Menő-Manó és Ginger története

Szombaton új bandataggal bővült a westies csapat. Tódi a "fekete westie" tette be a kis seggét a tutiba (Bobek kisöccse lett). Eredetileg a jövő hét végén cuccolt volna Andiékhoz a Zállat, de kellett a hely egy másik mentvénynek, ezért egy héttel hamarabb hozzájutottak a kutyához. Ééééés.... rögtön a mélyvíz. Még meg sem melegedett Tódi az új helyén, máris egy csapat kutya között találta magát a Hajógyárin. Érdeklődő, barátságos kisállat. Elengedni még nem lehet, ezért a jövő hét utáni héten, amikor Andi GYES-en lesz vele, többször fogunk együtt bandázni a kis futin és a nagy futin is. Kíváncsi leszek szabadlábon, a karámban hogyan fog viselkedni (a hírekkel ellentétben egyáltalán nem tűnt izgágának, túlpörgősnek).  

A szigeten találkoztunk a cairn terrieres csapattal is. Kevi (Manó volt iskolatársa) most nem volt velük, de a fekete Manó igen. Mivel nagyon hideg volt és erősen fújt a szél, nem időztünk sokat a parton. Manó persze úgy gondolta, ha már ott vagyunk, ás egy kicsit... aztán észbe kapott (a kiabálás segített neki ebben) és rohant a csapat után. A kocsikhoz visszaérve a parkolóban megkóstoltuk Kriszta (Artúr gazdi) muffinját... tulajdonképpen a kutyáknak készült... , de alig akartunk adni nekik belőle, mert olyan fincsi volt.

Az ismerkedés vasárnap a karámban (futtató) folytatódott. Kiderült, hogy Tódi ismeri a labdát, sőt szépen visszahozza és oda is adja (nem válogat a labdák között, mint Manó, mindegy neki, csak dobják el). A fagyos idő ellenére kb. 2 órát voltunk kint. A kutyák jól kirohangálták magukat, időnként jöttek nagy kutyák is, ezzel sem volt probléma, végül kicsit gyakorlatoztunk a játszóelemeken. Amíg ott voltunk jöttek chippet ellenőrizni az Állatmentő Ligás fiúk (persze mindenkinek van regisztrált chipje) és mondták, ha van esetleg olyan ismerősünk, akinek a kutyájában nincs chip, sürgősen pótolja, mert február 1-től ez már szabálysértésnek minősül, lejárt a türelmi időszak)

Manónak szombaton igazán jó napja volt. Reggel a szokásos haverjaival: Shéna, Nudli bandázott. Mive csúszós volt nagyon a talaj itt maradtunk a ház mögötti téren. Először hógolyókat dobáltunk a kutyáknak, majd előkerült Shéna labdája, amit Manó igencsak meg akart szerezni. Lemértük az időt: 14 percen keresztül próbálkozott, várta, hogy Shéna hibázik. Ment a másik kutya után, kinézte a szájából, majd végül Shéna egy pillanatra letette, hogy megvakarózzon, Manó pedig azonnal lecsapott a játékra.

Otthon pulykanyak zöldséggel és rizzsel várta a kutyát. Manó először elkezdett rohangálni a csontos résszel, majd letette a szőnyegre és visszarohant a táljához, hogy megegye a husit meg a köretet. Ezután odahozta nekem a csontot, hogy segítsek neki...no nem megenni, hanem fogjam, amíg ő elkezdi rágcsálni. Délután a Hajógyári szigeten bandázott Tomival, amíg én az esti vendégségre készültem.

Mondanom sem kell, hogy nyakig sárosan érkezett haza. Este aztán örült a vendégeknek és figyelt, mutatta magát, hogy ő ott van és kér. Engedte magát simogatni, nyünyörgetni csakhogy kapjon. A sajtos rudakért megőrült.

Több ízben is el kellett halasztani a kiskutyák farsangját (meg a mi fánk evésünket), de ezen a héten sikerült összehozni. A partyn Shéna és Nudli vett részt a gazdijaikkal természetesen. Mivel nedves, sáros idő van a kádban kezdték a bulit a kutyák, majd a repülő szőnyegen szikkadtak. Ezalatt mi fánkot ettünk. Persze nem maradtak éhen az ebek sem: virslikarikák, sajt, alma volt a párizsi kosárkában.

Pénteken beköszöntött az esős évszak. 20-30 percekre tudtam lemenni Manóval, ám így is bőrig áztunk. Sajnos a hétvégén is folytatódott a rossz idő, sőt most már havas esővel is riogatnak (csak ónos ne legyen). Séta után Manó kötelességtudóan megy szépen a fürdőszobába... majd kicsit szikkad a törölközőben ... a reggeli séta utáni rágcsáját is ott kapja meg. Igyekszem távol tartani a vizes kutyát a kanapétól meg az ágytól.

Vasárnap egy kis hó is jutott a reggeli sétához, no ezt már jobban élvezték a kutyák, mint az előző napok esőzését. Mondjuk elég vizes a hó, úgyhogy hamar olvad... és marad a sár ... de nincs mit tenni, ez egy ilyen tél.

Este aztán Manó ismét repült a kádba, majd a törölközőjében szikkadt, és a patkányával vigasztalódott.

Szokás szerint aggódtunk az időjárás miatt, ezért tutira mentünk és szombatra írtuk ki a sétát. A gyülekezethez csatlakozott egy blökis barátunk Fibi nevű kiskutyájával és a fia is kihozta Buddyt a juhászkutyát, aki folyamatosan terelte a falkát. Gyakorlatilag nem lehetett fotózni, mert szinte állandóan mozgásban volt. A sétánk a piros pad felé vezetett, ami mögött egy odvas fa keltette fel Manó figyelmét. Valami lehetett ott, mert a kutya nem tágított. Folyamatosan kiabált, és akkor sem hagyta abba, amikor már mindenkit odacsődített (embert, állatot). Megszemléltük a fát de senki nem látott semmit. 

A szigeten több kutyafalkával találkoztunk. Manó kedvencei az agarak is kint voltak. Egy jót futott velük ... persze ésszel, elébük kerülve, miután igen gyorsan felmérte, hogy a kis lábával és zömök testével nem tudja utolérni őket. Volt kint egy golden csapat is. 13 kutyából állt a falka. Buddy nagyon megörült nekik... lehetett terelni őket. Aztán a végén még összefutottunk Gésa mamut változataival (Cimbora és Bóbita személyében).

Alighogy hazajöttünk, máris elkezdődött Manó szilvesztere. 30-án Nudli és Shéna (gazdikkal együtt) volt látogatóban nálunk. Manónak már nagyon hiányoztak a haverjai. Örült a vendégségnek.

A mulatozás 31-én délután a Hajógyári szigeten folytatódott a westies csapattal. A petárdázók sajnos már elkezdték a tüzelést, igy a séta nem volt teljesen zavartalan. Manót szerencsére nem izgatja a durrogtatás, de Tádé haverja bizony nagyon behúzta a farkát és remegett.

Szilveszter este aztán beindult a tüzérség.... már késődélutántól hullámokban lövöldöztek. Manót Tomi egy utolsó körre levitte 3/4 9-kor. Alig akart lemenni a kis szerencsétlen... no nem azért mert félt a durrogástól, hanem egyszerűen nem volt már kedve kimenni a hidegbe. Éjfél után sem zavarta a tüzijáték okozta hangzavar.

Az új év köszöntése, a reggeli séta után (Manónak ez az új évben már a második sétája volt, mert hajnali 4kor lekéredzkedett tojni), Nudliéknál volt, ahol bőségtál várt a kutyákra, pezsgő meg pogácsa a gazdikra. Manó nagyon igyekezett, hogy mielőbb bejusson a lakásba és a bőség tál mellett a pogácsák iránt is élénk érdeklődést mutatott.

A morzsa-party (lakoma) egy westies barátunknál folytatódott 2.-án. Edy orditozva rohant elénk, majd amikor meglátta Manót azonnal lóbálni kezdte a kis fenekét és örömmel üdvözölte egymást a két kutya. Ez azonban nem tartott sokáig, mert Edy egy idő után elunta, hogy Manót nyünyörgeti az Ő gazdija és váratlanul kissé megtrimmelte Manót, aki ettől alaposan betojt. Hirtelen lett egy ölebem. Később megszünt a feszültség a két kutya között, de Manó azért óvatosságból tartotta a távolságot, miközben mi jól mulattunk ... a kutyák kommunikációján és viselkedésén (is).

Karácsony másnapján felkerekedtünk és elutaztunk Döbröntére. A meteorológusok nagyon ígérték a havat ezért sapka, sál, hótaposó is került a csomagba. Szombat reggel már látszott, hogy lesz hó... igyekeztem is az első hópelyhet lencsevégre kapni... Manó az egészből semmit sem érzékelt, ráadásul az előző esti séta (zseblámpa hiányában) a falun át vezetett, ahol a kerítések mögül a helybeli kutyák alaposan beszóltak neki... nem tudom mit mondhattak, de Manót nem tette boldoggá amit hallott. Olyannyira, hogy másnap reggel nem is akarta elhagyni a szálloda területét. Aztán vasárnap reggelre megérkezett a hó, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva....reggel igyekeztem kivinni a kutyát, hogy még szűz hóban fotózhassam az állatot...Kirándulni a Bitva patakhoz mentünk és a szarvaskői vár volt még tervben. Amikor elhagytuk a falut, Manó felélénkült és már élvezte a sétát. Nekiállt vadászni, bedugta az orrát a hóba.. egy farakástól alig tudtuk elvonszolni, biztos jártak ott pockok. A patakot kis hídon kereszteztük, majd egy másik helyen már híd nélkül kellett átkelni. A havazás ekkor már kisebb hóviharrá fajult. Az Ödön forrásig nem jutottunk el, mert miután sikerült zakóznom egyet, visszafordultunk. Tomi is esett, de ő már a várból lefelé jövet (a mászást, idén az időjárási és talajviszonyokra való hivatkozással kihagytam). Jól esett a szállodában felmelegedni, wellnessezni. Manó is wellnessezett: befészkelte magát az ágyunkba és ki sem lehetett robbantani onnan. Hétfőn ragyogó napsütésre ébredtünk... de már jönni kellett sajnos haza.

Manó a karácsonyi ünnepség sorozatot Nudliéknál kezdte, ahol bőségtál várt a kutyákra...virsli, spenótos lazac, sonka, füstölt hering, sajt, uborka, alma volt a tálon.

persze itthon sem kellett éheznie...lazacot evett rizzsel és egy kis joghurttal...

Sógornőméknél miután felfedezte a játékokat a Bentley csontjára hajtott.... időnként meg is szerezte..., amit unokatesója élénk csaholással nehezményezett.

A disznóvágáson nagyon ízlett a forralt bor, úgyhogy elhatároztam én is főzök és meghívom Shéna és Nudli gazdijait a kutyákkal együtt természetesen. A főzetemnek nagy sikere volt. A kutyák is jól érezték magukat, kaptak rágcsát, kekszet is.

Manó a héten kétszer is volt  vendégségben. Az egyik alkalommal nélkülem. Azonnal kihasználta a hiányzó szigort. Nudliéknál, miután lepakoltatta az összes labdát, kiválasztott egyet és hangos csaholással követelte, hogy játszanak vele. Később kiosont az erkélyre, ahol egy élelmiszeres szatyor mélyéről kiválasztott magának egy tonhalas pizzát, amit kicsomagolt és éppen elkezdett volna megenni. Pechéje a zörgésre Nudli gazdija kiment és rajtakapta a csibész kutyámat, aki, mentsük, ami menthető alapon kiharapott egy jó nagy darabot, azzal, hogy az már az övé és jóízűen megette. Később a három kutya kórusban feleselt Nudli gazdijával, aki azzal szórakozott, hogy ugatott a kutyáknak. 

Szombaton Brúnót mentünk simogatni a westies csapattal karácsonyozás ürügyén. 10 kutya randalírozott Brúnó körül, aki nagyon izgatott volt a falka láttán. Manó nagyon rendesen viselkedett, többnyire mellettem volt. Persze amikor felmerült az osztogatás lehetősége, ment tolakodni ő is.

Soha életemben nem voltam még disznóvágáson, de hát egyszer ezt is el kell kezdeni.... Pénteken koraeste értünk le Kisjakabfalvára, a tervezett "gyilkosság" helyszínére. Rögtön a kocsiból való kiszállás után enyhe sokkot kaptam, mert 9 azaz kilenc kismacska várta Manót, aki azonnal el kezdett hisztizni, hogy macskát akar üldözni. A vacsoránál, miután rájött, hogy szarvaspörköltet nem fog kapni, szirénázott, hogy szeretne kimenni szórakozni. Gyakorlatilag végig pórázon kellett tartanunk, mert másnap eleredt az eső, dagonya keletkezett és nem akartuk, hogy nyakig mocskos legyen a vadászattól.

No meg nem is értünk rá vele foglalkozni, hiszen várt a disznóvágás. Ismerőseink mind mondták, hogy a "gyilkosságra" általában hajnalban kerül sor. Nos ezt a disznót én még reggel 8 órakor élve fotóztam. Aztán felgyorsultak az események, és mire észbe kaptunk már be is sötétedett. A munkát a fiúk végezték, mi lányok inkább csak ettünk, ittunk, időnként megnéztük, hogy áll a munka.

Ebédre finom orjaleves és sült karaj, tarja volt,vacsorára pedig disznótoros készült. Éppen kisült, mire visszaértünk a koncertről (a templom előtt egy kórus karácsonyi énekeket énekelt, a templom felújítására gyűjtöttek). Ekkor rájöttünk, hogy krumplit nem sütöttünk. Mig megsült a krumpli, a fiúk lementek a pincébe bort kóstolni. Bár pontosan tudtuk, milyen bort akarunk hozni, de a biztonság kedvéért Tomi kóstolt, hogy tuti a legfinomabból vásároljunk.

Vasárnap jöttünk haza a zsákmánnyal, de mielőtt elindultunk volna Manó kisurrant a szobából és nekiindult vadászni. Nagy hasznát vettem a "varázsszónak" Péter (a vendéglátónk) egy bottal megkergette Manót, aki a varázsszó elhangzása után azonnal jött hozzám és hagyta, hogy megfogjam. Itthon aztán mindannyian kipihentük magunkat. 

Egyik westies barátunk felajánlotta, hogy készít karácsonyi műtermi fotókat a kutyákról és utána egy közös népligeti sétát tervezett. Hanyatt-homlok rohantunk a fotózásra...  bár délre mentünk, mégis besötétedett, mire elkészült minden fotó. Manó mindenáron a piros gömbökkel szeretett volna labdázni, aztán beérte a fasirtgolyókkal, mert mondanom sem kell, hogy a fotózás bulizásba torkollott. Végül sétáltunk is egy rövidet otthon pedig kíváncsian lestük, hogy Laci mikor teszi fel a képeket. 

Ma napközit nyitottam. Shéna és Nudli is nálunk vendégeskedett egész nap. A kutyák már a lépcsőházban randalírozva jöttek fel és Shéna kaparta az ajtót, hogy nyissam már gyorsabban. Nudli még nem járt itt, úgyhogy ő először körülnézett, majd átállt követő üzemmódra... engem követett...egy darabig. Aztán kanapéztak, foteloztak, Manó kicsit játszott Shénával, Nudli rám ugrált, mindenki megkapta és megette a fográgcsáját, végül elpilledtek. Manó egyébként jól járt a királylányokkal, mert Shéna egyáltalán nem kért ebédet és Nudli is csak a fele kaját ette meg. Tulajdonképpen számítottam erre, ezért eleve kisebb adagokat tettem eléjük. Manó eltakarított a lányok után. Nem bírja, ha jó kaja kárba vész... feláldozta magát.

A nagy mutatvány a séta volt...Nudli okosan szólt, hogy neki bizony már menni kéne (el is végzett mindent azonnal, úgyhogy nem vaklárma volt, meg is dicsértem) ... no aztán a három össze-vissza járkáló kutya, póráz bogozás, járdánál ültetés... parádés volt. A lépcsőházban már szabadlábon rohantak felfelé.... Estére Manónak elege lett a tumultusból, félrevonult, utánam jött a dolgozószobába, míg a csajok bevackolták magukat a nappaliban. Az esti sétán aztán mindenki találkozott a gazdijával és mehetett haza.

Szombaton a Hajógyári szigeten gyűlt össze a megszokott csapat. Borongós, hűvös időben indultunk útnak. Manó nagyon rendesen viselkedett egész idő alatt, de azért a vissza felé vezető úton már pórázra tettük, mert el kezdett besötétedni.

Még a nyáron láttam egy szuper vízeséses posztot a facebookon, ami nagyon megtetszett. Kiderült, a hely nincs is messze, így azonnal felvettem a listámra. A kirándulásra ma délután került sor. Könnyen megtaláltuk a bejáratot az erdőben és már elő is bukkant a patak. Hamar elértük a vízesést, majd tovább folytattuk az utunkat a Rózsika forrás felé. Közben elhaladtunk 2 dolomit fal előtt és többször átkeltünk a patakon (szerencsére nem kellett kősziklákon ugrálni, mert mindenhol kis fahíd ívelt át a vízen)

Szent Márton Napi Vigasságra indultunk szombaton Hollókőre. A sokadalom jóval kisebb volt, mint Húsvétkor szokott, ami nem volt baj, hiszen a felújítások miatt a parkolónak csak egy része volt használható. A vár is zárva van a rekonstrukció miatt. No nem mintha felmentünk volna, mert az autó csomagtartójának a zárja elromlott, a kocsit nem tudtuk bezárni és ezért túl hosszú időre nem mertük otthagyni. Tomi úgy döntött lesz, ami lesz nyitva hagyja az autót... irány a fesztivál. Libazsíros kenyeret, forralt bort kínáltak...és lehetett vásárolni kézműves termékeket, sajtot, sütit stb. Manó nagyon igyekezett, hogy szerezzen valami ehetőt, de ezúttal nem sikerült semmit sem zsákmányolnia. Libára sem tudott vadászni, de rókabőrre igen. A látványosságnak azonnal része lett a kutya iparkodása.

Vasárnap az Omszki tónál sétálgattunk- ücsörögtünk Brúnó haverunkkal, aki már csak rövidebb sétákat tud bevállalni fájós lábacskája miatt. A parkolótól nem messze lévő padoknál ütöttünk tábort és már kezdődött is a fotózás. Csak egy kicsit és rövid időre zavart minket, hogy ki volt téve egy tábla, miszerint kutyát nem szabad a parkba vinni (megjegyzem, nekem ez a tábla eddig nem tűnt fel). De más kutyás társaságok is voltak a tó körül, és a mi fehér csapatunk mindenkinek tetszett. 

A (vízálló)órámban akartam volna kicseréltetni az elemet, ám sajnos ahova mentem ott csak polár órákban vállalnak elemcserét. Igy potyára mentem át Budára... viszont ha már ott voltunk kihasználtuk a napsütést és elmentünk az Omszki tóhoz. Sétálgattunk, Manó kacsákat üldözött én ittam egy habos kávét.... szép időnk volt.

Omszki tó

Van egy egyezségünk Manóval: a reggeli sétánál a futtatóhoz vezető úton vagy egy almafa. Megengedem, hogy előre szaladjon és felkapjon egy almát, amit odahoz hozzám (ha nincs lent alma, akkor szépen megvárja amíg odaérünk és lerázunk egyet) . Ezt elgurítom neki és ő ezt nyugiban megeheti a fűben. Utána viszont minden hívás, elcsavargás nélkül utánam kell, hogy jöjjön... gyakran mi már a többiekkel a futiban vagyunk.... és Manó szépen jön is.

Ám a leginkább "napsütéses" pillanatokban a Hajógyárin volt részünk, noha nem sütött a Nap. Manó különösen jó kiskutya volt. Az ásásról, pocsolyázásról vissza lehetett hívni (korábban erre 0% esély volt) és szépen jött a csapattal, nem kellett állandóan rászólni...

Eredetileg csak süllőt akartunk enni a szigligeti süllőfesztiválon....utitársaink Shéna és Nudli (gazdijaikkal együtt) voltak. Barbi úgy értette csülökfesztiválra megyünk, Tomi azt hitte Sződligetre... de felhomályosítottuk őket, hogy neem... süllő és Szigliget....A kutyák egész jól viselték a bevagonírozást (a csomagtartóban kellett utazniuk) kivéve Shénát, aki állandóan előre akart jönni és nyüsszögött.

Persze ha már Szigliget, akkor nem lehet megúszni a vármászást sem... No ott már látszódott, hogy nem csak mi gondoltuk úgy... ha nem esik, akkor lehet kirándulni. (Az előző két napban elég sok eső esett és hideg szél is fújt, úgyhogy aki tehette ki sem dugta az orrát a lakásból)

A strandnál (ott volt a fesztivál) elkezdődött a parkolási gond... végül csellel a VIP parkolóban álltunk le. Leírhatatlan tömeg volt. Aztán megszereztük a süllőnket, (én kolbászt ettem, mert nem szeretem a szálkás halakat) sikerült leülnünk és akkor szembesültünk azzal, hogy bizony mocsár van... nem is kicsi. A szervezők szalma leterítésével igyekeztek enyhíteni ezen.

A fesztiválozás után megálltunk az Avasi-Réthelyi templom maradványánál, majd úgy döntöttünk, hogy elkanyarodunk Szentbékkálla felé a Kőtengert megnézni. Nem voltunk biztosak abban, hogy meg is találjuk, mert egyikünk sem járt még arra. Az úton többször föl-alá autóztunk... végül megtaláltuk a parkolót (persze nekem volt igazam, hogy merre kell menni) A kutyák itt végre felszabadultan, póráz nélkül rohangálhattak... Szerintem az egész kirándulásból ezt élvezték a legjobban.

A Farkaserdő sétányait szépen rendbe tették, sőt tornaszereket is kihelyeztek. Manót és Shénát a korlátra fel tudtuk csalni. Egy ideig póráz nélkül sétáltunk, majd amikor Manó hirtelen átváltott vadász üzemmódba, akkor gyorsan egy kis pogácsa maradékkal magamhoz csaltam és megfogtam. Nem akartam megkockáztatni, hogy eliramodjon. 

Farkaserdő

A Hajógyári sziget is őszbe öltözött... bár nincs már strandidő, a kutyák azért belegyalogoltak a vízbe... inni...viszont rengeteg a szúnyog... főleg akkor támadnak, amikor elkezd lemenni a Nap.

 Hajógyári sziget

A Margitszigeten csodás napot töltöttünk el. Elsétáltunk a Japánkerttől egészen a sziget másik feléig, a szökőkútig és vissza.  Rengeteg mókust láttunk (ezért csak a nagy réten engedtem el Manót). A Vadasparknál az őzikék érdekelték a kutyát a legjobban, a kacsákat óvatosan szemlélte. Aztán a parkolóba menet - búcsúzóul - egy macskával találta szembe magát. Szerencsére a cica nem futott el, hanem farkasszemet nézett a kiskutyámmal, aki szó nélkül sarkon fordult és minden cirkusz nélkül jött velem.

 Margitsziget

A plázson Bobekkal (és gazdijával) sétálgattunk szép nyugiban... póráz nélkül, amikor földbegyökerezett a lábam. Két jól megtermett fehér macskát sétáltattak. Manó sem akart hinni a szemének... azonnal odarohant és éktelen cirkuszt csinált. Bobbyt Andi időben elkapta, majd segítségemre sietett, hogy megfogjuk Manót, aki teljesen odavolt. Az egyik macskát feltették a fára, nehogy a kutyám elérje. A kis szerencsétlen - bár a gazdija szerint nem tud fára mászni - felkapaszkodott több méter magasra (a pasi mászhatott utána, mert lejönni persze nem tudott) Közben sikerült Manót levadászni (a séta hátralévő részét pórázon kellett teljesítenie). Kárpótlásul kapott fagyit (mi pedig jegeskávéztunk).

Az állatok világnapját 1931 óta ünneplik minden esztendőben október 4-én, Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napján, aki a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük és már a 13. század végén azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz bennünket. A világnap alkalmából számos helyen volt valamilyen rendezvény ma.

Manóval a reggeli séta után a Rex állatszigetre látogattunk ki, ahol műsor, bemutatók, sokadalom, eszem-iszom mellett a sziget állatkáit is meg lehetett nézni. Manónak a malac tetszett a legjobban.

Ezután elmentünk a Fressnapfba elkölteni azokat az utalványokat, amit Manó vízparti fotóival nyertem. Azt hiszem elégedett volt a zállat.

Szombaton szüreti mulatság volt a tervünk, ám véletlenül reggel a neten olvastam, hogy tökfesztivál van Zebegényben. Már tavaly is szerettem volna egy ilyenre elmenni, de lemaradtunk, illetve Rácalmáson nem lehetett kutyát bevinni a vásárba, így azt ejtettük. Most azonban nem késtünk le semmiről. Magunkkal hurcoltuk Shénát és Nudlit is, persze a gazdikkal együtt. A csomagtartóba bevagoníroztuk a kutyákat és már indultunk is. Dísztököket akartam zsákmányolni.... sikerült. Kóstoltunk sült tököt, vettünk sütőtök lekvárt, perecet...

Bár nagy volt a tumultus, Manónak mégis megérte... a kajás standoknál a lepattanó szalonna darabokat vadászta össze és persze azonnal befalta. Ezt jól is tette, mert később néhány macska feltűnése annyira felidegesítette, hogy még perecet sem kért. Később Nagymaroson, ahol egy "sváb napok" mulatságba cseppentünk, persze már megbánta és szeretett volna kolbászt enni... de hát ... késő bánat... ebgondolat.

Az esti sétánál az újpesti szüreti mulatságot néztük meg. Most sokkal nagyobb volt a "bazár", mint tavaly... kóstoltunk mustot, beszélgettünk az ismerősökkel,  kicsit néztük a műsort is, aztán továbbálltunk.

...és a hétnek itt még nem volt vége...vasárnap a "westies csapattal" Vácra mentünk a Ligeti tóhoz  piknikezni. Manó persze azonnal lement a partra...sőt be a mocsárba... felvette a szép fekete csizmát (ez szerencsére leszáradt és kipergett a szőréből a séta végére). Bementünk az ártéri ösvényre, ahol félúton ért némi meglepetés: egy fa keresztül dőlt a pallón. Át kellett másznunk rajta, hogy folytatni tudjuk az utunkat az ösvény végéig.

Ezután a tó felé vettük az irányt, majd letértünk a Hétkápolna templom felé. Útközben kacsákat etettünk, majd végre magunkat is. Libamájas szendvics, gesztenyés meggyes süti, szilvás pite, túrós rétes volt a kínálat. A fotómasinám ezen a ponton megadta magát, így Laci fotóira hagyatkoztam a továbbiakban. Megpróbáltuk a 4 Hilfiger fiút egy képre terelni, de reménytelen eset volt. A séta után a gödi Duna csárdába mentünk hekket enni.

A Westie Rescue Hungary harmadik szülinapi buliján voltunk szombaton... emberek százai drukkoltak, hogy jó idő legyen és ne kelljen ismét halasztani a rendezvényt. A reggeli séta után útnak indultunk Manóval. A buli Dunakeszin volt egy kutyasuli területén, ahol még egy (kutya)fürdésre alkalmas tavacska is van. Manó ugyan nem úszott, de voltak bátor westiek is. A fix póráz - elvileg - kötelező volt, ám a tó mellett egyre többen engedték el kutyáikat, majd végül a terület hátsó részén ez már-már legális volt. Ott egy kicsit tudtunk labdázni is... persze más labdájával....Zsákmányoltunk jótékonysági sütit, vettünk pólót, ettünk fasírtos menüt (Manó nagyon nehezményezte, hogy nem kapott)..... és drukkoltunk Bobby barátunknak, aki a senior kategóriában indult a szépségversenyen. (meg is nyerte... nem véletlen.....a Hilfigeres (egyen)nyakörvében parádézott).

...éééés Manó egyik fotója (fotós: Varga László) annyira megtetszett a kutyabarat.hu szerkesztőinek, hogy vezetőképnek választották.

Hirtelen felindulásból vasárnap kimentünk Gödöllőre Shénával, Nudlival az Ebugatta piknikre. Egész héten özönvíz szerű esőzések voltak, így kérdéses volt, hogy megrendezésre kerül-e, vagy halasztják, ahogy az a WRH szülinapi bulijával történt. Ám reggel már erőlködött a Nap, mi pedig útnak indultunk. Manót a hobby és az ivartalanított kutyák szépségversenyére neveztük be, Shénát és Nudlit pedig az ivartalanított és a keverék kutyák kategóriában indítottuk. Nem nyertünk ugyan, de minden résztvevő kapott oklevelet és ajándékot. A rendezvényen ott volt a WRH sátra is, az ott lévőket megnyugtattam, hogy a WRH partyján is ott leszünk. Végül a Nap is kisütött és hazafelé még fagyiztunk is.

Sikerült még egy hétre elmennünk nyaralni, bár a meteorológia ismét esőt jósolt. Nos, meteorológia : mi = 0:2. Ezúttal az ország másik fele felé vettük az irányt, Feldebrőre mentünk és innen indultunk kirándulásokra. A hely, ahol megszálltunk több, mint jó volt. Egy kúriában laktunk, amihez egy bekerített fenyves tartozott, fürdőházzal, külső medencével. Manó (is) azonnal jól érezte magát...

Kirándulások:

A Csevice kútnál parkoltunk le és indultunk el az Ilona-völgyi vízesés felé. Az út kezdetben kellemes sétának bizonyult... aztán elfogyott az aszfalt... majd a többé-kevésbé sík terep... amikor már másodszor kellett átkecmeregni a patakon a sziklákon, faágakon keresztül, fel akartam adni a túrát, de szerencsére akik velünk szemben jöttek, megnyugtattak, hogy most már csak 5 perc és ott vagyunk... megérte a látvány. Visszafelé csörlőztünk magunknak egy flaska vizet a gyógykútból (mások kannákkal vitték a vizet) ... rettenetes íze volt. Kiöntöttük. A túra után elkanyarodtunk még a recski nemzeti emlékpark felé is.

Szépen kiépített, hangulatos fahidak, rét, játszótér kilátó várt bennünket Sástó partján. A kilátó 50 méter magas csigalépcsős kihívását ezúttal kihagytam csak Tomi mászott fel, mi Manóval lent maradtunk....ezután Kékestetőre vitt az utunk.

Nem volt könnyűnek nevezhető a Siroki várhoz való felkapaszkodás sem. A vár mellett van az Apáca és Barát szikla. A Kisnánai vár viszont gyakorlatilag a falu közepén van, a vár történetéről filmet is vetítettek (épp jókor értünk oda)

Felsőtárkányba is ellátogattunk (gyengéim a tavak), mert ott is van egy szép kis tó, amit körbe lehet sétálni. Mivel Noszvajon éppen szilva napok voltak átautóztunk oda szilva lekvárt és sütit venni (útközben kecskesajt és kolbászárust is találtunk).

A wellnes-napon Manó felfedezte, hogy mókusokra lehet vadászni. Mókusok : Manó = sok : 0. Kezdetben nem zavart, hogy hirtelen felpattan és berohan az erdőbe, mert tudtuk, hogy az egész birtok be van kerítve (első nap ezt azért a biztonság kedvéért ellenőriztem). A gond akkor kezdődött, amikor be akartuk fogni a zállatot... és ő nem akart még jönni. Az engedetlensége olyan mértékű volt, hogy már a személyzet segítségét is igénybe kellett venni... az i-re a pontot pedig az tette fel, hogy már akkor sem jött, amikor enni hívtam. Büntetésből bezártuk a szobába délutánra. Egy hibát azonban Tomi elkövetett: a szilvalekváros buktáját az éjjeliszekrényen hagyta... bukta is..., mert mire visszamentünk a szobába, Manó megette... persze ezzel a kutya a vacsoráját bukta el, de azt hiszem még így is ő járt jobban.A távozásunk a szállodából sem volt egyszerű, ugyanis sehol nem találtuk a szobakulcsot. Már feladtuk a keresést (felajánlottuk, ha megtaláljuk visszaküldjük vagy fizetjük a kulcsmásolást). Elindultunk... és megálltunk. A kulcs a kocsi tetején volt. Szerencsére nem esett le az árokba, így nem kellett guberálással befejezni a nyaralást....Hazafelé aztán, ahogy az lenni szokott... leszakadt az ég.

Szombaton elindultunk felfedezni a visegrádi pisztrángos tavak környékét. Pilisszentlászlón keresztül mentünk a hegyen át egy csodálatos erdei úton. Az Ördögmalom étterem parkolójában hagytuk a kocsikat és nekivágtunk a sétának. Előző éjjel esett az eső, így az erdei utak elég sarasak voltak, de mi a beton úton száraz lábbal eljutottunk a Kaán forrásig. Manót egy idő után elengedtük a pórázról. Szerencsére nem akart megpucolni, sőt nem követte Edy "rettenetes" tettét sem (lószarban fetrengés). Toncsit (1,5 hónapja műtötték a lábát) a fiúk felváltva segítettek cipelni, bár szemmel láthatólag szívesen jött a saját lábán a zállat. A séta végén találkoztunk a csapat eltévedt részével, majd megebédeltünk.