Menő-Manó és Ginger története

Pénteken ismét szakadt a hó, ezért úgy gondoltuk jó eséllyel indulunk neki a szombati snow-partynak amit a Hajógyári szigetre szerveztünk. Az időjárás azonban majdnem megtréfált bennünket, mert szombaton kitört a tavasz és minden olvadásnak indult. Éppenhogy havas volt a sziget, de sok helyen már tócsák álltak, úgyhogy most egy darabig nem tudunk majd menni. A szombati buli viszont remekül sikerült. Elég sok kutyást kicsalt a szigetre a napsütés. Kis csapatunk (Mazsi-Tádé-Gésa, Zizu, Snuki, Szuzi és Manó) összefutott teljesen véletlenül pár ismerős kutyával is pl. Kevivel (cairn terrier) Manó alapfokos osztálytársa,  és Kókusszal (golden) Manó középfokos évfolyamtársa, de kint voltak Cimboráék (landseer) is, de őket sajnos csak messziről láttuk.

"Ne bámészkodj Kevi, segíts megkeresni a labdát"

"Nézd Zizu, milyen jó kis labdát szereztem"

"Ne strapáljátok magatokat, úgyis én találom meg, bármi is legyen az "  

"Gyere szedjük a lábunkat Tádé, ott a mocsár"

Egész héten riogattak, hogy a hétvégén itt a világvége: hatalmas hóesés lesz. Az emberek tartós élelmiszer-készleteket vásároltak, a média meg lesben állva várta, hogy mekkora lesz a hó, és a káosz. Szombat reggel a sétánál még nyoma sem volt hónak, de délután már abban sétáltunk és folyamatosan esett. Vasárnap reggelre már szügyig ért a kutyának, aki nagyon élvezte, hogy túrhat, rohangálhat a hóban.

 "Itt valaminek lennie kell.."

"Pakolj csak ki a zsebedből! "

"Add már ide azt a labdát Shéna! "

Szombaton, miután megfőztem az ebédet, úgy gondoltam heverészek egy kicsit, miután Tomi azt tervezte, hogy délután kiviszi Manót az erdőbe sétálni. Mielőtt pihenni kezdtem volna megnéztem a netet, mi újság a nagyvilágban és láttam, hogy Laciék üzentek: süt a nap, menjünk bandázni a Hajógyárira, hoznak ki marcipánnal turbósított csokis cookies-t. Gyorsan felhívtam őket, hogy mégis mikor, pontosan hol talizzunk. Sok időm nem volt a készülődésre. Már 13,00 is elmúlt és a tali 14,30kor kezdődött. Volt is nagy kapkodás, mert a mosógép is még ment és valamit gyorsan sütni is akartam (leginkább valami fánkféleséget). Tomi azt javasolta: álljunk meg egy cukrászdánál és onnan vigyünk valamit, de nem bíztam abban, hogy fogunk friss fánkot kapni és én fánkot akartam, mindenáron. Gyorsan csináltam almafánkot (eredetileg tarkedlit - cseh fánkot - terveztem, de nem volt itthon élesztő), végülis farsang van. Kb. félórás késéssel meg is érkeztünk. Manó rohant a haverokhoz, aztán meg a labda után.

"Sziasztok, megérkeztem :))"

"Na Tádé, ki kapja el? Te vagy én?"

 "Na ezt csináljátok utánam. Röptében kapom el. "

Egész héten borús, esős idő volt, ami eléggé aggasztott, hiszen Mazsola 13. szülinapját a hétvégén készültünk ünnepelni. Laciéktól azt kértük, ha lehet vasárnap legyen a buli, mert hozzánk szombaton vendégek jönnek és mindenképpen ott szeretünk volna lenni Mazsi köszöntésén. Az idő már szombaton ragyogó volt, bíztam abban, hogy vasárnap sem lesz ez másként (ciki lett volna, ha vasárnap már esik és miattunk elmarad a szülinap). Szerencsére nem így történt és bár szeles, de napos időre ébredtünk.

Már aki felébredt, mert Manó a szombat esti buli után nem gyengén volt kómás. Még arra sem ébredt föl, hogy én reggelizek, pedig azonnal meghallja ha eszem és jön kérni a jussát (az utolsó falatot). Szombaton egész nap nem aludt, mert kiváncsiskodott, hogy mi ez a nagy nyüzsgés, pakolás, este pedig nem ment lefeküdni, amíg a vendégek itt voltak. Naná, majd lefekszik, amikor a nappaliban esznek :))). Szóval, nem csoda, hogy álmos volt. Át is aludta szépen a vasárnap délelőttöt. Aztán indultunk a Hajógyári szigetre.

Amikor megérkeztünk, Manó, amint kinyitottam a kocsi ajtaját, kiugrott és hátra sem nézve rohant a többiekhez, mondván: Haverok, Buli, Fanta :)) Laciék ismét kitettek magukért: spenótos fetasajtos táskák, csokis és mogyorós cookies, no meg pezsgő is volt.

Mazsi: az ünnepelt

"Remélem mi is kapunk valamit!"

"Én éppen csak belenéztem...nem vettem ki semmit.."

 "Nana, hova viszitek azt a labdát.. és mit pusmogtok? "

 "Ezt a két játékot már begyűjtöttem... most szépen megrágom.."

A Népszigeti kutyasuli megváltoztatta - számunkra hátrányosan - a klubfoglalkozások finanszírozását, úgyhogy egyelőre nem megyünk. Manónak új feladatokat, játékokat találtam ki. Többek között azokkal a játékaival kell "valamit" csinálnia, amik iránt nem mutatott eddig érdeklődést, és elkeztük a "101 játék a dobozzal"-t is. Ezen kívül játszunk kincskeresést, bujócskát és az engedelmességi feladatokat is gyakoroljuk. Szeretném elérni, hogy ne rohangáljon fel-alá dühösen ugatva, prüszkölve, amikor a felettünk lévő emeleten lakó Zserbó kutyát viszik sétálni.

"Hozom már..."

A karácsonyfa díszítés ebben az évben is arról szólt Manónak, hogy piros labdákat akasztunk a fára. Idén tőlünk "csak" nasikat kapott, mert már így is rengeteg játéka van. A sógornőmék viszont hoztak neki  -többek között - egy röfögő malacot is, aminek különösen nagy sikere volt. Teljesen bepörgött a kutya, nem akarta békén hagyni a malacot. Még a helyére is magával hurcolta a játékot. Az ebédnél is volt cirkusz, ott kőrözött, mint egy kis hiéna, lesve, kap-e valamit. (Szerencséje volt, mert Szenteste a halból is, Karácsonykor pedig a csülökből is ehetett) Annyira telezabálta magát, hogy 26-án reggel, amikor egy almát kapott, hogy könnyebben tojjon a csontevés után, nem bírta megenni - és amire még nem volt példa - 2 kisebb darabot a táljában hagyott. Persze nem veszett kárba, mert amikor feljöttünk azonnal futott a táljához és felfalta.

" Röfögsz még? Na majd adok én neked..."

Ma délután kint voltunk a Hajógyári szigeten szilveszterezni. Mazsi-Gésa-Tádé, Zizu, Snuki voltak ott velünk. A sziget közepén piknikeztünk, mézes krémessel zserbó golyóbisokkal, pogácsával és persze pezsgőztünk is. Laciéktól minden kutya kapott malac-orrot. Manó egy óvatlan pillanatban elcsórta Snuki gazdi kezéből a tacsi malacorrát és elpucolt vele (még szerencse, hogy mi nem adtuk oda Manónak az adagját, így kárpótolhattuk Snukit) Mindez azonban nem volt elég a kutyámnak, mert kis idő múlva elintézte, hogy ők is kapjanak pogácsát bőven (a padra letett pogácsás szatyrot lerántotta - mentettük, ami menthető volt - de hát bőven jutott nekik). A séta végén még pocsolyázott egy jót és mint aki jól végezte dolgát be akart szállni az autóba - egy másik ember autójába :) -. Aztán este még a domboldalon játszott egyet Shénával (szigorúan pórázon, mert már petárdáztak a környéken - szerencsére azonban ez őket egyáltalán nem érdekelte).

 "Nini, itt a labda.."

 "Hiába guberálsz Zizu, nem fogsz malacorrot találni, azt lopni kell..."

 "Nem is ittam le magam a sárga földig..."

Manó ezen a hétvégén sem maradt kalandok nélkül. Kezdődött a karácsonyi készülődés azzal, hogy pénteken a kozmetikával - szokás szerint Mazsoláékkal együtt -, majd vasárnap elmentünk együtt fenyőfát venni és kilátogattunk a Bazilika melletti adventi vásárba is. A kutyát most is a kajás bódék érdekelték. A sonkás standnál, ahol vásároltunk is, ő is kapott a szendvicsünkből, meg egy szép nagy darab sonkát az eladótól. Megjegyzem itt nagyobb tömeg volt, mint Újpesten a múlt héten és minden második bódé vagy ételt, vagy forralt bort kínált. A forgatagban találkoztunk más kutyással is. Manó éppen hogy felemelte a fejét a földről, mert egyébként szinte végig szaglászott. Teljesen bezsongott a kutya.

Ha nem is könnyen, de összejött a party. Szombaton (dec.10) nem esett, nem fújt, úgyhogy találkoztunk Mazsi-Gésa-Tádé trióval, Zizuval és Snukival a szokott helyen. Snukiék még Mikulás ajándékot is hoztak (fográgcsát). Manó és Zizu szokás szerint a labdát kergette, Gésa és Tádé egymást, Snuki meg igyekezett bekapcsolódni, míg Mazsi bandukolt szép kényelmesen. A séta végén aztán eleredt az eső, de akkor már majdnem az autóknál voltunk, úgyhogy nem áztunk el.

Vasárnap kimentünk a Népszigetre (az év utolsó klubfoglalkozására), ahol ezúttal  az iskola terápiás trénerének közreműködésével szocializációs tesztet csináltunk a kutyákkal (Manó teljesen rendben van) meg persze engedelmességi feladatok és játék is volt.

Sajnos nem hóval, hanem faggyal érkezett meg az idei tél. Pénteken az egész napi szitálás estére lefagyott és eléggé csúszott az út. Túlságosan is, mert akkorát estem...! Manó teljesen ártatlan az ügyben, laza pórázon bóklászott, amikor teljesen önállóan sikerült elterülnöm. Alig birtam feltápászkodni. Most fáj a jobb csuklóm és a bal vállam. A szombati Mikulás rally első állomását ki is hagytuk (az eső is esett), vasárnap viszont kimentünk a Főtérre a karácsonyi bódékhoz. Manót persze a büfék érdekelték a legjobban. Amikor nem figyeltem egy pillanatra már fel is kapott egy kürtöskalács darabkát és igyekezett megpucolni vele. Semmi esélye nem volt, mert a pórázán felcsörlőztem és kiköpettem vele.Végül kapott egy kicsit a tócsniból és a töki pomposból, majd a lehulló szalonna darabkákra vadászott.

Ezen a hétvégén szombaton és vasárnap is kint voltunk, mert szombaton az agilitys csapattal bemutatóztunk, vasárnap pedig klubfoglalkozásra mentünk. Manó eléggé szétszórt volt (érezhető volt rajta, hogy ebben a hónapban nem voltunk agility órán - nem volt olyan időpont, ami nekünk jó), mert többször is hibázott olyan elemeknél, ahol eddig még sosem. A vasárnapi klubon is gond volt vele: az engedelmes részen még figyelt, de aztán szétesett.  A rally obedience pályának (ez egy olyan irányított útvonal, ahol az egyes pontoknál különböző engedelmességi feladatokat kell végrehajtani) az utolsó negyedét már nem is tudtuk végig csinálni, le kellett vezetnem a pályáról annyira nem figyelt, aztán persze cirkuszolt, hogy ő is akarja csinálni (de már késő volt, mert az órának vége lett). Még jó, hogy nem volt verseny, tuti diszkvalifikáltak volna minket. A suliban olyan mocskos lett, hogy az esti séta után muszáj volt megfürdetnem.

Mostanában majd minden reggel találunk séta közben Manóval pár szem diót. Tündéri, amikor rátalál és az orrával bökdösi, majd néz fel rám, hogy szeretné megenni. Arra rájött már, hogy ha türelmesen megvárja míg megtöröm, ő is kap belőle.  Sajna a varjak is vadásznak a dióra, úgyhogy nem sokáig tudunk csemegézni.

Vasárnap a klubfoglalkozást Orsi vezette, aki az Őrmezői iskolán dolgozik és Niki, aki Manó alapfokos tanára volt. Nagyon pörgős, élvezetes volt az óra. Az engedelmességi feladatok mellett felelevenítettük a pálcás tanítás fortélyait, játszottunk "lopakodást" a kutyával, majd két csapatra osztottak minket. A feladat az volt, hogy 3 kutya 3 különböző vödörbe tegye bele az eldobott teniszlabdákat, majd amikor végeztek, a csapat többi tagja láb mellett szabadon követéssel a kutyájával együtt - egyenként - fusson el a kitett bójáig és vissza. A mi csapatunk győzött:))

Ma a Hajógyári szigeten voltunk Halloween partyn. Nagyon jól éreztük magunkat és az idő is szép napos volt. A szokásos (Mazsi-Gésa-Tádé) társasághoz csatlakozott egy kölyök tacsi: Snuki és Perdi a westie. Sajnos Csibike-Pamacs páros Csibike tüzelése miatt nem tudott jönni, Zizut pedig vidékre vitték ezen a hétvégén, így ő sem lehetett ott. Manó szokás szerint a labdákra vadászott, majd bevédte. Ez utóbbinak nem nagyon örültem, mert volt pofája a kölyöktacsira is rámordulni (szegény kiskutya vinnyogott is). A séta vége felé, amikor a játékokat már eltettük, Manó "felfedezte" , hogy kutyák is vannak és fogócskázni is lehet. Futkározott is egy jót Tádéval és Gésával, meg a hozzánk csapódott nagyobb kutyákkal.

"Hiába puccsítasz Perdi, látom, hogy te csórtad el a labdát..."

Az eredeti tervünk az volt, hogy Manó megcsinálja ezen a hétvégén az Ü3 vizsgát. A tudományával nincs is baj, ám számításainkat a suli keresztül húzta. A Népszigeten most mégsem rendeztek ügyességi vizsgát, áttették Őrmezőre. Igy nem is jelentkeztünk. Nem bántam meg, mert Manó papír nélkül is tudja a szintet, viszont esőben több órát várhattunk volna, míg ránk kerül a sor (regisztráció 11-ig, majd a 9-es vizsgákkal indult a nap, így kb. 3kor vizsgázhattunk volna) Ráadásul Őrmezőről hazaugrani sem lett volna egyszerű, részben a távolság, részben pedig az ünnepségek útlezárásai miatt. 

Szerencsére szombaton még szép idő volt, így kimehettünk a Hajógyári szigetre bandázni, ahol Manó önfegyelemből vizsgázott: kitünőre. Két francia bulldoggal is találkoztunk és egyiket sem akarta megtámadni, teljesen közömbösen viselkedett a társaságukban, pedig Tádé megmorogta az egyiket. 

 Hohó, ott repül a malacom... de két játékot hogyan vigyek egyszerre? "

A napot Manó ma ismét barátok közt töltötte, ugyanis mentünk Mazsola-Tádé-Gésa gazdikhoz, ahova házhoz jött a kozmetikus megszépíteni az ebeket. Természetesen Manó ismét talált egy eldugott malacorr darabkát, amit jókedvűen felfalt. Ez azonban nem volt elég neki. A szépülés után Hófehérkét játszott. Egy egész almát akart rágás nélkül felfalni, ami a torkán akadt. Andi a kozmetikus segített és nyúlt le a torkán, hogy kijöjjön az elakadt almadarab. Szerencsére ennyivel megúsztuk a kalandot.

Zizu 2. szülinapját tegnap kint a Hajógyári szigeten ünnepeltük. A buli az utolsó pillanatig kétséges volt, mivel az eső egész délelőtt reménytelenül szakadt. Niki és Saci (Pamacs és Csibike gazdi) már a jövő hetet vízionálták. Szerencsére azonban az időjárás velünk volt és 3kor amikor kimentünk már 7ágra sütött a nap. Laciék közel 2 órás késéssel érkeztek meg, mert nekik még a 3 kutyájukat a déli séta után meg kellett szárítaniuk, mielőtt ismét útra keltek. Végül ők is megérkeztek. A kutyusok - főleg Zizu és Manó - rohangáltak a labda után. Manó a végén már csak akkor futott, ha látta esélyét, hogy megszerzi a játékot. Totál kimerült. Zizu lazán lefutotta, így Manónak résen kellett lennie, ha hozzá akart jutni a labdához. Aztán persze védte a szerzeményt. Este 6 óra is elmúlt, mire jól elfáradva hazaértünk.

"Haha, na ezt most elkapom..ez már az enyém.."

 "Jéé, ő most egy kutya vagy egy antilop?"

Szombaton az agilitys csapat bemutatót tartott a középfokú tanfolyamos csoportnak. Mi Manóval a felkészítő-csoport képviseletében indultunk. Amikor felmentünk bejárni a pályát aggódtam, hogy gond lesz, mert Manó nem az akadályokra figyelt, hanem egyfolytában porszívózott, a gazdik által elejtett jutifalatokat keresgélte. Aztán amikor kezdődött a bemutató, varázsütésre megrázta magát és szépen lefutottuk a rövidített pályát (a hintát a szlalomot még nem kell tudnunk). Vasárnap klubfoglalkozásra mentünk, ahol az engedelmes feladatokat gyakoroltuk, ebatlon játékot játszottunk, majd az óra végén az agility pályára is átnéztünk ahol az Ü3 akadálysort egyszer lefutottuk, de Manó ekkor már elég fáradt volt, úgyhogy ezután nem eröltettem tovább a gyakorlást.

"Látod, kár volt izgulni... nem égetlek be...."

" ...és ezt is tudom..."

 " ... meg ezt is :DD..."

Manót pici korában megtámadta egy francia bulldog. Vélhetően ezért útálja őket. Amikor Manót elengedem, résen kell lennem, mert bizony van kedve megtámadni és nem éppen játékosan megkergetni őket. Ha meglátok egy ilyen kutyát, már rákészülök, hogy azonnal leállítsam a várható támadást. Bár elég jól állunk a leszoktatással, mégis a minap Mike-val sikerült összekapnia. A gazdija - szerintem helytelenül - belenyúlt a kutyák bunyójába és nem a saját kutyáját, hanem Manót emelte ki. Nagyon nem örültem ennek, mert ha a "harc" hevében megkapja a kezét a kutyám, akkor persze engem vádolt volna, hogy megharapta. Manónak egyébként igen harcias hete volt. Egy sharpei kölyök - nem támadásként, inkább játékból - beleharapott a fenekébe, ami igencsak meglepte a kiskutyámat. Kb. 10 perc múlva Manó visszament a kutyához, beleharapott a seggébe és, mint aki jól végezte dolgát visszajött hozzám. De nem úszta meg az a - nála kétszer nagyobb - kutya sem, amelyik rávicsorgott az utcán, a Tulipákerthez vezető úton. Amikor Manó szabadlábra került lerendezte a dolgot (én már csak azt láttam, hogy az a kutya vinnyogva menekül a gazdája háta mögé)

Mivel Manónak nagyon tetszett múlt héten az agility, ezért vasárnap úgy döntöttem, hogy klub helyett inkább agilityzünk. (Persze a klubot sem lehet teljesen elhanyagolni, mert az engedelmességi feladatokat ott lehet jól gyakorolni.) A felkészítő csoportnak felállítottunk egy U alakú pályát ugró-akadályokból. Ezen kívül megtanultuk a zsákos kúszót és gyakoroltuk a szlalomot is. Végül a haladóknak felállított nagy pálya egy rövidített változatát is lefutottuk. Ez azonban nem ment zökkenőmentesen, mert Manó a kúszóból alig akart kijönni. Talált ott valami kaját és az egész kúszót végig szaglászta, hátha még van ott valami ehető. Ekkor már a jutifalatunk is fogytán volt. Olivér gazdija segített ki minket fokhagymás pogival, ami nagyon bejött Manónak.

 "Én itt ugrándozom szorgosan, te meg nem hozol elég kaját...hogy is van ez? "

Manónak igen eseménydús hétvégéje volt. Kezdődött péntek este, amikor Mazsi-Gésa-Tádé trióval a Hajógyárin találkoztunk. Az idő kellemes volt, de már nem volt annyira meleg, hogy megúsztassuk a kutyákat, ezért a nagy füves területen labdáztunk. Aztán Gésa talált egy mocsarat, amibe azonnal belefeküdt. Szerencsére Manó későn vette észre, hogy dagonyázni is lehetne, mert a labdával volt elfoglalva.

"Hopp, ezt most szépen elkapom..."

Szombaton a telken voltunk, ahol Manónak sikerült (legalább) 3 körtét felzabálnia. Ennek köszönhetően este ötször kuporodott le tojni. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz éjjel, de nem volt semmi gond. Vasárnap - szokás szerint - kutyasuli. Tekintettel arra, hogy délután Tomi keresztlányát mentünk köszönteni (mi voltunk a meglepetés-vendég), úgy döntöttem, hogy nem klubfoglalkozásra, hanem életmód agilityre megyünk, hogy minél jobban lefáradjon a kutya. Nem bántam meg, mert Manónak nagyon tetszett az akadálypálya és nagyon ügyes volt. Az óra után az iskolaorvos beadta a kennelköhögés elleni vakciát azoknak a kutyáknak, akiknek a gazdái kérték. Ennek annyira nem örült a kiskutyám, mert az orrába fecskendezték a cuccot, ami elég kellemetlen lehetett neki. Kis pihenő után elindultunk a szülinapra. Manó a kertet és az egész bulit nagyon élvezte, kapott juhtúros pogit, pizzás papucsot, sőt úgy láttam sikerült egy darabka almáspitét is megkaparintania.

"Hé, öcsi, passzolj ide egy kis sütit... most nem figyel a nagygazdi.."

"Macskaszagot érzek..."

Manó elöl a cicát az emeleti nappaliba menekítették a háziak. Persze az én kiskutyámon nem lehet kifogni. Felszökött a kertből és a nappali ajtaja elött cirkuszolt, hogy: ott a macska ott a macska... végül pórázon kellett elvezetnem onnan.

Manó szeptember 8-án töltötte be 2. évét. Természetesen kapott kutyatortát, amit a fotózás után azonnal felfalt. Este a Tulipánkertben játszott kis barátaival, akik mind felköszöntötték, megrágták a fülét, sőt Sütitől még marhacsík jutifalatokat is kapott.                                                                                                               "Igyekezz már a fotózással, szeretném megenni a tortámat.."

Az ünnepség szombaton a sógornőméknél folytatódott, ahol egy színes, sípolós kacsát kapott és Mázli macska megajándékozta bizalmával: ezidáig a kandúr, ha mi ott voltunk elő nem jött volna az ágy alól. Most csodák csodájára bejött abba a szobába, ahol Manó volt és akkor sem pucolt el, amikor Manó felállt és tett néhány lépést felé. Azt hiszem ez nagy áttörés.

Az ünnepség-sorozatot vasárnap egy hajógyári séta koronázott meg, ahol a Mazsi - Gésa - Tádé triótól fográgcsát, malacorrot és egy sipolós sárkányt kapott, amit azonnal használatba vettünk. Már a vízpart felé vezető úton kiderült, hogy Manónak nagyon bejön az új játék és a vízben is ezzel játszottunk. Nos, a fürdés rá is fért Manóra, mert délelőtt a Népszigeten a suliban eléggé poros lett.

 "Sárkányom van, és nem félek használni, reszkessen mindenki..."

Szombaton Manó, Shénával és Zizuval pancsolt a Hajógyárin amikor kis híján elúszott a kedvenc narancs-malaca. Lehet, hogy alacsonyabb volt a vízállás, mint múltkor és talán ezért erősebb volt a sodrás... Manó a mélyebb vízből először még kihozta a malacot, majd megijedt - szerintem az erős sodrástól - és később már nem mert utána menni. (Egy németjuhász kutya segített ki minket és hozta partra a játékát)

 " Zizu, te tényleg azt gondolod, hogy odaadom? Az életem kockáztatásával hoztam ki.."

 Shéna is átesett a tűzkeresztségen: úszott és Zizu jól meg is futtatta :))

Vasárnap iskolában voltunk, hiszen itt a szeptember és elkezdődtek a klubfoglalkozások. Ezt azonban rajtunk kívül úgy látszik senki sem tudta, mert nagy meglepetésemre egyedül voltunk a 9 órás foglalkozáson. Az oktató így csak Manóval foglalkozott, kaptunk egy órás személyi edzést ingyen (nem vontak le a bérletünkből :) ) Az Ü3 pályát futottuk le, Szilvi szerint 80-85 pontos volt a teljesítmény (ő bíróként is dolgozik a vizsgákon) A helyben maradást kell gyakorolnunk. Ezután az E3 vizsgasor nehezebben megtanulható gyakorlatait vettük: menet közbeni ültetés, előre küldés 5 méterre. A jövő héten ezeket fogjuk gyakorolni. Manó nagyon élvezte és nagyon igyekezett, úgyhogy optimista vagyok. Fog ez menni.

A kánikula elől pénteken és szombaton is a Hajógyári szigetre menekültünk, ahol a Mazsi-Gésa-Tádé trióval bandáztunk. Természetesen vittem Manó narancs-malacát, ami a vízparton különösen jó ötletnek bizonyult. A mélyebb vizbe eddig csak óvatosan be-merészkedő kiskutyám növekvő lelkesedéssel rohant a játéka után. Szombatra már annyira belejött a pancsolásba, hogy hosszasan úszott is és alig akarta abbahagyni a fürdőzést. Tomit is meglepte, hogy Manó ennyire élvezte a vizet. A fiúk - szokás szerint - fotóztak, videóztak.

 "Hohó..ott úszik a malacom.."

"Háám, megvan.."

"Úszok, úszok...hozom már"

"Várj meg, mindjárt kint vagyok, és dobhatod megint.."

Laci videója (pénteki anyag kibővítve a szombatival):  https://www.youtube.com/watch?v=1vWh0LgutT0&feature=channel_video_title

Mazsi-Gésa-Tádé hármashoz házhoz megy a kozmetikus. Ma mi  is csatlakoztunk a csapathoz, mert Edit nagyon ajánlotta és Manó kozmetikusa Kanadába (nem tudni mennyi időre) távozott. A kutyám azonnal otthonosan érezte magát (sőt túlságosan is tetszett neki a hely, mert megjelölte) aztán csuda dolgokat "talált": többek között Tádéék által elrejtett(?) malacorrot, egyéb jutifalatot (természetesen mind megette) és különböző játékokat. Aztán azzal szórakoztak, hogy a labdát belökték a polc alá, majd ott csaholt Manó és Tádé felváltva, míg Laci ki nem halászta nekik.

 "Ez nagyon jó hely, ide máskor is jöhetünk.."

Nyaralásunkat Diósjenőn fejeztük be, ahova a szokásos évi találkozót szerveztük. Most nem volt gond, hogy jöhet-e a kutya, hiszen mi voltunk az egyik szervezők, s a terep-szemlén már megbeszéltük ezt a tulajjal, hogy ne legyen késöbb gond. Manónak a buli nagyon tetszett. Főleg, hogy össze-vissza zabálhatott. Pénteken dinnyét, körtét, paprikacsumát, pizzát, meg még ki tudja mit kapott, annak ellenére, hogy kértem a többieket ne etessék a vadat. Na, szombaton már jobban résen voltam, de kellett is, mert nem elég, hogy az etetést le kellett állítanom, Manó talált egy szép nagy lyukat a kerítésen, ahol át tudott lógni a strandra, ráadásul feltünt egy macska is.

"Remélem nekem is jut valami.."

"Itt a padok körül mindíg találni valamit.."

A kirándulásokat itt is élvezte Manó: Nógrádi vár, Diósjenői tó, Kemence kisvasutazás volt a program.

 "Ki mondta, hogy le akarok innen jönni...?"

"Hűű, de álmos vagyok...hosszú volt a tegnapi buli"

"Még jó, hogy a gazdi ölében ülök... "