Menő-Manó és Ginger története

Manót idén is elvittük Feldebrőre nyaralni. Bár idén mintha beszaribb lett volna, mert többször előfordult, hogy séta közben vagy csak úgy fogta magát és "hazament". Szinte egész idő alatt póráz nélkül lehetett, nem kellett idén hajtóvadászatot indítani, hogy elkapjuk. Amikor a medence partján heverésztünk akkor sem lépett le, legfeljebb az almafáig ment el zsákmányért. Annyira cuki volt. Kiválasztott egy neki tetsző almát, odahozta, hogy gurítsam el, majd megette, de olyan is volt, hogy az almával a szájában visszament a szobánkba. Az egyik este aztán felfedezte a mókusokat. Békésen ültünk a teraszon - a szürkületi vadászszenvedélyére való tekintettel Manó a kiengedett flexin kikötve - , amikor felfedezte, hogy mókusok rohangásznak... gyakorlatilag elszabadult a pokol... és Manó ... a flexit elszakítva, pántlikával a nyakörvén elrohant az erdő felé. Éppen kezdtem felcihelődni, hogy megyek utána és valahogyan elkapom, amikor legnagyobb meglepetésemre, első szóra visszajött. 

A nyaralást - szokás szerint - kirándulásokkal fűszereztük. Voltunk Somoskő várában, a Fátyol-vizesésnél, Bélapátfalván, Egerben, Egerszalókon, a Füleki várban és sikerült végre bejutnunk a falu (ősrégi: XI században  épült) templomába, ahol Szent-korona ünnep volt. Manó imádta a kirándulásokat, főleg a várakat.

Somoskő vára, bazaltorgona   

Szilvásvárad - Fátyol-vízesés   

Bélapátfalva - Ciszterci Apátság, Lak-völgyi tó   

Eger    

Egerszalók - barlanglakások   

Feldebrő - Szent Márton templom   

Füleki vár   

A hétvégi fősulis csoport találkozót egy mesebeli helyen töltöttük. A tóparton a faházak cölöpökön félig a vízben álltak, a domboldalon őzikék szaladgáltak és egy vaddisznó család is a környéken él. Manó, ahogy meglátta a disznókat ordítani kezdett, mire azok megriadtak és elpucoltak. A lovak nem voltak beszariak, egyáltalán nem érdekelték őket, hogy a kutya ugat. Manó csak akkor nyugodott meg, amikor ölbe került.

Az éjjel aztán volt némi riadalom. A kutya szájából 3 zacskót szedtem ki és amikor egy negyediket kihozott az ágy alól gyanút fogtam. Másnap Tomi újabb zacskókat söpört elő és az egyik üres volt. Felmerült a gyanu, hogy Manó evett az egereknek kitett méregből, minek következtében pánikba estem. A kóceráj tulajdonosa segített, szerzett K vitamint és a vakcinát is beadta az állatnak, mivel a környéken hétvégén nem volt nyitva állatorvosi rendelő. (ui. azóta voltunk a saját dokinknál, vett vért - minden rendben - és kaptunk szájon át adható K vitamint a következő hétre a biztonság kedvéért)

Szombat reggel amikor reggelizni mentünk a faház mögött volt a vaddisznócsalád. Pont szembe jöttek. Manó kiabált, az anyakoca szerencsére odébbállt, ám a kisdisznók farkasszemet néztek a kutyával, aki jobbnak látta felvenni a nyúlcipőt. Napközben fürödtünk a tóban, így abszolút kibírható volt a kánikula.  Manó is fürdött, bár a gumimatracozás nem lett a kedvenc programja. Este pedig átmentünk Hollókőre vacsorázni. A vasárnap is a pancsolás jegyében telt.

Szombaton családi partyn voltunk, ahol Manó ismét macskázhatott. Már az első félórában felfedezte magának a lehetőséget, így vele nem volt a továbbiakban gond, csak arra kellett figyelnem, hogy amikor új vendég érkezik, ne surranjon ki a kapun. A vadászat ezúttal nem akadályozta meg a kunyerálásban, sült kolbászért például sorban állt és a gyerekek által lehullajtott molekulákat is szorgalmasan guberálta. A tyúkok iránt a közepesnél gyengébb érdeklődést mutatott a kutya, szerintem tartott tőlük. Ráadásul az egyik szárnyas kiszabadult az ólból.

Szombaton Balatonakarattyára voltunk hivatalosak, ahol Manó két kis barátja nyaral (Bobek és Tódi) Ment persze az egész kompánia, volt vagy 11 kutya+ a gazdik. Pár órás késéssel érkeztünk, mert előtte még volt dolgunk Várpalota közelében. Manó már nagyon türelmetlen volt, ordított torkaszakadtából, mintha tudta volna, hogy ha végzünk, akkor máris megyünk bandázni. Mire odaértünk már majdnem kész volt a grill. A kutyák a kerítésnél őrizték a házat, fel-alá rohangáltak, amikor valaki elhaladt az utcán. Tódi a kutyabiztos kerítésen is megtalálta a rést és átszökött a szomszédba... szerencsére Manó nem követte, teljesen jó kiskutya volt.

Vasárnap átvittem macskalesre Nudliékhoz. A házat augusztustól kiadták, így ez volt az utolsó vadászat. Igyekezett is kihasználni a lehetőséget, egész idő alatt rohangászott, csaholt, még inni sem ért rá, nem hogy a kádban fürödjön, mint a többiek.

Manó kis barátnőjének a gazdija elutazott, az "árvalányhaj" pedig itt marad Nudliéknál. A kutyák a hetet többé-kevésbé hármasban töltötték, hogy szegény kis Shéna ne érezze magát olyan árvának. Voltak nálunk is napköziben, de mentünk velük a plázsra is, és vendégeskedtek Nudli-gazdi fiának a kertjében is. Shéna kb. csütörtökre fogadta el, hogy új szelek fújnak és Nudli-gazdi az ő gazdija. Kíváncsi leszek, hogy vasárnap hogyan fogadja majd Barbit.

Manó nagyon élvezte a hetet, sokat bandázott, láthatott macskákat, akiket kergethetett és hullott rendesen a "manna" a kiskutyáknak. Amikor ő volt napköziben alaposan kihasználta a lehetőségeket. Nudli gazdi levette róla a lépcsőházban a pórázt, de Manó nem a liftbe szállt be, hanem kapásból felrohant 3 emeletet, mozgásra kényszerítve ezzel mindenkit. A lakásban aztán felborította a szemetest és kiguberált valami jutifalis csomagolóanyagot. Miután az üres volt, mérgében apró darabokra tépte. Később a kertben pedig mindenki nagy örömére fel-alá rohangált a kerítés mellett és amikor megpillantotta a szomszéd macskáit ordítozott. 

Manó a macskavadászatot Edy haverjánál folytatta szombaton, ahova egy sütögetős, strandolós programra voltunk hivatalosak. Bár Edytől még mindig tart egy kicsit, de ha macskáról van szó, a legnagyobb egyetértésben rohangálnak. 

 Vasárnap a telken viszont megúsztuk a macskavadászatot, mert Manó nem vette észre a szomszéd telkéről éppen távozó állatot. Igy viszonylagos nyugalomban telt a délelőtt, mindössze kicsit nyüsszögött, amikor hosszabb időre eltűntünk a szeme elöl ... de hát szedni kellett a gyümölcsöt.

A héten egyre melegebb és melegebbé vált az idő, ezért a nagyfutit hanyagoljuk, mert ott már minden kiégett. Nudli gazdi "nyári-lak"-jába mentünk az egyik délután, ahol Manó láthatott macskákat (ennek örömére fel-alá rohangált, többet mozgott, mint egész héten összesen). A kutyákat egy lavórban hűtöttük.

Másnap reggel a plázson hűsöltünk és úsztattuk a kutyákat. Segíteni kellett nekik, hogy bemenjenek. Manó a végén már pucolt, amikor meglátta, hogy Nudli gazdija ismét sorra rakosgatja őket a vízbe. Az esti séta után pedig mi hűtöttük magunkat némi pezsgővel. Shéna gazdiját búcsúztattuk, aki 1 hétre elutazik. Shénát majd Manó és Nudli fogja vigasztalgatni...

A szombat is a hőség jegyében telt, ráadásul sütögetéssel egybekötött kerti partyn voltunk. Manónak már a bejutáskor meggyűlt a baja a háziak egyik kutyájával. Szerencsére az okos kiskutyám nem állt bele a balhéba, teljesen elkerülő magatartást tanúsított. Ült láb mellett meg sem moccant. Aztán elkísértem őt a vizestálhoz, Ivott, pisilt és leült távol a társaságtól ... és milyen jól tette, mert Bobek visszanézett Pamacsra (aki a területét védte) és már meg is volt a baj ...Bobek mellénye kilyukadt, úgyhogy vitték gyorsan az ügyeletre, Pamacsot meg a hátsó szobába. Szerencsére 4 kapoccsal megúszta Bobek. Manó is bátrabb lett, miután Pamacs kikerült a képből. Mire a többiek megérkeztek már teljesen kioldódott és lelkesen kunyerált mindenkitől.

Vasárnap majdnem "megmentettünk" egy kutyát. Vidékre mentünk családi szülinapra. Az erdő mellett bandukolt egy kis fekete loncsos kutya egyedül. Meg akartuk itatni, láttuk, hogy milyen sovány ezért kitett kutyának hittük és felvettük az autóba. Amikor megérkeztünk a vendégségbe a háziak mondták, hogy ismerik a kutyát, itt lakik a faluba (egy alkesz a gazdija). A kiskutya nem evett a nyúlpaprikásból sem és nem is ivott, hiába kináltuk ... felvette a nyúlcipőt és elment. Amikor mentünk haza egy másik utcában láttuk kószálni ... hiába... vidéken más élete van egy kutyának. Vendéglátóink megnyugtattak, hogy ott a faluban kutya nem pusztul éhen, szomjan, valamelyik háznál biztos tud enni, inni. Azt gondolom, ha kiéhezett lett volna a kiskutya, akkor tuti evett volna. Manónak, Beninek és Macinak viszont jó napjuk volt. Kaptak ők is a nyúlpaprikásból bőven. Búcsúzóul  a háziak még megkértek minket, ha Macit látjuk az utcán, ne fogjuk meg és ne vigyük el ... ő is szokott kint mászkálni.

A programot a Horányi révnél kezdtük hekkezéssel, majd Bobby-Tódi párossal találkoztunk és elmentünk Gödöllőre, ahol időszakos Szinyei-Munkácsy- Paál László... stb. kiállitás volt a kastélyban. Előzetesen felhívtam őket, hogy a parkba bemehetnénk-e mégis kiskutyákkal, mivel a honlapon ezt tiltották. Az információs lány igent mondott és ő is érthetetlenkedett, hogy nem érti a tiltást. A főbejáraton nem akartunk bemenni, mert azért egy picit a tiltó táblák zavartak... a parkőr jófej volt. Kicsit gondolkozott, majd azt javasolta, hogy hátul menjünk be a parkba, mert akkor az igazgató nem látja. Így némi kerülővel bejutottunk. A park csodálatos volt (tulajdonképpen értem, hogy miért nem akarják, hogy ott kutyák rohangáljanak. Manót nekünk is le kellett állítani, mert egy vakondtúrást ki akart ásni).

Felváltva bementünk az épületbe megnézni a kiállítást (megérte eljönni, lenyűgözőek voltak a festmények) Közben sétáltunk fotózkodtunk a csodás virágok előtt. A levendula bokrokkal nem tudtunk betelni, annyira szép volt. A gazdik - időszakos - távollétét Bobek tűrte a legbékésebben. Manó - Andi elmondása szerint - sírdogált, amikor ott hagytuk, Tódi viszont konkrétan bepánikolt, nyugtalan volt és kicsit sikoltozott is a gazdik hiánya miatt. Aztán Dunakeszin a plázson fagyival vigasztalódtak a kutyák, mi pedig kávéztunk. WRH ismerős is feltűnt a sétányon, hiába... kicsi a világ.... 

Vasárnap a nagyfutin bandáztunk. Manó nagyon jól érezte magát, rohangált a labda után, futott a többiekkel. Ez mind rendben is volt, ám amikor a fagyizásból indultunk volna hazafelé látom, hogy a kutya nem áll rendesen a jobb hátsó lábára. Megnéztük, kicsit piros volt a tappancs között a talpa. Elindultunk, ám Manó, gyakorlatilag hazáig háromlábon ugrált (időnként felvettem és cipeltem). Itthon aztán alaposabb vizsgálatnak akartam alávetni, de nagyon nem hagyta. Tettem rá egy dusztkötést, mert toklászra gyanakodtam. (Már régen le kellett volna vágni a füvet, főleg a futtatón... tele van toklásszal). Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt el, bár nem sokat aludtam, mindig azt figyeltem, hogy mit csinál a kutya, nem szedi-e le a kötést...

Reggel sikerült alaposabban megvizsgálnom a zállatot. Már rendesen használta a lábát és a duzzanat is lehúzódott nagyjából. De csak nagyjából...úgy láttam, hogy valami mintha lenne benne, ezért úgy döntöttem, hogy megyünk az állatorvoshoz. Kis küzdelem után egy tüskeszerűséget nyomott ki a doki, majd még jól megnyomkodta a duzzanatot, de már csak a vér folyt. Kapott egy dunsztkötést és szerdán kell visszamennünk. Remélem ennyivel megússzuk ezt a kalandot.

ui: Úgy néz ki igen (még két tüskedarab jött ki Manó talpából) ... a vizsgálatkor már nem sivalkodott és nem piszkálja a lábát.

Ez a hét a kánikula jegyében telt el, ezért több alkalommal is levittem Manót a plázsra fürdeni, hűsölni, de a parkban is pancsizhattak, csináltunk nekik mocsarat.

Szombaton pedig velünk jöhetett partyzni. Unokatesója Beni is ott volt meg még Karen a bullterrier. Ez utóbbi jelenlététől kissé tartottam, mert Manó a bullokat nem nagyon szereti. Nem volt probléma, ugyanis Manó az első 5 percben megtalálta a háziak macskáját és megkergette. Innentől kezdve csak azzal foglalkozott, hogy hol van a macska... vagy egyéb kergetni való állat. Találtak egy sünit is. 

A Slötyi egy horgásztó Pilisszentivánnál. Ide kirándultunk csütörtökön a kutyákkal (Nudli, Shéna, Manó) Elvileg a tó körül nem lehet (fekete közepes méretű) kutyát sétáltatni. Legalábbis mi így értelmeztük a tiltó táblát és nyugodtan nekivágtunk a világos színű ebeinkkel. Volt olyan tábla is, hogy motorozni nem szabad, meg fürdeni sem ... Láttunk másokat is kutyával, horgászokat motorral... no meg néhány bátor fürdőzőt is. A kutyák is belemásztak a tóba. Főleg Shéna jeleskedett, Manó megelégedett azzal, hogy szügyig gázolt és ivott, Nudli pedig még ennyit sem kért a tóból. Remek időben, jó hangulatban telt a nap. Ebédeltünk a tóparton, majd a napot megkoronáztuk egy jegeskávéval, de azt már hazai pályán. 

Szombaton végre jó idő volt, így semmi akadálya nem volt a pikniknek (és szerencsénk is volt, hogy nem vasárnapra terveztük, mert szombaton volt a jobb idő)

Csütörtökön beköszöntött az esős évszak.... ennek köszönhetően a WRH szombati pünkösd-sétája is elmaradt. Lestük az eget és örültünk, ha viszonylag kevés esővel megúsztuk a sétákat. Mondjuk a földeknek nagyon kellett a csapadék (remélem időben gyomirtóztam és a gaz nem nőtt ki a telken, csak a gyümölcs növekszik) Manó nem volt boldog a saras sétáktól, mert minden nap többször is mehetett a kádba alvázmosásra. Aztán szombat délután hirtelen nyár lett ismét. Nem gondoltuk volna, hogy ismét fagyizhatunk és melegünk lesz. A jó idő vasárnap is kitartott, ezért last minute partyt szerveztünk az Omszki tóhoz, hogy kihasználhassuk az esőmentes napot. Többen így gondolták, mert elég nagy nyüzsgés volt a parton. Összefutottunk 2 - számomra ismeretlen - WRH-s gazdival, akik szintén ott legeltették a kutyáikat. Kicsi a világ. ..... és, hogy mennyire jól tettük, hogy vasárnap bandáztunk: hétfő reggel visszatért az esős idő....

Szombaton Luca és Sasha szülinapját tartották a futtatón. Az eseményre minket is meghívtak, mi pedig meghívtuk Tódit és Bobbyt is. A szülinaposok gazdija tortát is hozott a kutyáknak, amit botor módon a mászókán akart felszeletelni. Olivért pórázra kellett tenni, mert már az első pillanatban lelopta a gyertyát a tortáról. Manó céltudatosabb volt. Ő a kajára hajtott. Mivel nem tudott felugrani, mert kicsi, felmászott a mászókára és nekilátott. Szerencsére a gazdik résen voltak (én fotóztam) és leszedték a zállatomat. Később Manó ellenőrizte a földön hagyott szatyor tartalmát és nagyon nem akart kimászni onnan. Kiderült ott még volt valami .... a gazdiknak szánt sós süti... még jó, hogy nem tudta a kutya kinyitni a dobozt... gondolom dolgozott rajta. A kaja osztogatás teljesen felpörgette Manót, még akkor is a földön keresgélt, amikor már régen elfogyott minden. Ebben Bobby barátja is segített neki. Végül  2 adag torta + amit illegálisan szerzett + 1 falat sós süti + a molekulák, amit guberált, volt a zsákmánya. Nagyon meg volt elégedve a sorsával.

A hétvégén Siófokra mentünk a szokásos tavaszi kutyabulira. Manó imádja ezeket az összejöveteleket.... ééééés talán most először nem ő volt a legrosszabb. Mindössze egyszer csúszott bele a kerti tóba ásás közben. Sehol nincs a rosszasága Tódiéhoz képest, aki az első 5 percben megtalálta a kerítésen a rést és meglógott. Szerencsére Andi készült és hozott sípolós szafaládét, amivel vissza tudja hívni vészhelyzetben. A kutya etetés is mérséklődött, így Manó is nyugodtabb volt, sehol nem volt látványos osztogatás. Persze ez nem jelenti, hogy hajnalok hajnalán ne akart volna kimenni... no nem azért mert kellett, hanem mert már valaki kint volt és hát nehogy lemaradjon valami buliról. 

Szombaton a Gaja völgybe kirándultunk. A parkolóban sokkolt a rengeteg kocsi látványa, de szerencsére a tömeg inkább a piknik helyen volt, az erdőben már csak pár kirándulóval találkoztunk. Természetesen a kutya csapatnak nagy sikere volt, mindenki bámulta őket. 

A Balaton parti séta sem maradhatott el, pénteken Artúr gazdiékhoz is ellátogattunk, és szombat este is megtettük az esti kört. Vasárnap a többiek még átmentek Tihanyba, mi azonban a reggeli után haza indultunk. Manó teljesen kipukkadt a három nap alatt. Úgy aludt az éjjel, mint a bunda.

Manót kissé megviselte, hogy deportáltuk szombat éjszakára. Kárpótlásként a vasárnapi orja levesből kapott copákás husit bőven. Ez viszont engem viselt meg, mert háromszor vihettem le a zállatot tojni éjjel. Ráadásul hétfőn még hányt is. Kedd estére jött teljesen rendbe a bele és a lelke. A szálloda környékén viszont nagyon nem akart sétálni. Szerencsére rájöttünk, hogy az Ojtózi sétányt kedveli, így arrafelé vittük amikor csak lehetett.

A szálloda kertjében volt szabadtéri sakktábla, úgyhogy Manóval megcsináltam a szokásos képet.

Hétfőn Eisenstadtba mentünk az Esterházy kastélyba. A parkja csodaszép. Sütiztünk is, majd Ruszt felé vettük az irányt. A Fertő-tóhoz is lementünk (már amennyire lehetett), végül vissza Magyarországra kis pihenővel a Páneurópai Piknik Emlékhelynél.
Kedden Sopronba mentünk városnézésre, majd a Harrer csokoládémanufaktúrában kávéztunk és töltöttük fel a készleteket.

Szerdán ismét Ausztria felé vettük az irányt: Landsee várrom volt az uticél, majd délután a Várisi tanösvényre mentünk el, ami néhány helyen azonos az erdei tornapályával.

Csütörtökön a Károly kilátó és a Szalamandra tó volt napirenden, majd vacsora után elsétáltunk a Várisi tanösvény Ojtózi sétány részére, ami szépen ki volt világítva.

Pénteken, mire a szálloda megtelt volna a hosszú hétvégére érkezőkkel, pucoltunk is haza a tömeg elöl.

Szombaton a reggeli séta és fagyizás után deportáltam Manót Andiékhoz, mert esküvőre voltunk hivatalosak. Manó mióta nálunk van nem aludt úgy, hogy legalább az egyikünk ne lett volna vele. Mint megtudtam, amikor ott hagytam, sirdogált... majd - látszólag - megbékélt és nagyon jó kiskutya volt, a szigeten a többiekkel bandázott, persze a biztonság kedvéért pórázon. Éjjel ugyan ki kellett vinni, de szólt, hogy mennie kell. Amikor érte mentünk nagyon örült és szorosan láb mellett jött, nehogy ott maradjon. 

Szombaton a Zöld Zebra Állat- és természetvédő Egyesület programján voltunk a westies csapat egy részével. Mivel a rendezvény a Tükörsuli Normafánál lévő iskolájának a területén volt, a bazározást követően sétáltunk egy jót és persze ettünk lángost, rétest is.

Vasárnap Bernie találkozóra mentünk, de csak egy Bernie pásztorral találkozott Manó. A mamutok végül külön sétáltak, mi meg a szokott bandával tébláboltunk a szigeten. Manó rákattant Tódi labdájára és mindenhova követte, hátha meg tudja szerezni. Sikerült.

Szombaton Manó Edy haverja volt látogatóban (természetesen a gazdikkal együtt) nálunk. Manó már délután gyanakodott, hogy lesz valami, nem értette a nagy sürgés-forgást. Aztán amikor csengettek, rohant az ajtóhoz... kiengedtem a lépcsőházba, hogy a vendégek elé szaladhasson. Nagyon örült, ugrándozott, összeorroztak Edyvel. Kíváncsiak voltunk, vajon a két kutya hogyan viszonyul egymáshoz Manó felségterületén. A kiskutyám tényleg jó házigazda (így is lehet nevezni a mulyaságát), engedte Edyt játszani a játékaival, nem volt féltékeny, nem védte a területét. Szerintem még mindíg tart Edytől, aki viszont félőssége ellenére nagyon felszabadultan viselkedett .... a lakásban. Amikor lementünk sétálni, akkor Manó, a bátor azonnal élre tört, míg Edy azt nézte, mikor megyünk már vissza, mert a sötét, a patakpart, az idegen hangok... meg egyébként is, egyáltalán.... félelmetes. Otthon aztán kezdődött újra a sípolós játékok gyilkolászása, meg persze a pogácsák fixirozása, amiből ők is kaphattak.

Még tavaly ősszel kértük az önkormányzatot, hogy ne csak a pihenő park, hanem a szabad kutyafuttató területére is tegyenek ki padokat. Úgy tűnt, hogy megfeledkeztek erről az ígéretükről, ám csodák csodájára húsvéti meglepetésként kikerültek a padok. Ez ugyan inkább a gazdiknak ajándék, de az ebek is jól járnak, hiszen így több időt töltünk a területen. 

Séta után Nudliékhoz mentünk "kiskutyák húsvétját" tartani. Mi palacsintáztunk, a kutyák borjúpárizsit faltak (na jó, a palacsinta széléből is kaptak egy kicsit) Aztán amikor hazamentünk, Manó, mintha mi sem történt volna jelentkezett a séta utáni rágcsájáért.

Az igazi műsor azonban az esti séta előtt volt. Már öltözködtem, készülődtem, amikor csengettek. Az egyik szomszéd (akinek macskája van) jött és hozott Manónak rágcsát, jutifalatokat. Ez még nem okozott volna különösebb izgalmat, ám a cicájuk a folyosón ült. Manó meglátta és mint akit puskából lőttek ki már rohant is .... egyenesen a macska után a lakásba. Amikor ott találkoztak nem tudni, hogy ki ijedt meg jobban a másiktól. Mindenesetre a cicát biztonságba helyezték az egyik szobában. Manót azonban úgy kellett kitessékelni, mert nem akarta elhagyni a lakást. Aztán nem akart hazajönni, a folyosón rohangált fel-alá... én meg kergettem. Nudliék a térről nézték az előadást. Jól mulattak.  Legközelebb belépődíjat fogok szedni a műsorra.

Húsvét vasárnapján a szabad futtatón nagy buli volt. A napsütés kicsalogatta a népeket. Rég nem látott haverokkal is találkoztunk, például Kókusszal (westie) , akivel Manó nagyon jót bandázott. Hazafelé pedig örömmel láttuk, hogy a kedvenc a fagyizónk kinyitott, így Manó (is) megkaphatta a szezon első fagyiját.

A telekszezon tulajdonképen már a héten beindult. A patakparti kutyasétik alkalmával döbbenten láttam, hogy a bokrokon hirtelen nagyon duzzadnak már a rügyek, úgyhogy hanyatt-homlok rohantam a birtokra, hogy ne késsem le a lemosópermetezést. Pont időben érkeztem (bár a mandulafák már virágoztak, de azt nem szoktuk permetezni)... és ha már lendületben voltam, a gyomirtással is végeztem. Ennek viszont az lett a következménye, hogy Manó a hétvégén nem jöhetett ki a favágó-projektre, pedig van megint/még mindig birkanyáj, ami menetrendszerűen végigvonul az utcán a telkünk előtt.

Manó ezért vendégségbe ment szombaton, a reggeli séta után. Amikor rájött erre, hátra sem nézett, húzott egyenesen a napközi felé. No ott aztán nem unatkozott.... volt kaja-pia-csajok ... Shéna pénteken volt kozmetikusnál, így Manónak különösen tetszett. Persze annyira azért nem, hogy a kajaosztásnál előre engedje. Nem tudom mennyit zabált a zállat, de este többször is rókázott. Szerintem túl mohón ette a csontos pulykát vagy túl sokat evett a rágócsontból.

Vasárnap a Hajógyári szigeten randalírozott a többiekkel... és csak egy kicsit volt szófogadatlan. A séta elején nem akart jönni, a végén meg inkább maradt volna még ... guberálni a tűzrakóhelyeken a parton.

A mocsár felszáradt, az aljnövényzet még nem burjánzik, ezért most már/még tudunk menni a patak partra sétálni, ahol tavaly is olyan jót futkároztak Manóék. A játék a következő: Nudli gazdija felmászik a "hegytetőre" a kutyákat utána küldjük, majd lehívjuk őket a partra. .... és ez megy oda-vissza, amíg ki nem fáradnak a kutyák. Persze van szabad foglalkozás is, guberálás, ásás, pockozás... aztán ha nagyon belefeledkezik Manó, akkor ordibálás: gyeremár-gyeremár... és az esetek már-már 100 %-ban szalad is ... lobog a haja ...

Szombat reggel aztán változott a program, mert Ablak Zsiráf karám bulit szervezett a futtatóra. Nosza mentünk is valamennyien, bár Zsiráfék elkéstek... akkor érkeztek, amikor mi már mentünk, de így is 8 kutya randalírozott a területen. Manót szerencsére már sikerült leszoktatnom arról, hogy francia bulldogokat támadjon meg, ezért Mohitó jelenléte sem jelentett konfliktus forrást nekünk.

Vasárnap WRH séta volt a Hajógyári szigeten. A jó időnek köszönhetően hatalmas tömeg verődött össze. Kicsit tartottam attól, hogy Manót szem elöl vesztem, de első szóra jött, nem maradozott le ásni, különösen szófogadó kiskutya volt. Amikor Tódi a mocsárban fetrengett, nos az ő példáját sem követte, hanem szépen elment a pocsolya mellett.

Manónak ismét remek hete volt... vendégek jöttek, és ő is ment vendégségbe. Imádja a jövés-menést a zállat. Kedden kártyaparty aztán este a séta után szalámi- és borkóstoló buli volt nálunk. 

Szombaton pedig Edy haverjához mentünk disznótoros vacsorára. A két kutya örült egymásnak, bár Manó emlékezett, arra, hogy Edy a múltkor egy kicsit megtrimmelte, ezért távolságtartóbb volt....Ez azonban csak a házon belül volt érvényes, a kertben nagy egyetértésben ordítoztak együtt vélhetőleg macskát látván.

A héten Andi többször is csatlakozott Tódival és Bobbyval a reggeli sétánkhoz. Tódi a karámig pórázon kellett, hogy jöjjön, ezért olyan feladatokat igyekeztem kitalálni, amit úgy is lehet végezni. Persze a dolgot nehezítette, hogy Nudli gazdija még mindig beteg volt, és Barbinak 2 kutyával kellett küzdenie. Csoportkerülés, lábnál követés, láb alatt átbújás, helyben maradás, behívás valamint a futtatóban az agility elemek használata volt a program. No meg persze labdázás, kergetőzés,guberálás... meg köpödkiköpödki... aztamindenit....

Csütörtökön Manó Shénával együtt Nudlinál volt napköziben és persze alaposan kihasználta, hogy nem vagyok vele. Folyamatos foglalkoztatást követelt magának, az ételosztásnál pedig mindenkit félrelökve tolakodott. Persze nem csoda, hiszen Nudli gazdija kacsahússal kényeztette a kutyákat. Pénteken Manó az utolsó pillanatig heverészett a reggeli séta előtt. Aztán felpattant és rohant... bandázni. Madarakat akartam fotózni, de csak egy varjút sikerült lencsevégre kapnom. A séta után elmentünk nasit venni. Nagyon örült a kutya,

Szombaton a Hajógyári szigetre velünk jött Nudli is (gazdija otthon feküdt betegen), aki igencsak meg volt illetődve. A csapat megszaglászta a "friss húst", majd a víz felé vette az irányt. A biztonság kedvéért Nudlit pórázon tartottuk, mert nem akartam, hogy a tumultusban megzavarodjon és elkezdjen össze-vissza rohangálni. A megszeppent kutyát Tomi időnként a falkától kissé eltávolodva vezette (rögtön oldódott a kutya). Az alacsony vízállás okán kis félsziget keletkezett a Dunán, ahova a gazdik száraz lábbal mentek át, a kutyák viszont átgázoltak a vizen. Artúr gazdija ismét, házilag készített fincsi kutyafalatokkal készült (Nudli adagját Manó ette meg, mert ő nem kért a vega falatokból... tőlem elfogadta a "molekulákat" ) Manó teljesen bepörgött a lehetőségtől, hogy zaba van. Viszont a pozitívum, hogy nagyon jól behívható lett, még akkor is, amikor másnál próbált kunyizni, első szóra ott hagyta az osztogatót és rohant hozzám (persze falat reményében) Még a kerítés mellett (ahol nem merjük szabadlábon hagyni, mert már több alkalommal belógott) is póráz nélkül lehetett vele menni. A kocsiknál aztán folytatódott a gazdik farsangja. Csöröge fánk, diós süti, almás-ribizlis leveles, káposztás hasé volt a választék. Ez utóbbi, Manót is nagyon érdekelte. Szokás szerint kihasználta, hogy egy másik kutyára is figyelnünk kellett... egy óvatlan pillanatban beugrott a csomagtartóba, és úgy döntött megdézsmálja a hasés zacskót. Szerencsére a többiek résen voltak és gyorsan kitették a szemtelen kiskutyámat. 

Aztán vasárnap már Shéna is napközis lett. A reggeli séta után jöttek szépen hozzánk. Shéna azonnal berohant a hálóba és felugrott Tomi mellé az ágyba... aztán betereltem a zállatokat a fürdőbe, mert sárosak voltak a tappancskák. A két lány szépen ült a leterített törülközőn, csak Manót kellett többször visszaparancsolni, mert nem bírt magával. Shéna ráakaszkodott Tomira, míg Nudli nekem puncsolt. Manó meg nem értette az egészet. Később aki akart választhatott labdát magának... Shéna az asztal alatt helyezte biztonságba az övét. Délután a westies társasággal sétáltunk, és karámoztunk. Manó rohangált a labda után, a lányok meg őrizték a padot... aztán kimozdítottam őket is és bemutatót tartottunk a többieknek.