkább a gazdijaikkal. Persze a kutyák is jól jártak, főleg Manó, mert az ügyességi játéknál alaposan megtömhette a belét. (A másik két kutya nem ismeri az ilyen játékot, ezért Manó ette meg az össze jutifalatot)

A partyzás szombaton a WRH szülinapi rendezvényén folytatódott. Ez a kutyáknak nem volt olyan jó buli, mert pórázon voltak, és keveset mozoghattak. Mi viszont össze-vissza vásárolgattunk. Bár a tombolán egyikünk sem nyert semmit, Manó sötét haverja Tódi a westie szépségverseny kakukktojása kapott különdíjat.

Vasárnap egy after-partyval zártuk a hetet a Hajógyári szigeten. Remek idő volt és a Duna annyira visszahúzódott, hogy egy kellemes sekély rész alakult ki, így a vízbe önként és szívesen mentek be a kutyák... a labda után... 

Kicsi Manóm ma 6 éves lett. Szokás szerint tortával ünnepeltük a jeles napot.

A nyár utolsó napsugarait is igyekeztünk kihasználni, ezért a héten amikor csak tehettük rohantunk le a plázsra. Manó fürdeni nemigen akart (sherpával ment úszni), a labdáért azonban szügyig hajlandó volt bemenni a vízbe.

Szombatra aztán megérkezett az ősz, esőben sétáltunk reggel és nagyon úgy nézett ki, hogy este nem jöhet a zállat velünk vendégségbe (sokan is voltunk, no meg sáros kutyát sem akartunk vinni). Aztán az eső elállt és Manó jöhetett. A megszokotthoz képes kevés kutya volt, hiszen a házigazdák kutyái mellett Manón kívül csak Masni és Chili (Andiéknál vendégeskedő cairn baba) volt jelen. A szokásos kunyerálás nem maradt el. Manó nagyon nézte, kitől kaphat valamit..

Vasárnap a Hajógyárin bandáztunk... már nem volt olyan meleg, hogy a kutyák fürödjenek, de persze azért belementek... inni ..Chili is kint volt, mivel csak vasárnap este mehetett haza. Az ásást ő kezdte a parton, amit Manó nagyon jó ötletnek tartott. Tovább mélyítette a gödröt és kinevezte a sajátjának... hol Chilitől, de főleg Tóditól védte... Gésa persze megnézhette... aztán Chilit is odaengedte..

A nyaralás Tatán fejeztük be, ahova barátaink esküvőjére igyekeztünk. A terv szerint már 14,00-kor ott kellett volna lennünk, de útközben defektet kaptunk. Szerencsére Tomi ragaszkodott, hogy küldjenek egy közel lévő gumist (Ajkáról 15 perc alatt ott volt), mert az assistance terve az volt, hogy tréleren visznek minket Szombathelyre, ami jóval több időbe telt volna. Végül szerencsésen megérkeztünk és kezdetét vette a tivornya. Másnap, az esküvőre a fotózáshoz a kutyák már pucc-parádéba mentek a sétára, a romok közé a Cseke-tó partjára.

Több pár is ott fotózkodott... de mi kitartóan vártuk Bernit és Gergőt. Végre ők is befutottak és elkészültek a fotók. A szertartás után a szálloda borospincéjében volt a vacsora, ahova a kutyák is lejöhettek. Manó nagyon jól járt, mert a csirkés cuccok kivételével minden húsból kapott.  

Vasárnap reggel ismét az angol-parkba mentünk sétálni... csapatostól... a falkánk először egy rottweilert akart megtámadni, majd egyesek (Tódi és Ajax) úgy döntöttek úsznak egyet a tó mellékágában Andi horgászta ki őket onnét és Bozont kutya gazdijának elmagyarázta a vizimentés alapjait. Már visszafelé jöttünk, amikor Manónak is elgurult a gyógyszere... egy falkafutás után úgy döntött, ideje hűsölni egyet és ő is bevetette magát a vízbe. Persze csak azért, hogy Bozont gazdi azonnal átültethesse az elméletet a gyakorlatba.

A parádét tovább fokozta, hogy vasárnap - ebéd előtt - a kutyák észrevettek egy egeret a szálloda udvarán. Először Tódi csapott le a kisállatra, majd Pitypang és Flóra, akiket a vadászatban semennyire nem zavart, hogy össze vannak kötözve. Azt hiszem a hétvége nemcsak az ifjú párnak, hanem nekünk és a kutyáknak is emlékezetes marad. 

... és a nyaralás a hosszú hétvége után folytatódott, mégpedig a Balaton felvidéken. A meseszerű hely a Gubacsi malom, amit Villa Fiore-nak becéznek és toszkán stílusra alakítottak át. 

A kertben egy jópofa tó volt, ami tulajdonképpen medence, csak  partjára nádast, vízinövényeket telepítettek. Manónak nagyon tetszett a tó... mindaddig, míg bele nem rángattam, hogy ússzon egyet... 

A nyaralás itt is részben kirándulgatással telt. Voltunk Tihanyban a Belső tónál, amit körbesétáltunk, láttunk ürgéket, jártunk Badacsonyban a Laposa borbirtokon, voltunk a Rezi várnál, a Tátika várnál, megnéztük Taliándörögön a Szent András templomromot és ebédeltünk Tapolcán is.

Tihany   

Badacsony   

Rezi vár   

Tátika vár   

Taliándörögd és Tapolca